Csak néhány kiválasztott tudja, hol áll a világ legidősebb fája!
Mennyi mindent mesélhetnének a fák! A legidősebbek oly sokszor látták felemelkedni és elbukni az emberiséget, hogy már talán unják is. Ők búcsúztatták a kihaló vagy elvándorló állatokat, a pusztuló növényeket, az évszakok változásait, de ők köszöntik mégis mindig új erővel, évezredes kitartással az új napfelkeltét. Nem is olyan könnyű meghatározni, melyik a világ legidősebb fája. Az első helyért a majdnem tízezer évesre becsült Öreg Tjikko és a Pando nevű, nyolcvanezer éves gyökerű nyárfa száll szembe az amerikai Matuzsálem-fával. A Guinness Rekordok Könyve szerint utóbbi a nyertes. Hogy miért? Mert a Pando és a Tjikko viszonylag új klónhajtások egy nagyon régi gyökérzetről, míg a simatűjű szálkásfenyő minden része valóban 4850 éves. Óvják is a kíváncsi turistáktól, nehogy valaki kárt tegyen benne. A fa, amiről szinte senki sem tudja, hol van Földünk legidősebb élőlényét olyan nagy erőkkel őrzik, hogy 1957 óta néhány szakértőn kívül senkinek sem árulják el, pontosan hol található. Annyit tudunk, hogy Kalifornia állam keleti részén, az Inyo-hegység magashegyi cserjehatárán, az Inyo nemzeti erdőben áll, sok-sok társával ligetet alkotva. Az egyik példányt, Prométheuszt a hatvanas években az Egyesült Államok Erdészeti Hivatala tudományos céllal kivágatta, ekkor, az évgyűrűit megszámlálva derült ki, hogy majdnem ötezer éves. Szerencsére Matuzsálemet csak megvizsgálták, de nem vágták ki, így válhatott Prométheusz halála után a világ legidősebb fájává.
A fák felfedezése!
Csak az 1950-es években fedezték fel a matuzsálemeket Edmund Schulman dendrokronológusnak (a fák évgyűrűinek számlálásán alapuló kormeghatározással foglalkozó szakember) köszönhetően. A területen túrázó szakember a fák elpusztítása nélkül vett mintát a törzsekből egy speciális fúróval, és felfedezte, hogy azok öregebbek minden más addig ismert amerikai fánál. A további vizsgálatok segítségével 1957-ben rátaláltak Prométheuszra és Matuzsálemre, a két legidősebb példányra az egész erdőben. Schulman további vizsgálódásainak tragikusan korai, 1958-as halála vetett véget, ám addigra az extrém idős fák már védelmet élveztek – bár közel sem olyan mértékben, mint amire szükség lett volna.
Kivágták a legidősebbet!
A Schulman által felfedezett óriások közül egyet 1964-ben hivatalos engedéllyel kivágtak, így támogatva egy egyetemi hallgató klimatológiai vizsgálatait. Mint kiderült, sikerült a létező legöregebb fát – Prométheuszt – elpusztítani, azt a növényt, amely 66 évvel idősebb volt a mostanra rekorderré váló Matuzsálemnél. Amikor a hír kiszivárgott, hatalmas felháborodást váltott ki, így végre kellőképpen megszigorították az ősi fák védelmét. A környék a mai napig látogatható ugyan, rengeteg turista és sportoló túrázik arra, de a fákra vigyáznak, Matuzsálem pontos hollétét pedig nem árulják el. Ugyanezzel a módszerrel marad életben immár közel tízezer éve (a legutóbbi jégkorszak után hajthatott ki) a svéd Fulufjället hegységben az Öreg Tjikko elnevezésű fa. A norvég lucfenyőt nem is olyan régen, 2004-ben fedezte fel Leif Kullmann, az Umeåi Egyetem földrajz professzora. Évgyűrűi megszámlálása után kiderült, hogy az ősi gyökérzetből nagyjából hatszáz évenként nő ki egy új fa, egyedülálló látványt nyújtva, 910 méter magasan, a kietlen, sziklás pusztaság közepén. A fa nevét Leif Kullmann husky kutyája után kapta. Persze nem csak az olaszok büszkélkedhetnek kivételes fákkal, Brazíliának is megvan a maga büszkesége. Saõ Paulóban, a Vassununga Nemzeti Parkban áll az ötven méter magas, 16 méteres törzsátmérőjű, lombhullató Cariniana legalis. A helyiek szent faként tisztelik, és vigyáznak rá az egyre terjedő erdőirtások közepette. Csodálatos látványt nyújt az Andokban nőtt Alerce Milenario patagóniai ciprusfa is Dél-Amerikában, aminek korát pontosan meg is lehetett határozni: elmúlt 3640 éves. Walesben egy terebélyes tiszafa őrzi az időt, az óriás egy kis templom kertjében áll legalább négyezer éve. A llangernyw-i tiszafa néven ismert növény nem véletlenül szerepel Nagy-Britannia 50 legfontosabb fájának listáján. Aki további ősi fák árnyékában pihenne, a japán Jakusima szigetén talál egy Jómon Sugi nevű, 25 méter magas, vitatott életkorú japánciprust, Kréta szigetén meglátogathatja a vouves-i olajfát, ami ráadásul még mindig terem, illetve Dániában csodálhatja meg a tölgyek királyát, a Kongeegent.Korábban a 4.000-5.000 éves észak-amerikai mamutfenyőket vélték a legidősebb fáknak, de kiderült nem ők azok, mert Svédország hegyeiben zöldellnek az eddig ismert legidősebb élő fák, amelyeknek kora kétszer annyi, mint amerikai rokonaiké.Nem az amerikai fenyőfák a világ legidősebb fái, mint ahogyan azt korábban gondolták. A svédországi Dalarna provinciában található Fulu-hegyen azonosították a világ legidősebb fáját, egy 9.550 éves lucfenyőt (Picea). A környező erdő fái és kisebb bokrok között álló fa igazi túlélő, amely végigélte az elmúlt hosszú évezredek alatt az erős klímakilengéseket is. A kutatók ősrégi lucfenyőket vizsgáltak Svédország hegyeiben, és ekkor leletek rá arra a matuzsálemre, amely létével több eddigi tudományos teóriát is megdöntött. A legrégibb fenyő lényegében egy alacsony bozótost alkot, az ágak egy része szőnyegszerűen veszik körbe a kis törzset, de a látszat ellenére mindez egyetlen fához tartozik. A fenyő gyökértörzsén radiokarbonos vizsgálatot végeztek, és ekkor derült ki, hogy a fa 9.550 éves.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: