1898. szeptember 10. | Erzsébet királyné meggyilkolása!

1898. szeptember 10. | Erzsébet királyné meggyilkolása!

„Valami misteriósus dicsfény födi az ő alakját, mintha régen, nagyon régen élt volna egy királyné, aki minket nagyon szeretett, aki értünk sokat tett. Hogy mit tett, nem bírjuk elemezni, történetkönyvek, okmányok, krónikák nem hirdetik világosan, de az érzésekben ott él és mint bizonyosság él az a tudat, hogy ez a szent asszony örködött a nehéz órákban Magyarország fölött, hogy az ő szivéből, melyet most átvert a gyilkos tőre, fakadtak ki elsőbben azok a sugarak, melyek most elöntenek fényükkel, melegükkel.”1898. szeptember 10-én vesztette életét Genfben Erzsébet magyar királyné,miután egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista szíven szúrta őt. A világszépSisi halála Magyarországot is mélyen megrázta, hiszen hosszú évszázadok után ővolt az első királyné, aki szeretettel és érdeklődéssel fordult nemzetünk felé. Erzsébet 1837-ben,Bajorországban látta meg a napvilágot, édesapja Miksa József, a Wittelsbach-házegyik oldalágának hercege volt. Miután Sisi a sorban harmadiknak született, nemszámíthatott rangon felüli vőlegényre, a történelem szeszélye folytán azonbanmégis Európa egyik legelőkelőbb dinasztiájába házasodott be. Sorsa 1853-banvett új fordulatot, amikor Zsófia főhercegné nyomására a 23 esztendős FerencJózsef császár (ur. 1848-1916) Bajorországba utazott, hogy feleségülkérje Miksa József legidősebb leányát, Ilonát. Az uralkodó azonban münchenitartózkodása alatt egy másik Wittelsbach-leányba, a mindössze 16 esztendősErzsébetbe szeretett bele, így 1854 áprilisában végül őt vezette az oltárhoz.A császárné már igen fiatalon, 17 évesen anyai örömök elénézett, első két leányát, Zsófiát és Gizellát azonban zsarnokoskodó anyósaszándékosan távol tartotta tőle, nevelésüket pedig teljesen kisajátította. Sisimegbecsülése aztán még tovább romlott, mivel 1857-ben kierőszakolta, hogymagyarországi körútjára magával vihesse gyermekeit, és idősebbik lánya, Zsófiaaz utazás során – tífuszban – életét vesztette. A halálesetet Erzsébetgondatlanságának tulajdonították be, így aztán a hamarosan megszülető Rudolfkoronaherceget elszakították édesanyjától, és Zsófia főhercegné elvárásainakmegfelelően – gyakorlatilag spártai körülmények között – nevelték.1859-ben a császárné el is hagyta azudvart, és – orvosa tanácsára – tengeri körutazásra indult, majd későbbVelencében élt. Sisi két év elteltével aztán elég erősnek érezte magát ahhoz,hogy – miután visszatért Bécsbe – kiharcolja önállóságát, majd pedigérvényesítse szavát a kormányzásban és gyermekei nevelésében is. A szabadszellemben nevelt császárnénak jelentős szerepe volt abban, hogy a császárengedett a liberalizációs tendenciáknak, sőt, sokan úgy vélik, befolyását az1867. évi kiegyezés érdekében is latba vetette.  Ezzel függhet össze, hogy a dualista átalakulást megelőző tárgyalások során Erzsébet jó barátságot kötött gróf Andrássy Gyula későbbi magyar miniszterelnökkel, kapcsolatukat azonban az akkori közvélemény szerelmi afférnak próbálta beállítani. Bár a számos alkalommal megörökített titkos viszonyra azóta sem talált senki bizonyítékot, ez a hiedelem olyannyira erősen meggyökerezett, hogy egyesek Mária Valéria főhercegnőt Andrássy gyermekének tartották – erre utalt a Budán született leány kétértelmű „magyar gyermek” elnevezése is. Miután Erzsébetet 1867-ben – a budai Nagyboldogasszony-templomban – magyar királynévá koronázták, személyét a Lajtán túl mind nagyobb szimpátia vette körül: a Burg rideg falai között továbbra is boldogtalan feleség ezután gyakran „menekült” Magyarországra, hazánkban pedig elsősorban Budán, vagy a – nászajándékul kapott – gödöllői Grassalkovich-kastélyban tartózkodott. A boldogtalan asszony élete hátralévő éveiben nagyrészt kedvenc rezidenciái – Bad Ischl, Gödöllő, vagy Korfu szigete – között ingázott, vagy külföldön tartózkodott, miközben egyetlen célja volt: igyekezett a lehető legtávolabb maradni Bécstől. Ez a szándék vezérelte aztán Erzsébetet végzetes svájci útjára is, mely során 1898. szeptember 10-én elhatározta, hogy hajóra száll, és kirándul egyet a Genfi-tavon. A sétahajókázás végül tragédiába torkollott, a kikötőben ugyanis egy Habsburg-ellenes olasz anarchista, Luigi Lucheni – egy élesre fent reszelővel – merényletet követett el a királyné ellen. A támadás után Erzsébet azonnal lábra állt, így a sérülés súlyossága először nem volt nyilvánvaló, Lucheni fegyvere viszont éppen az asszony szívét találta el. A vérveszteség hamarosan ájulást eredményezett, a királyné kísérői azonban már csak a hajó elindulása után jöttek rá, hogy Sisi komoly veszélyben van, és életét már nem tudták megmenteni. Erzsébet váratlan halálát az egész Monarchia megrendültenfogadta, Magyarországon pedig különös tisztelettel adóztak emlékének. Budapestenés az ország számos pontján hamarosan utakat és településeket neveztek el akirálynő után – például Pesterzsébetet –, köztéri szobrokat állítottak,parkokat alapítottak, így a 20. század első éveire kész kultuszt épült Sisialakja köré. Erzsébet a magyar népi emlékezetben egyszerre testesítette meg akor nőideálját, a fájdalmas anyai sorsot és a szabadságért folytatottküzdelmet, míg máshol főleg a lázadó, romantikus szépség imázsa maradt meg; akirálynéról 110 év alatt regények, filmek és zenedarabok sokasága született,melyek tükrében a tündérmesék világába emelkedett Sisi mellett mind nehezebbentudjuk felidézni Erzsébet fájdalmasan realisztikus alakját.  A magyarok felé oly nagy szeretettel forduló Erzsébet királyné sorsa nem volt mesébe illő. Egész életében kalitkába zárt madárnak érezte magát, és szinte menekült a bécsi udvarból.

