Szent Fausztina látomása a Pokolról és az Isteni Irgalmasság üzenete – csak bűnösöknek

Szent Fausztina látomása a Pokolról és az Isteni Irgalmasság üzenete – csak bűnösöknek! 

Fausztina nővér az életszentség elérése céljából lépett be a szerzetbe, ahol a következő erények elsajátítására és gyakorlására törekedett:Istenszeretet, felebaráti szeretet, szívtisztaság, alázat, türelem, lelkiismeretesség, engedelmesség, szelidség Fausztina nővér 1905. augusztus 25-én született Lengyelországban.  20 éves korában lépett be az “Irgalmasság Anyja” szerzetbe, ahol erkölcsileg sérült leányokkal foglalkoztak.  .Fausztina nővér különféle természetfeletti adományokat nyert Istentől, korunk kiemelkedő misztikusa lett. Vízióban látta az Irgalmas Jézust, Jézust a sebeivel, a Gyermek Jézust, a Feltámadt Jézust, a Szűzanyát, a Szent Családot és Szent Borbálát. Álmában látta Kis Szent Terézt, aki megmondta neki: “Szent leszel, miképpen én. Előfordult, hogy természetfeletti hangok irányították, megmondva neki, merre menjen.  Megkapta azt az adományt is, hogy belelátott ismeretelen emberek legtitkosabb gondolataiba, tudta, mi játszódik le egy lélek bensejében, és hogy valaki a kegyelem állapotában van-e vagy sem. Szenttéavatási perében ezekről rengeteg tanúvallomás szólt.  Láthatatlan módon megkapta a stigmákat is. Ezek nagy fájdalmat okoztak neki, különösen akkor, ha olyan valakivel találkozott, aki súlyos bűn állapotában volt. Szenvedését Isten felhasználta a nagy bűnösök megtérítésére.  Rendkívüli kapcsolata volt a haldoklókkal és a tisztítótűzben szenvedő elhunytak lelkeivel. Nagy távolságból is tudta, ha valaki haldoklott, és imában a segítségére sietett. Azonnal imádkozott érte, elsősorban a rózsafüzért. A szenvedő lelkek néha megjelentek neki, imát és áldozatot kérve tőle. Mindig azonnal segítségükre sietett.   Megrázó élményei voltak a gonosz lélekkel. A Sátán egymagában és többedmagával is megjelent neki, útját állta, szavakkal mocskolta, panaszkodott, hogy túl sok lelket vesz el tőle, akik a pokolba kerültek volna, ha Fausztina nem imádkozna értük és nem hozna áldozatokat értük. Fausztina azt állítja, belepusztult volna a látomásba, ha Isten Irgalma nem tartja életben. Hozzáteszi, hogy mindezt Isten parancsára kellett leírnia, hogy a bűnösök tudják meg, hogy amivel bűnöznek, azzal lesznek egy örökkévalóságon át büntetve, és hogy egyetlen lélek se ámítsa magát, hogy nincs pokol, és ne mondja, hogy nem tudja, milyen az, mert még senki sem járt ott. “Én, Fausztina nővér, Isten parancsára a pokol mélységeiben voltam azért, hogy a lelkeknek elmondjam, és bizonyítsam, hogy pokol van. Amit leírtam, csak halvány árnyéka annak, amit láttam. Azt észrevettem, hogy a legtöbb lélek életében nem hitte, hogy a pokol létezik.”  E szörnyű látomás után Fausztina szinte szünet nélküli imádságba fogott a lelkek megtéréséért, és állandóan kérte Isten Irgalmasságát értük.   Az irgalmas Jézus fehér ruhában, egyik kezét áldásra emelve, másik kezével megérintve a szive táján szétnyílt ruháját, ahonnan két fénysugár tört elő: egy fehér és egy piros. Az Üdvözítő arra kérte a nővért, készítsen róla egy festményt így a következő aláírással: “Jézusom, bízom Benned!”