Mostantól más szemmel nézel a disznókra!

Mostantól más szemmel nézel a disznókra!

Mostantól más szemmel nézel a disznókra: szinte emberi intelligenciával rendelkeznek! Valószínűleg senki sem gondolná, mennyire intelligensek is a malacok. Sokaknak a kutyák vagy a majmok juthatnak most eszébe, gondolván, róluk lehet szó. Valóban roppant okos állatok, ám ez esetben a disznók értelmi képességeire gondoltunk: szakértők szerint szinte olyan intelligensek, mint mi, emberek, és feltevésüket tényleges vizsgálatokra, megfigyelésekre alapozzák. A disznók olyan szintű intelligenciával rendelkeznek, mint a hároméves gyerekek, felismerik a tükörképüket, kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, egymás közt szervezett viszonyrendszerük van, hosszú távú memóriájuk remek, és képesek szoros kapcsolatot kialakítani az emberrel is. Játszani is szeretnek. Tükör segítségével képesek megtalálni elrejtett falatokat, és kitalálnak az útvesztőből. Még a videojáték sem fog ki rajtuk, ezt speciális játékkal tesztelték. 1996-ban a Pennsylvaniai Állami Egyetem vizsgálatában tanítottak be disznókat rá. Orruk és egy botkormány használatával, jutalomfalat reményében már öt-tíz próbálkozás után egészen jól ment nekik a játék. Érdekes, hogy hasonlóan jó teljesítményt ugyanennyi idő alatt a csimpánzok tudnak még produkálni.

Ezen a házi videón egy kedvencként tartott malac kirakózik, méghozzá ügyesen: pillanatok alatt elkészül a játékkal. A gusztustalan vagy hitvány személyre szokták azt mondani, hogy disznó, a nagyon piszkos, vagy rendetlen házra, lakásra pedig azt, hogy disznóól, mert a disznót  a közvélekedés egy koszos, sárban dagonyázó, ürülékben kotorászó állatnak tartja. A valóság azonban merőben más. Súlyos tévhit, hogy a disznó piszkos állat, és a mocskot kedveli! A disznóról azt tartják, hogy koszos, sárban dagonyázó állat, amely a saját ürülékében alszik és túr. A valóság azonban teljesen más; a felsorolt dolgoknak a rossz tartás az oka. A modern etológiai kutatások szerint a sertésfélék komplex tudással rendelkező érzelmes állatok, amelyek képesek összetett problémák megoldására, szeretnek játszani, és az érzelmek széles skáláját mutatják, valamint unikális, egyedi személyiségük van.  A természetben a vaddisznó nem alszik és túr az ürülékében, és növényeket eszik. Ha egy domesztikált disznó alkalmanként  az ürüléken csámcsog, annak a szűk és gondozatlan ól, valamint a hanyag tartás azokat. A disznófélék eredendően szeretnek dagonyázni. A sekély iszapos tocsogókban való dagonyázással hűtik magukat, mivel a sáros víz lassabb párolgása miatt sokkal hatékonyabban hűt a tiszta víznél. Valószínűleg, hogy találnának erre más megoldást is, azonban mivel az ember bezárja őket a szűkös kifutóba, csak ez marad számukra. A sertések a vastagon rájuk száradt sár ledörzsölésével megszabadulnak a kullancstól és más parazitáktól, sőt ez megvédi bőrüket a szúnyogok és böglyök csípésétől is. A dagonyázásnak eredendően éppen a higiénia az oka. Az “izzad, mint a disznó” szólás ostobaság, hiszen a disznóknak nincsenek funkcionális izzadságmirigyei, sőt, éppen emiatt komoly a túlhevülés kockázata is náluk. A sárréteg ezen kívül a leégés ellen is védi őket. A disznó nem hogy nem piszkos, hanem kifejezetten higiénikusan viselkedő állat. Svájcban, a baseli állatkertben megfigyelték, hogy egy csapat vaddisznó étkezés előtt megmosta az ételt. Az állatvédők és a vegetáriánusok egyik legfőbb érve a sertéshús fogyasztása ellen, hogy a házisertés – a vaddisznó háziasított változata – értelmes, tiszta állat. Értelmi képességei hasonlók a kutyáéihoz vagy meg is haladják azokat. Európai kultúrákban pedig nem szokás a társként, házi kedvencként tartott kutyát megenni, akkor miért bánunk olyan kegyetlenül a kutyához hasonlóan megszelídíthető és tanítható disznókkal? Régi társai az embernek! A vadon élő sertések (Sus scrofa) körülbelül tízezer évvel ezelőtt csatlakoztak az emberhez. A háziasítás valószínűleg Délkelet-Európában, a Fekete-tenger partvidékén történt. A halásznépek halhulladéka csalogathatta oda a területen népes populációban élő vaddisznókat. A Fekete-tengertől délre, Délnyugat-Anatóliában Cayönüben, illetőleg Kurdisztánban 9 ezer éves sertéscsontok kerültek elő. Közép-Európában az első nyomok csak az időszámításunk előtti 6. és az 5. évezredben jelentek meg. A sertések “disznó” viselkedéséről elsősorban az ember tehet. Azzal, hogy kis helyre zsúfolva tart sok állatot, elveszi tőlük a lehetőséget, hogy a természetben megszokott módon viselkedjenek. Márpedig a tágas helyen, nagy kifutóban tartott disznók rendkívül ügyelnek a tisztaságra. Nem végzik a dolgukat az evő- vagy az alvóhelyükön, hanem távolabb vonulnak egy erre a célra kialakított vagy maguk az állatok által “kijelölt” helyen. Az ilyen körülmények között tartott disznók éppen ezért nem is büdösek, mint szerencsétlenebb sorsú társaik. Nem is izzadnak, hiszen a bőrükben nincsenek izzadságmirigyek. Mindjárt az elején leszögezhetjük, hogy a házisertések vitathatatlanul intelligens jószágok. Képesek például párban együttműködve addig ügyeskedni óljuk vagy kifutójuk ajtajának kallantyújával, amíg ki nem nyitják. Ha ez sikerül, akkor a mutatványt már bármikor képesek megismételni. A legokosabb disznó még a többiek ólajtaját is kinyithatja, és kiengedheti a társait, meséli Kephart professzor. Előfordult már és bármikor előfordulhat, hogy egy gazda reggel arra érkezik a telepére, hogy disznai megszöktek. A disznók rendkívül tanulékonyak, számtalan dologra beidomíthatók. E feladatok végrehajtásának jó részét ugyan más állatok is képesek elsajátítani, de az egyes állatok képességei korlátozottabbak, mint a disznókéi, azaz egy-egy állat önmagában kevesebb feladat betanulására képes, mint egy sertés. Néhány ilyen feladat a disznók ösztönös viselkedésmódjából következik. Az emberek régóta használnak például idomított sertéseket – különösen Franciaországban -, hogy kiszagolják a föld alatt rejtőző kincset, a szarvasgombát. A szarvasgomba a tölgyfa gyökerei között él, és az értékesebb fajtáinak kilójáért akár több ezer dollárt is megadnak az ínyencek. Más viselkedések azt szemléltetik, hogy a disznók új viselkedésformákat is képesek megtanulni. Stanley Curtis 1996 és 1998 között végzett kísérleteket sertésekkel a Pennsylvania Állami Egyetemen. Könnyedén be tudták tanítani az állatokat arra, hogy érzékeny orrukkal és egy módosított botkormány segítségével egy kurzort mozgassanak a számítógép képernyőjén. A disznók különböző jutalomfalatokat (csokidrazsét, kekszet) kaptak, ha egy adott célra irányították a kurzort. Curtis ezután nehezítette a feladatot. Curtis unokája több rajzot készített, az idomított sertéseknek először egyetlen rajzot mutattak, majd pár másodperccel később ugyanezt a rajzot mutatták az állatoknak egy másik rajz társaságában. A disznóknak a botkormány és a kurzor segítségével ki kellett választaniuk a korábban látott rajzot. A sertések megdöbbentően gyorsan, 5-10 próbálkozás után megtanulták helyesen megoldani a feladatot. Ilyen gyors tanulásra a csimpánzok képesek – mondja Curtis. A sertések és a kutyák egyaránt meglehetősen értelmesek, mondja Brenda Coe, a kutyák viselkedésének jó ismerője és oktatója, Curtis munkatársa. Az “intelligenciát” állatok esetében azonban meglehetősen nehéz definiálni. A szakemberek többsége állati intelligencián azt a képességet érti, hogy a vizsgált állat mennyire tudja elsajátítani és végrehajtani azokat a feladatokat, amelyeket az ember tanít neki. Nem létezik olyan, hogy állati IQ vagy az állati intelligencia valamilyen hasonló standard mércéje, amely lehetővé tenné a közvetlen összehasonlítást. Két disznó vagy két kutya teljesítményét össze tudjuk hasonlítani egymással, de egyik fajt a másikkal nem, mutat rá Coe. Éppen ezért nehéz lenne eldönteni, hogy a disznó vagy a kutya intelligensebb állat. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a disznók és a kutyák egyaránt jól teljesítenek a különböző feladatokban, motivációjuktól és erejüktől függően. A sertések számára az ennivaló a fő motiváció, a kutyáknál viszont a hűség és a megfelelni akarás az elsődleges ösztönző erő. A sertések is lehetnek hűségesek, de nem olyan mértékig, mint a kutyák, ért egyet Kephart is az előbbiekkel. A kutyák tényleg örömet akarnak okozni azoknak az embereknek, akikkel együtt dolgoznak, a disznók gondolkodásmódja ennél sokkal függetlenebb. A két állatnak eltérőek a fizikai adottságai is. A disznók általában rövidlátók, elsősorban a szaglásukra és a hallásukra támaszkodnak. A kutyáknak szintén jó a szimatuk, de jobban kihasználják a látásukat. A disznókat a feladatok teljesítésében egy további fizikai korlát is hátráltatja: kevésbé ügyesen kezelik a tárgyakat szájukkal, míg a kutyák könnyen kapnak a szájukba bármit.