Fiatalkorában Ferenc József édesanyja teremtett számára fagyos légkört, megfosztva őt gyermekeinek nevelésétől. Életének utolsó évtizedét pedig fia váratlan halála határozta meg, amiért a bécsi udvar kevélységét és saját gyengeségét is okolta. Képtelen volt feldolgozni a tragédiát, és haláláig lelkiismeretfurdalást érzett a trónörökös, Rudolf öngyilkossága miatt. Teljesen átadta magát a gyásznak, ezt követően csak fekete gyászruhát viselt. Szomatikus és pszichoszomatikus betegségei pedig súlyosbodtak.Sisi fájdalmában teljesen magába zárkózott, később pedig az utazásban keresett menedéket. Minél távolabb akart lenni Bécstől. Ez a szándék vezérelte aztán végzetes svájci útjára is, amely alatt 1898. szeptember 10-én merénylet áldozata lett.A 61. éves Sisi sűrű programokkal kötötte le magát Genfi tartózkodása alatt. Minden másnapra kirándulást szervezett. A merénylet előtti nap bejárta a várost, egy cukrászdában kedvenc desszertjét, egy nagy adag fagylaltot evett. Egy neves boltban asztalkát választott leányának, Mária Valériának karácsonyi ajándékul, majd este tíz óra körül ért vissza a hotelbe egy hosszas séta után. A merényletben az a legszörnyűbb, hogy a gyilkosnak nem Sissi volt az elsődleges célpontja. A királyné csupán rosszkor volt rossz helyen. Luigi Lucheni mélyen gyűlölete az arisztokráciát, saját nincstelen származása miatt. Egy olasz munkásnő törvénytelen gyermekeként árvaházban kellett felnőnie, majd egész életében nyomorban nélkülözött. Az anarchista mozgalmak felé fordult és elhatározta, hogy végezni fog azzal az arisztokratával aki először Genf közelébe érkezik. Éppen ezért először nem is Sisi, hanem a városba készülő orléans-i herceg volt a célpontja. A herceg azonban lemondta ezt az utat, így irányult a férfi figyelme az inkognitóban érkező Sisire. Máig sem tudni, ki szivárogtatta ki a királyné látogatását, mindenesetre egy helyi lap beszámolt róla. A gyilkos megtudva érkezése időpontját, megkezdte az előkészületeket. Lucheni biztosra akart menni. Egy anatómiai könyvben gondosan tanulmányozta az emberi testet, hogy szúrása halálos legyen. Gyilkos fegyvernek pedig egy olyan eszközt választott, amivel mindenképp végzetes sérülést okozhat. Erre a célra egy pengeélesre köszörült reszelőt rejtett a kabátja ujjába. A gyilkosság napjának reggelén Lucheni a Beau Rivage Hotel elé sétált, és ott várakozott a királynéra. Megvárta, amíg a királyné és udvarhölgye elsétál mellette. Odarohant hozzájuk, eléjük lépett, megbizonyosodott róla, hogy a királyné van-e a napernyő alatt, majd szúrt.

A merénylő elrohant, Sisi pedig elesett. A Járókelők és a rémült Ferenczi Ida segítették fel. A támadás után Sisi azonnal lábra állt. Azt hitte, a támadó csak az óráját akarta ellopni. Szoros fűzője miatt eleinte nem is érezte, a súlyos sérülést.

Csak néhány perc múlva derül ki, hogy mekkora a baj. Sisi a hajón lett rosszul, miután az kifutott a kikötőből. A vérveszteségtől összeesett, s csak a fűzője megnyitásakor fedezték fel, hogy a merénylő szíven szúrta a királynét. Mikor észrevették a sérülést, a hajó azonnal visszafordult. Hordágyon szállították Sisit a szállodába. A kiérkező orvosok azonban már csak a halál beálltát tudták megállapítani. Egyes orvosi vélemények szerint Sisi megmentésére akkor sem lett volna esély, ha a szúrást előbb fedezik fel. Újabb orvostörténeti nézetek szerint azonban megfelelő kórházi ellátás mellett – ha időben megműtik a királynét – még a korabeli viszonyok esetén is meg lehetett volna menteni az életét.