A papagájok királya az ara papagáj!

A papagájok királya az ara papagáj!

A papagáj faj királya az ara papagáj, aki egy csodaszép, intelligens és játékos óriás, aki rengeteg öröm forrása lesz.Korunkban a házi állattartók körében egyre nagyobb teret hódítanak maguknak a szárnyasok, azon belül pedig a papagáj félék. Ezek a szép és kedves állatok nagyon meghálálják a megfelelő tartást, odafigyelést. De nem mindegy, hogy az igen széles skálájú felhozatalból milyen kedvencet választunk magunknak.A madárnak mindig különleges alkalom, ha repülhet. Az óriás papagáj számára ez elég nagy kihívás is, mert a lakásban össze kell szednie a bátorságát, hogy bele merjen vágni. Szép eredmény, ha ezt sikerül úgy elérni, hogy ne csak röpködjön, hanem a gazdi kezére landolva fejezze be a mutatványt. Az ara papagájok igazi gyönyörű óriásai a fajtájuknak. A legnagyobb testű díszmadarak. Élőben elég egyszer meglátni, és örökre rabul ejt ezen papagájok szépsége, eleganciája és persze lenyűgöző intelligenciája. Az arák a papagáj faj csúcsát jelképezik. Itthon nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy ilyen madarat fogadjanak be otthonukba. A megvásárlásuk is igencsak komoly költséget jelent, másrészt nagy mozgásigényük miatt csak kifejezetten nekik épített volierben, kinti röpdében vagy madárszobában élhetnek. Mindegyik ara papagáj-faj CITES (Washingtoni egyezmény, Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora – Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről) védelem alatt áll.
Az ara papagájjal történő mindenfajta kereskedelmi tevékenység engedélyhez kötött és bejelentésköteles. Az esetleges szaporulat, az elhullást illetve a tulajdonosváltás mind bejelentendő a Mezőgazdasági Minisztérium helyileg illetékes (megyei) szervezete felé. Egy hullámos papagáj átlagosan 4-10 évig él. Annak ellenére, hogy a megfelelő gondozásban részesülő, kedvtelésből tartott egyedeik bizonyos esetekben akár 15 évet is a gazdival tölthetnek, általában a hullámosok élettartama viszonylag rövid. Szerencsére vannak módszerek, amivel megállapítható, a baj van. Aki ilyen madarat tart, az általában idővel el is veszíti őt – szemben a 60 évet is lenyomó óriáspapagáj gazdáival, mert ott ez a helyzet gyakran megfordul, és a madár marad árván. Ahogy a termelésre tartott csirkéknél, akik az élelmiszeripar számára gyártják a tojásokat, a reproduktív rendszer aktívvá válása a fogságában tartott papagájok esetében is bekövetkezhet. Hímnek gondolt vagy annak vásárolt madarakról sokszor csak akkor derül ki félreérthetetlenül, hogy tojók, amikor a ketrec alján megjelenik valami furcsa, és kiderül, hogy a papagáj ötletszerűen elkezdett megtermékenyítetlen tojásokat gyártani. A kellemetlen helyzet szerencsére megelőzhető. Kiváltságunk, hogy olyan hihetetlenül szép és intelligens lényeket tudunk társként tartani, mint az ara papagájok. A legkevesebb, hogy ezt oly módon tesszük, amely lehetővé teszi számukra ara papagájnak lenni – és ez azt jelenti, hogy lehetővé kell tenni számukra a repülést. De ez nem könnyű feladat. A közelmúltban fokozódott az érdeklődés a nagy papagájok iránt. Ezen érdeklődés nagy része a kedvtelésből a madarak tartása és gondozása területével kapcsolatban jelent meg. Az Ara vagy arara, illetve valódi ara a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, a papagájfélék (Psittacidae) családjába sorolt madárnem. Egyes rendszertanászok szerint az újvilági papagájformák (Arinae), mások szerint a valódi papagájformák (Psittacinae) alcsaládjába tartozik – a kérdés még eldöntetlen. Az Ara nembe az ismert 8 élő és 1 kihalt (de kitömött példányok és szakszerű leírások alapján ismert) fajon kívül további fajok is tartoztak, melyek valamennyien a Karibi-szigetvilágban éltek. Ezek többsége kihalt, mielőtt tudományosan pontosan meghatározhatták volna őket, emiatt eléggé rejtélyes madaraknak számítanak. Egyes fajokat a szigeteikre betelepülő indiánok irtottak ki még jóval Amerika felfedezése előtt. Néhány