Tengeri jégcsap képződése!

Tengeri jégcsap képződése!

Télen a tengerszint felett a levegő hőmérséklete mínusz húsz Celsius-foknál is alacsonyabb lehet, aminél a tengervíz jóval melegebb, körülbelül mínusz két fokos. A melegebb tengervíz a levegővel érintkezve új jégréteget képez. Az így kialakult jégben a só koncentrált formában kerül a sósvízcsatornába. Az extrém alacsony hőmérsékletű sósvíz sűrűsége nagyobb, mint az azt körülvevő melegebb tengervízé, így azonnal megfagyasztja azt. Ez a folyamat vezet a folyamatosan formálódó-torzuló jégcsap kialakulásához. A kialakult jégen apró csatornák jönnek létre, melyek segítik a szuperhideg víz áramlását. A jégcsap rendszere “önfenntartó”. A vízben a folyamat során lejjebb és lejjebb vándorol, és addig marad fenn, amíg a környező áramlás “táplálni tudja”.A halál jeges ujja! Ha a jégcsap eléri a tengerfeneket, mindent megfagyaszt, ami az útjába kerül. A tengerfenéken virágzó élet pedig – amely leginkább tengeri sünök, csillagok és esetleg rákok formájában van jelen hasonló helyeken – akár néhány másodperc alatt kőkemény, kristálytiszta jégrétegbe fagy. Amikor tehát eléri az óceán fenekét, nem áll meg, hanem tovább terjed. Percek alatt alatt akár több méteres területet elboríthat, eközben sorban pusztítja el az élőlényeket.

Sok tényezőnek kell passzolnia!

Először is, szükség van egy egyhelyben lebegő, vagy nagyon kicsit mozgó jégtömbre. Ha ez megvan, elindulhat egy a normál tengervíznél sokkal sűrűbb, rendkívül hideg, csőszerű örvény a tengerfenék felé, amely lassan megfagyasztja a körülötte cirkuláló vizet is, és gyakorlatilag hatalmas jégcsappá válva tart a mély felé.

A jégcsap sokkal inkább szivacsos állagú, mint szilárd, és ahogy a lefelé áramló jeges víz egyre inkább megfagy, szivacsos kristályain kipréseli magából a sót, ez pedig azt eredményezi, hogy a jégcső körüli víz egyre szilárdabbá válik – sőt, még a fagypontja is egyre magasabb lesz. Minél szilárdabb a jégcsap, annál jobban és gyorsabban kezd el süllyedni. Ahogy eléri a nem fagyott, magasabb hőmérsékletű tengervizet, azt is lehűti és megfagyasztja, gyakorlatilag felfalva az alatta elterülő víztömeget. Mindent megfagyaszt az útjában! A sós jégcsap képes elérni a tengerfeneket is, de ehhez az kell, hogy ne legyen túl mély a víz, különben a jégcső a saját súlya alatt összeomlik, és darabokra törik, mielőtt az aljzathoz érne. A sós jégcsap kialakulásához elengedhetetlen feltétel, hogy az adott területen kiegyensúlyozottak legyenek a hidrodinamikai viszonyok, azaz mind a felszínen, mind pedig magában a víztömegben minimális legyen az áramlás.

Ha a jégcsap eléri a tengerfeneket, mindent megfagyaszt, ami az útjába kerül – még az itt élő tengeri csillagokat és sünöket is. Ahogy a jégcsap vastagodik, a kicsapódó sónak és a szivacsos jégnek köszönhetően “önfenntartóvá” válik, és nem engedi, hogy a lefelé törő jégtömeg felmelegedjen illetve elolvadjon.