A barna kiszorítja a fekete özvegyet!

A barna kiszorítja a fekete özvegyet!

A barna özvegyek viszonylag újnak számítanak Észak-Amerikában, először 1935-ben Floridában észlelték a pókfaj egyedeit. Dél-Kaliforniában 2003-ban jelentek meg, de az utóbbi évtizedben oly sikeresen terjeszkedtek, hogy hamarosan kiszoríthatják az őshonos fekete özvegyeket. A fekete özvegy pókokat (Latrodectus) a barna özvegyek (Latrodectus geometricus) szorítják ki Kalifornia déli részén. A pókfaj terjedését a Kaliforniai Egyetem riverside-i intézményének kutatói vizsgálták.  A barna özvegyek viszonylag újnak számítanak Észak-Amerikában, először 1935-ben Floridában észlelték a pókfaj egyedeit. Dél-Kaliforniában csupán 2003-ban jelentek meg, de az utóbbi évtizedben oly sikeresen terjeszkedtek, hogy hamarosan kiszoríthatják az őshonos fekete özvegyeket. A Kaliforniai Egyetem kutatói összesen 72 helyszínen – városi ingatlanokban, parkokban, mezőgazdasági területeken, valamint érintetlen természeti környezetben – keresték a barna özvegyeket. Ezzel párhuzamosan kutatták a fekete özvegyeket is, hogy összehasonlíthassák a két pókfajta előfordulását és élőhelyeit.
“A barna özvegyek nagyon gyorsan terjedtek el, és olyan helyeken is megtaláltuk őket, ahol a fekete özvegyekre számítottunk” – hangsúlyozta Richard Vetter, a tanulmány szerzőinek egyike. A két pókfaj között egyfajta versengés folyik. Az újonnan betelepült pókfaj egyes helyeken sikeresen kiszorítja vetélytársát, és vannak olyan területek is, ahol csak a barna özvegy képes megélni. Más élőhelyeken viszont változatlanul a fekete özvegy dominál.A vizsgálatok azt is kiderítették, hogy a lakóházak közvetlen környezetében hússzor annyi barna özvegy rejtőzködik, mint fekete, előbbiek különösen kedvelik a kerti bútorokat, a falakban lévő apró réseket, a kerítéseket. Ugyanakkor a házak, lakások belsejében nem találtak barna özvegyeket. Rehabilitálják a fekete özvegyet! A pókok a legrettegettebb állatok közé tartoznak, a fekete özvegy pedig közöttük is az egyik legfélelmetesebbnek számít. A közhiedelem szerint mérgük erősebb a kobráénál, a biztos haláltól csak az azonnali orvosi beavatkozás mentheti meg áldozatát. Kétségtelen, hogy a fekete özvegy mérgébe bele lehet halni, de igazából ez egészen ritkán történik meg: sokkal kevesebb esély van rá, mint arra, hogy darázs- vagy méhcsípésbe hal bele az ember. A pókok maguktól igazából szinte soha nem támadnak. Általános jó tanács, hogy ne bántsd, és akkor ő sem fog bántani téged. A fekete özvegy a legtöbb pókfajhoz hasonlóan defenzív, óvatos állat, csak akkor lép fel agresszívan, ha veszélyben érzi magát. Egy mostani kísérletsorozat szerint azonban még akkor sem feltétlenül. A vizsgálatban kifejezetten provokálták az állatokat: piszkálták, bökdösték, felvették, szorították őket, hogy lássák, mivel lehet előidézni a csípésüket a legkönnyebben. Az eredmények szerint a fekete özvegy roppant toleráns: enyhébb fenyegetésre egyszerűen arrébb mászik, és csak akkor ereszti támadójába a mérgét, ha kifejezetten nagy a baj. Ha sokáig nem hagyták békén, selyemfonallal próbálta távol tartani magától támadóját, a még veszélyesebbnek látszó helyzetben összegömbölyödve halottnak tettette magát. A harapás csak az utolsó utáni fegyvere, ehhez az kell, hogy hosszasan szorítva ne hagyják elmenekülni. De még ilyenkor sem mindig veszélyes a harapása: van, hogy a marása méreg nélküli. A magyarázat szerint a fekete özvegy okosan spórol a csak lassan termelődő méreganyagával. Azt inkább áldozataira (hangyák, tücskök-bogarak, effélék) tartogatja, és mivel az ember nem tartozik ezek közé, vele szemben alternatív taktikát alkalmaz. A kutatók szerint a legérdekesebb, hogy hogyan válogat a különböző elhárító módszerek között. A kísérletek szerint a fekete özvegy egész kifinomult kockázatelemzési képességgel rendelkezik, amikor dönt a menekülés, a hullapóz, a méreg nélküli és mérges harapás között. A fekete özvegy rossz hírét valószínűleg leginkább ijesztő nevének köszönheti. Más kérdés, hogy az is csak egy közkeletű legendára utal: eszerint a nőstények párzás után felfalják a náluk kisebb (és méreg helyett nagyméretű spermatermelő szervekkel rendelkező) hímeket. Túlzottan is: valójában rejtőzködő állat, még Dalmáciában is a szinte kősivatagos élőhelyeket kedveli elsősorban, szemben a tengerpartot előnyben részesítő turistákkal. Csípése a legritkább esetben jár maradandó következményekkel: többnyire csak helyi izomfájdalmat okoz, bár kivételes esetekben a tünetek súlyosbodhatnak. Szívbetegek, idősebbek és kisgyerekek lehetnek igazán veszélyben, náluk valóban indokolt lehet az ellenszérum minél gyorsabb beadása. Barna özvegyek lepték el Kaliforniát! Férje temetésén ölték meg az özvegyet! A nőt először fejbelőtték, majd Molotov-koktéllal elégették. Túlélni a randevút a fekete özveggyel! Néhány óvatos hím túléli a párzást a pókkal. Eleinte csak Dél-Kaliforniában volt megtalálható a barna özvegy nevű pókfaj, amit tíz évvel ezelőtt Torrance területén fedeztek fel a helyi természetbúvárok. A legfrissebb vizsgálatok azonban rámutattak, hogy a halálos csípéséről híres fekete özvegy közeli rokona gyakorlatilag bevette a forró déli államot.

Richard Vetter, az UC Riverside kutatója írt tanulmányt a pókfaj terjedéséről. Vetter és kollégái 72 helyszínen végeztek vizsgálatokat Orange és Riverside megyékben, és az emberek otthonai közelében hússzor több barna özvegyet találtak, mint amennyi feketét. A barna özvegy ugyanis előszeretettel bújik meg az emberek tárgyain, legyen szó akár az egy szék aljáról, egy kuka lefelé nyitott fogantyújáról, vagy a műanyag játszótéri felszerelések rejtett mélyedéseiről. Házakban és garázsokban azonban ritkán találtak ilyen pókokat. A kutatók természetesen a fekete özvegyeket is megszámolták, és azokkal főleg mezőgazdasági területeken találkoztak. A barna özvegy (Latrodectus geometricus) inváziója ijesztő lehet, de szerencsére az állat a fekete özveggyel szemben nem nem halálos, mérge csak kellemetlen, égető érzést okoz a csípés környezetében.