faj még életben volt, amikor az első európaik megérkeztek az Antillákra, egyikükről-másikukról feljegyzések is maradtak fenn. Később megtalálták csontmaradványaikat minden olyan szigeten, ahol valaha éltek. Az arapapagájok igazi óriásai a díszmadaraknak. A legnagyobb testű papagájok. Ha valaki egyszer élőben is találkozott velük, akkor biztos lenyűgözte őt ezen madarak szépsége, eleganciája és nem utolsósorban intelligenciája. Az arák a papagájtartás csúcsát jelentik. Csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy ilyen madarat fogadjanak be otthonukba, egyrészt igen költséges madarak, másrészt nagy mozgásigényük miatt csak volierben vagy madárszobában tarthatóak. Mivel mindegyik ara faj CITES védelem alatt áll, így a velük történő kereskedés – beleértve a esetleges szaporulatot vagy az elhullást is – bejelentés köteles. Némelyik ritkává vált fajt még az állatkertek vagy madárparkok is csak szigorú megkötésekkel tarthatnak. Ezen utóbbiakról most nem írok. Élőhelyükön kisebb – nagyobb csapatokban élnek, sokuk még a szaporodási időben is a többiek közelében marad. Ennek megfelelően a kedvencként tartott arának is szüksége van, hogy a „csapat” teljes jogú tagja lehessen. Csak ebben az esetben a körülötte élő emberekkel alkot csapatot. Az egyedül tartott madár rendkívül erős kötődést mutat az általa kiválasztott ember iránt, ez az ivarérettségük elérése után kissé zavaró lehet. Ha párban tartjuk őket, akkor ez a kötődés gyengébb lesz, a madár kiegyensúlyozottabb viselkedést fog mutatni. Minden esetben nagyon fontos a szocializáció, a nem megfelelően nevelt ara papagáj rikácsolóssá, csípőssé, agresszívvá válhat. Apropó, viselkedés. Ahogy más papagájokra sem lehet ráhúzni egy sablont, úgy az aráknál is érvényes az, hogy minden madár egy egyéniség, ezért mindegyik kicsit más. Van amelyik okosabb, van amelyik egyáltalán nem egy lángész. Van amelyik ügyesebb, de a másik meg kifejezetten kétballábas. Van amelyik bújós és van amelyik csipkelődős. Beszéd utánzási képességük amúgy sem kimagasló, de pár szót meg tudnak tanulni, ugyanakkor vannak olyan egyedek amelyek sosem szólalnak majd meg. Bár az interneten rákeresve hol az egyik hol a másik fajra írják, hogy szelídebb vagy barátságosabb mint a másik, de legalább annyi ellenpéldát lehet majd találni, hallani ezekről mint amennyi megerősítésről olvasni. Ismét csak azt tudom mondani erre, hogy minden madár egyéniség, nem a faj vagy a neme az ami igazán számít. A természetben az arák magokat, gyümölcsöket és különféle diókat esznek. Táplálékuk nagy részét ezek az igen kemény, nehezen feltörhető diófélék teszik ki, csőrük tökéletesen alkalmazkodott ezeknek a kibontására. Ennek megfelelően nekünk is megfelelő összetételű és arányú táplálékkal kell etetnünk őket. Itt rögtön szeretném felhívni a figyelmet, hogy mivel a földimogyorót (Arachis hypogaea) nem lehet tökéletesen aflatoxin mentessé tenni, így ezt – bár sajnos nagyon sok amúgy minőségi magkeverék is tartalmazza – mindenképp hagyjuk ki a magkeverékből. Én a gyári keverékből etetéskor egyszerűen eltávolítom a földimogyorót. Egyébként a kereskedelemben kapható aráknak való magkeverékek – a gyártók földimogyoró mániájától eltekintve – tökéletesen megfelelőek. Persze van lehetőségünk egy kicsit feljavítani mindenféle finomsággal. Egy érdekes tévhit is elterjedt az arák táplálkozásával kapcsolatban. Megfigyelték ugyanis, hogy az arák a folyópartok agyagos részéből fogyasztanak. Úgy gondolták, hogy ennek célja a méregtelenítés, hiszen az elfogyasztott esetleg mérgező növények hatóanyagait az agyag közömbösítheti. Azonban volt a megfigyelésekben egy aprócska furcsaság. Csak egy bizonyos területen élő arák fogyasztottak agyagot, távolabbi helyen élők azonban már nem. Több évnyi kutatómunka után jöttek rá a megoldásra. Csak azon a területen fogyasztanak az arák – de valójában más papagájfajok is – a folyóparti agyagból ahol a tengertől való távolság miatt a növények nátrium tartalma alacsony.