Lipicai fajta története:  mai Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad.

Lipicai fajta története:  mai Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad.

Lime-  jelentése hársfa, szlovénül lipa, lipovec vagy lipizza (ejtsd lipica).  A hársfát a szlávok az élet fájának tartják. Európában a legelterjedtebb fajtája a gyönyörű, dús lombkoronájú ezüst hárs (Tilia argentea), mely akár 1200 éves életkort és több méter törzsszélességet is elérheti. A hársfát már a pogány legendákban is bálványként imádták. Lombkoronája alatt a szlovének  vallásos szertartásokra gyűltek össze, ahol táncoltak és történeteket meséltek.  1580 májusában döntés született, hogy az akkor, a Habsburg birodalom részét képező Opcinai-fennsíkon, Lipicán (akkor Lipizza) udvari ménes állítassék fel. A ménes alapítása I. Ferdinánd osztrák császár fia II. Károly főherceg nevéhez kötődik.  Az akkor megfogalmazott cél a következőképpen szólt: “… itt a legjobb lovakat tenyésszék, melyek a császári udvar száméra lesznek elővezetve. Ezek a legkiválóbb és  legtűrőképesebb lovak legyenek. Kemény és köves talajon járjanak, ott, ahol kevés fű nő.” Folyamatosan érkeztek Andalúziából szigorú válogatáson átesett kancák és mének. Ebben az időben a Habsburg ház uralta a spanyol trónt is, így tehát nem okozhatott gondot, hogy kitűnő egyedek kerüljenek egy új fajta megalapozására Lipicára. A rendkívül gyér vegetációjú karszt vidéken a lovak takarmányozását a Magyarországról szállított kitűnő minőségű tápanyagban gazdag szénával és zabbal oldották meg. A fajta további két magyar vonatkozású vérvonala: Incitato, 1810-ben született gróf Bethlen Pál boncidai ménesében, eredeti spanyol kanca és mén után. A Tulipan törzs kialakulása (1800-as évek végén) Jankovich-ok nevéhez kötődik. Az általuk vásárolt eredeti spanyol és lipicai kancákra egy Tulipan nevű Favory törzsbéli mént használtak, melynek leszármazottai adták a későbbi Tulipan törzset. A Napóleoni háborúk nehéz időszakot jelentettek a Lipica ménesnek. A háborútól kezdetétől, a lipicai ménes háromszor menekült a Karsztról, leggyakrabban Magyarországra. A harmadik menekülés után,  hat év telt el a hazatérésükig. Ezt követően Napóleon a Lipicai ménest Marshal Marmontnak adta, aki viszont bérbe adta lelkiismeretlen tenyésztőknek.  Vérfrissítés céljából arab lovakat kezdtek alkalmazni a lipicai tenyésztésben. Számos arab mén adott pompás utódot a ménesnek, erre az időre tehető a Siglavy törzs és az arab kancacsaládok kialakulása. Olaszország 107 lovat kapott, melyeket 1919-ben július 16-án  visszaküldtek Lipicára.  November 5-én az osztrákok a fennmaradó 97 lipicai tenyészetből származó lovat Piberbe, Ausztriába szállították. Attól kezdve, a bécsi lovasiskolában a lipicai méneket a piberi ménes biztosította. A birodalmi Lipicai Királyi Ménes megszűnt.A magyarországi lipicai lótenyésztést az 1800-as évek elejétől számítjuk, amikor is Napóleon seregei elől menekítve Mezőhegyesre telepítették át a ménest Lipicáról.
A háborús veszélyek elmúltával – több mint hat év – nem tért valamennyi ló vissza Lipicára, hanem a közben felduzzadt létszám egy jó része – a mintegy 3000 egyéb lovat számláló – mezőhegyesi katonai ménesben maradt. 1912-ben az I. világháború elől menekítve az akkori  Földművelésügyi Minisztérium döntést hozott a lipicai ménes Fogarasról a Magyar Királyi Bábolnai Ménesbe való áthelyezésére.  Bábolna a tenyésztés szempontjából szintén rendkívül értékes időszak volt a fajta számára, annak ellenére, hogy a hegyvidéki havasokról ismét a síkvidéki homokra került. Szilvásvárad és környéke (a Bükk-hegység) a mai Magyarországon belül az a tájegység, mely természeti adottságaiban leginkább hasonlít a kitenyésztés eredeti helyéhez, Lipicához.  Talajviszonyaiban, növényzetében, tengerszint feletti magasságában, klímájában itt sikerült megtalálni azt a helyet, mely hosszú távon garantálja e tradicionális fajta, környezet által befolyásolt jellegének megőrzését. 1953. január 22! Az Állami Gazdaságok és az Erdők Minisztériuma által kiadott alapító határozatával létrehozta a Szilvásváradi Állami Gazdaságot. Feladataként a magyarországi lipicai törzstenyészet fenntartását rendelte el. Több szervezeti átalakuláson keresztül a törzstenyésztő gazdaságnak az utóda a mai Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad.