Vörös kódot kaptak Óriáspandák!

Vörös kódot kaptak Óriáspandák!

Elnevezése!

A fajt 1869-ben Père Armand David francia misszionárius írta le először, aki a fekete-fehér medve, azaz Ursus melanoleucus nevet adta neki. 1870-ben csak csontok alapján Alphonse Milne-Edwards megállapította, hogy a faj közelebb áll az Ailurus fulgus (vörös macskamedve) fajhoz, ezért átkeresztelte Ailuropoda melanoleuca névre. Ma már tudjuk, hogy közelinek tűnő rokonsága kis termetű pandafélékkel csak konvergencia. A panda a vörös macskamedve másik neve. A szó feltehetően az óriáspandánál jóval kisebb termetű állat nepáli nevéből származik (punja, valószínűleg a nigalja punja, azaz „bambuszevő” kifejezésből). Az óriáspandát a zoológusok csak később ismerték meg, és mivel a két fajt közeli rokonnak tartották, az óriás panda és kis panda névvel különböztették meg őket. A magyar szakirodalomban a bambuszmedve nevet kapta az Ailuropoda nem, de ezt a nevet a köznyelvi, de pontatlan panda név elterjedtsége és a távoli rokonság felismerése miatt az óriáspanda név váltotta fel. A vörös macskamedvét ma is nevezik kis pandának vagy vörös pandának. A kínai nyelvben az óriáspanda neve da xiong mao (kínai: 大熊猫, magyar népszerű átírás: ta hsziung-mao), ami „nagy medvemacskát” jelent. A „nagy” jelző itt is a kis pandától való megkülönböztetésre szolgál (kínaiul xiao xiong mao, hsziao hsziung-mao, azaz „kis medvemacska”). A „medvemacska” nevet az állat valószínűleg annak köszönheti, hogy a többi medvefélével ellentétben kitűnően mászik fára, és a pupillája a többi medvéével ellentétben nem kerek, hanem a macskáéhoz hasonlóan rés alakú.

világszerte ismertté vált.

Előfordulása! Az óriáspanda elterjedési területe mindössze 5900 km², amely magában foglalja Szecsuan, Kanszu és Sanhszi kínai tartományok hegyvidéki területeit. Az óriáspanda természetes élőhelyei a sűrű erdővel benőtt szubtrópusi hegyoldalak. Itt él nyáron 2700–4000 méter magasságig, télen alacsonyabbra vándorol, gyakran 800 méteres magasságig. Élettere általában nedves és csapadékban gazdag; a nyár hűvös, a tél hideg. Megjelenése! Az óriáspanda a fejétől a farkáig 150-190 centiméter. Farka – mint a legtöbb medvéé – csonka, nagyjából 10-15 centiméter hosszú. A felnőtt állat testtömege 70 és 125 kilogramm között változik. Az óriáspanda testfelépítése megegyezik a többi medvéével, csupán a kontrasztos fekete-fehér színében tér el tőlük. Bundájának színe! Dús, gyapjas bundájának alapszíne fehér, mellső és hátsó lábai feketék. Mellső lábainak fekete színe a háton is folytatódik, és övet alkot, amely a felsőtestet körbeveszi. Feketék ezenkívül a fülei, a szemének a környéke és néha a farkának a csúcsa is. Feltűnő színének oka pontosan nem ismert. Szóba jöhet az ellenség elijesztése, a hőszabályozás és az álcázás is. Életmódja!

Az óriáspanda elsősorban talajlakó, de jól mászik és úszik. Az óriáspanda meg roggyantott hátsó lábán is meg tud állni, de hamar elfárad, minden alkalmat kihasznál a pihenésre. Táplálékát legtöbbször ülve fogyasztja el, így mellső mancsa szabaddá válik, hogy a táplálékot megfogja. Ezek az állatok szürkületben vagy éjszaka aktívak, míg nappal fák üregeiben, sziklahasadékokban vagy barlangokban alszanak. A bambusz bozótban alagútszerű járatokat készít, hogy a táplálkozási területét alvóhely vel összekösse.

Az óriáspandák egyedül élnek nagyjából 4-6 négyzetkilométer területen. A nőstények territóriumának van egy 30-40 hektáros központi része, amelyről kiűzi a fajtársait. A hímek rugalmasabbak, és nem védik a területüket, nincs semmilyen központi rész, és gyakran közös része is van másik hímekével. Ennek ellenére a fajtársaik többnyire kitérnek az útjukból. Vándorlásuk alatt megjelölik útvonalakat: a fákat megkarcolják, hozzádörgölőzik vagy a vizeletükkel hagynak jelet.

Más medvékkel szemben az óriáspandák nem alszanak téli álmot, a hidegebb évszak alatt csupán mélyebben fekvő területekre vándorolnak.

Táplálkozás

Az óriáspandák azok közé a medvék közé tartoznak, amelyek kifejezetten növényevők, de a közvélekedéssel szemben nem csak bambuszt fogyasztanak. Szabadban ez a fő táplálékuk, a fiatal hajtásokat részesítik előnyben, idősebb hajtásokat csak ritkábban esznek. Mivel a bambusz nem túl tápláló és az óriáspandák emésztése sem állt be úgy a növényevésre, mint a származástanilag régebb óta növényevő emlősöké, sokat esznek belőle: napi szükségletük 10-20 kilogramm bambusz. Tápnövényei között találunk még tárnics-, nőszirom-, sáfrány– és ördögcérnafajokat is. Elvétve fogyasztanak apróbb gerinces állatokat is, mint például kis rágcsálókat, pocoknyúlféléket (Ochotonidae) és halakat is. Az óriáspanda emésztőrendszere alkalmazkodott a túlnyomórészt növényi táplálék emésztéséhez. A nyelőcsőben keresztirányú recék találhatók. A gyomor fala vastag, a madarak izmos gyomrára (zúza) emlékeztet. Más medvefajokkal ellentétben a vastagbél felszíne elnagyolt, és hiányzik a vakbél. Szaporodása! Az óriáspanda szaporodási időszaka március és május közé esik. Erre az alkalomra a különben magányosan élő állatok párt keresnek, a hímek között harc is előfordulhat a párosodás előjogáért. Más medvékhez hasonlóan a megtermékenyített petesejt mintegy 45-120 napig tartózkodik az anyaállat méhében, és csak ezután ágyazódik be. A legtöbb kölykedzés augusztusra vagy szeptemberre esik, ilyenkor egy vagy kettő, ritkán három bocs születik. Az újszülöttek parányiak, csupán 90-130 grammosak és selymes fehér bunda borítja őket. Ekkor még a testhossz kb. harmadát a farok teszi ki. Az anya és kölyke közötti súlyarány az óriáspandák esetén a legnagyobb a fejlett emlősállatok között. Ikerszülés esetén az anya hamarosan kiválaszt egy bocsot, a többit pedig kitagadja. Hogy ez milyen feltételek alapján történik, azt még nem kutatták. Kerek egy hónaposan a bocs már a tipikus színezettel rendelkezik, 40-60 naposan nyitja ki a szemét és öt-hat hónapos korban vesz magához először szilárd táplálékot. Nyolc-kilenc hónapos korig megtörténik a végleges elválasztás az anyatejtől és 18 hónaposan a bocs elhagyja az anyát. Az egyedek öt és hétéves kor között válnak ivaréretté. A szabadon élő óriáspandák várható élettartama nagyjából 25 év. Veszélyeztetettség! Eredeti elterjedési területe Kelet-Kína és Mianmar nagy részét magában foglalta. A késő pleisztocénben kezdődött meg a visszaszorulása, amelyben a klímaváltozásnak és az ember terjeszkedésének is szerepe volt. A bundájáért történő vadászata és az állatkertek állományának fenntartásáért történő befogása tovább tizedelte a populációt, amíg 1939-ben védelem alá nem helyezték. A vadászatot és a prémkereskedést Kínában szigorúan büntetik, ezért 1997-ig halálbüntetés járt. A populáció visszaszorulásához az életterük egyre nagyobb benépesülése is hozzájárul, melynek következtében elterjedési területük három részre szakadt. 1998 óta az elterjedési területe is védelem alatt áll. A WWF és a kínai kormányzat négyéves kutatása szerint 2004-ben a szabadban nagyjából 1600 példány élt. Egy 2006-os, az ürülék genetikai ujjlenyomatán alapuló vizsgálat kétszer annyi óriáspandát azonosított egy területen, mint amit becsültek a 2004-es vizsgálatban. Ez alapján Kínában akár a 3000-et is elérheti a vadonban élő óriáspandák száma. 2006-ban már 40 óriáspanda-rezervátum volt Kínában, ami komoly előrelépés a 20 évvel korábbi 13-hoz. A CITES-egyezményben az I. függelék foglalkozik a fajjal, az IUCN pedig végveszélyben levőnek sorolta be. A számuk a legutóbbi években növekedni látszik, ami a faj védelmében tett erőfeszítések sikerét támasztja alá. A Természetvédelmi Világszövetség 2016-ban a veszélyeztetett besorolást sebezhetővé enyhítette, mivel a fajvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően megállt az óriáspandák számának csökkenése. A szövetség a jelentésében ekkor 1864 felnőtt és 2060 kölyök példányra becsülte a faj populációját. Felhívták azonban rá a figyelmet, hogy a jövőben bambuszerdők kiterjedésének visszaesése várható, ezért az óriáspandák egyedszáma ismét csökkenésnek indulhat. A CITES-egyezményben az I. függelék foglalkozik a fajjal, az IUCN pedig végveszélyben levőnek sorolta be. A számuk a legutóbbi években növekedni látszik, ami a faj védelmében tett erőfeszítések sikerét támasztja alá. A Természetvédelmi Világszövetség 2016-ban a veszélyeztetett besorolást sebezhetővé enyhítette, mivel a fajvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően megállt az óriáspandák számának csökkenése. A szövetség a jelentésében ekkor 1864 felnőtt és 2060 kölyök példányra becsülte a faj populációját. Felhívták azonban rá a figyelmet, hogy a jövőben bambuszerdők kiterjedésének visszaesése várható, ezért az óriáspandák egyedszáma ismét csökkenésnek indulhat. A Természetvédelmi Világszövetség 2016-ban a veszélyeztetett besorolást sebezhetővé enyhítette, mivel a fajvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően megállt az óriáspandák számának csökkenése. A szövetség a jelentésében ekkor 1864 felnőtt és 2060 kölyök példányra becsülte a faj populációját. Felhívták azonban rá a figyelmet, hogy a jövőben bambuszerdők kiterjedésének visszaesése várható, ezért az óriáspandák egyedszáma ismét csökkenésnek indulhat. Kína nemzeti ikonja az óriáspanda! 2016 különleges év a természetvédők naptárában, ugyanis ekkor került le Kína nemzeti kincseként számon tartott kabalája az IUCN veszélyeztetett fajok vörös listájáról. Az országban a medvékért való rajongás azonban nem mindig volt ilyen egyértelmű.