Sisakvirág, a mérgek királynője!

Sisakvirág, a mérgek királynője!

Mivel az egész bejegyzés apropójául szolgál, kezdjük a sisakvirággal. A sisakvirág egy roppant nagylétszámú család tagja, összesen körülbelül 350 fajtát tartunk számon belőlük, és ahogy már említettem, ezek közül négy nálunk is előfordul a természetben (méregölő sisakvirág (A. anthora L.), farkasölő sisakvirág (A. vulparia Rchb.), moldvai vagy kárpáti sisakvirág (A. moldavicum), és a karcsú sisakvirág (A. variegatum L. subsp. gracile (Rchb), sőt van, amelyiket meg is vásárolhatjuk kerti növényként. Utóbbi nem véletlen, hiszen a dísznövényként kapható őszi sisakvirág átlagon felül dekoratív, hosszú szárán hozza a jellegzetes formájú virágait augusztus környékén. Az őszi sisakvirág a nedves, félárnyékos helyeket kedveli, a tűző napsütést nehezen viseli, csakúgy, mint a bolygatást, így átültetése nehézkes, rendszerint a növény végét jelenti. A sisakvirág hatóanyaga az akonitin nevű alkaloida, mely emberekre és állatokra egyaránt rendkívül veszélyes, így a sisakvirág bármely fajtájának az érintése nagy odafigyelést igényel, ültetése pedig kizárólag háziállat és kisgyermek nélküli kertekbe ajánlott. Aki élőben szeretne találkozni ezzel a csodaszép, de halálos növénnyel, az látogasson el a  Nagykovácsi és Telki határában futó Sisakvirág tanösvényre, ahol farkasölő sisakvirágokat nézegethet! A méregölő sisakvirág (Aconitum anthora) a boglárkafélék családjába tartozó, Eurázsiában honos, meleg erdőkben, gyepekben élő, mérgező növény. Korábban úgy vélték, hogy a rendkívül mérgező Aconitum pardalianches ellenszere, innen kapta magyar és latin nevét (anthora: thora-ellenes). A méregölő sisakvirág 40–100 cm magas, lágyszárú, évelő növény. Gyöktörzse megvastagodott répa alakú, ikergumó-szerű. Szára egyenes, többnyire nem ágazik el. Levelei tenyeresen, szálasan szeldeltek. A tőlevelek és az alsó szárlevelek nyele 2–3-szor hosszabb, mint a levéllemez és általában még virágzás előtt elszáradnak. A felső szárlevelek nyele kb. 1 cm hosszú, a csúcs felé fokozatosan csökken a méretük. Augusztus-szeptemberben virágzik. Virágzata a szár csúcsán található, halványsárga, zigomorf virágokból álló, tömött fürt. A csészelevelek nagyok, színesek, sziromszerűek. A felső csészelevelek sisak alakúan összeforrnak, amelynek szélessége és hosszúsága nagyjából egyenlő, 1,5–2,5 cm közötti. A sziromlevelek a sisak belsejében elcsökevényesedve, nektáriummá alakulva találhatók meg. Toxicitása! Mérgező. Levelei virágai és gyöktörzse elsősorban akonitin A és C alkaloidát tartalmaznak, amelyek a nátriumcsatornák blokkolásával megbénítják az ideg- és izomsejtek működését. Kisebb mennyiségben megtalálható benne napellin, akonin, pszeudo akonitin, atisin, likakonitin, mioktonin, jesakonitin és japakonitin is. A gyöktörzs hatóanyagtartalma 0,2-1,5%, a leveleké 0,1-1%. A mérgezés tünetei: a száj zsibbadása, bizsergése, erős nyáladzás, hányás, hasmenés, kitágult pupillák, verejtékezés, izomgörcsök, általános gyengeség, rossz mozgáskoordináció, le csökkent testhőmérséklet és vérnyomás. A növény íze égetően csípős így többnyire csak legelő állatok fogyasztanak belőle annyit, hogy súlyos tünetek lépjenek fel. Ilyenkor légzés- vagy szívbénulás következtében 6-8 órán belül beállhat a halál. A méreg bőrön keresztül is felszívódhat, ilyenkor az emésztőszervi tünetek elmaradnak, az érintett bőrfelületen bizsergés, zsibbadás tapasztalható, amely az idegek mentén továbbterjed és idővel fellépnek a szív- és idegrendszeri tünetek.CÍMKÉK sisakvirág mérgező növény mérgező virág évelő virágoskert védett növény. Hazai erdőkben – főleg a dunántúlon – is előforduló védett fajunk. 60-120 cm magas, halványzöld a fonákon szőrös, szeldelt levelekkel. Sárga virágai fürtben állnak, a termése tok, melyben az érett magvak feketék. Jellegzetes méreganyagokat tartalmaz, ami miatt a sisakvirágot a mérgek királynőjének nevezték, melyhez számos mítosz és legenda fűződik. Hogyan hat a sisakvirág mérge?  Felnőtteknél 1-2 g sisakvirággumó halálos mérgezést okozhat. Az akonitin az érző- és mozgató idegvégződésekre, a központi idegrendszerre gyakorol izgató, majd bénító hatást. Kisebb dózisban bradikardia, vérnyomásesés lép fel, magasabb dózisban (0,1 mg/ml) pozitív inotróp hatású, majd tachikardia, aritmia lép fel, végül szívbénulás. Az akonitinmérgezés jellemző tünetei a szervezetbe jutás után már 10-20 perc múlva jelentkeznek. Égető érzés a szájban, bizsergés a kéz- és lábujjakban, mely később a teljes testfelületre átterjed, a testhőmérséklet csökken, didergés, borzongás, hideg verejtékezés jelentkezik. Emellett émelygés, hányás, hasmenés, gyakori vizeletürítés. A légzés lelassul, szabálytalanná válik, szív aritmia és tachikardia lép fel, a pulzus szabálytalan, a vérnyomás csökken. Látási zavarok és fülzúgás alakul ki. Feltűnőek az erős fájdalmak a végtagokban. A halál a testhőmérséklet teljes leesése után kb. 6 óra múlva szív-, vagy légzésbénulás következménye.