Ördögűzés: Így ismerd fel, ha valakit megszállt a gonosz!

Ördögűzés: Így ismerd fel, ha valakit megszállt a gonosz!

Egyes katolikus papok a mai napig végeznek ördögűzést, sőt Rómában tanítják is, hogyan kell helyesen végezni. Cikkünkből azt is megtudhatod, állítólag hogyan lehet felismerni, ha valakit megszállt az ördög. Az ördögűzés egyetlen célja a Sátán hatalmának megtörése, legalábbis ez derül ki a Magyar Katolikus Lexikonból. Az egyház szerint azonban nemcsak személyeket, hanem olykor helyeket is megszállhat a Gonosz, akit el kell távolítani onnan, hatalmát pedig meg kell törni. Erre akkor van leginkább esélyünk, ha segítségül hívjuk Jézust és természetesen Istent. Imádkozunk, keresztet vetünk, és egyáltalán nem baj, ha van kéznél szenteltvíz is. Tulajdonképpen ezek segítségével bárki végezhet egy magán-ördögűzést, ám a nyilvános ördögűzést kizárólag felszentelt személy vezethet. Ebből nem nehéz arra következtetni, hogy az ördögűzés egyáltalán nem ismeretlen a Vatikán előtt. Olyannyira nem, hogy a szertartásnak megvannak a maga szigorú szabályai, a régi hagyományok pedig megújultak. A szabályokat egy kilencven oldalas könyvbe foglalták, amely Mindenféle ördögűzésekről és könyörgésekről címmel jelent meg. A szabályozásra nemcsak a Gonosz jelenléte miatt volt szükség, hanem legfőképpen azért, mert abban a papok és mindenféle egyházi méltóságok is egyetértenek, hogy nagyon nehéz megállapítani valakiről: a gonosz szállta-e meg vagy csak zavarodott az elméje. Miután kizárták a különféle betegségeket, az egyház csak ezt követően engedélyezi az ördögűzés szertartását. (Egykor a Tourette-szindrómás betegekről hitték azt, hogy az ördög szállta meg őket. Elsősorban azért, mert az ismétlődő mozgások, csúnya beszéd mellett a beteg arra is késztetést érez, hogy ártson saját magának – a szerz.) A hitetleneket nem csak arról nehéz meggyőzni, hogy Isten igenis létezik, hanem arról is, hogy a Gonosz bizony az ő teremtménye. A katolikus egyház éppen erre alapozva hisz abban, hogy az ördögűzés minden körülmények között sikerülhet. Isten ugyanis nem lehet kevesebb, kisebb hatalommal bíró saját teremtményénél. A szertartás során tehát a pap nem egyedül száll szembe a Sátánnal, hanem az Úr segítségével. Sőt, ha a barátok és a családtagok jelen vannak, szeretetükkel és imájukkal csak erősítik a pap erejét. Az ördögűzés nemcsak fizikailag teszi próbára az abban résztvevőket, a folyamat állítólag szellemileg is igen kimerítő. A Római Pápai Egyetemen az érdeklődő hallgatók a mai napig részt vehetnek egy ismét útjára indított, két hónapos, ördögűző kurzuson. A Vatikán a tanfolyamot azért tartja fontosnak, mert szent meggyőződése, hogy a sátánista kultuszok igen elterjedtek, főleg ami az utóbbi pár évtizedet illeti. A fiatalok igen befolyásolhatóak lettek, nehezen mondanak nemet a Gonosz csábítására, és egyre inkább vonzza őket a bűnös életmód. Milánó hivatalos ördögűzője azonban úgy véli, hogy e szertartás elsajátítására nem minden pap alkalmas. Természetesen a Mindenféle ördögűzésekről és könyörgésekről című könyvből, ami eredetileg latinul íródott, de már folyamatban van a fordítása más nyelvekre is, erre is bárki választ kaphat. Amikor valakit megszáll az ördög, először általában fejfájásra, majd később migrénes görcsökre panaszkodik. A gyomorfájás, rákos megbetegedés szintén az ördög jelenlétére utalnak. A tanfolyamot sikeresen elvégző pap a beteget szentelt vízzel meghinti, keresztet rajzol rá, majd betakarja a stólájával. Szintén az ördög jelenlétére utal, ha minden előzmény nélkül olyan házastársak kezdenek el marakodni, sőt, folyton veszekedni, akik annak előtte ezt nem tették. A Sátán az „őrjöngés eszközével” tönkretehet házasságokat, jegyességeket, barátságokat. A legszörnyűbb az egészben az, hogy a veszekedés mindig egy semmiségből indul. Az ördög az üzletembereket sem kíméli. Azok, akik egyik pillanatról a másikra szinte mindenüket elveszítik, és mindent a nulláról kell kezdeniük, szintén az ördöggel vívnak harcot. A megszállott ember nem talál újra munkát, vagy ha mégis, azt gyorsan elveszíti. Később nemcsak saját magát sodorja bajba, hanem családját, barátait is. A Sátán előkészítette a terepet ahhoz, hogy a megszállott emberben megszülessen a gondolat: egyetlen kiút van, ez pedig nem más, mint az öngyilkosság. Az egyik legnagyobb, megbocsájthatatlan bűn, hiszen ez által Isten legszebb és legszentebb ajándékát, az Életet dobjuk el magunktól. Az ötödik lépcsőfokig azonban nem szükséges eljutni, a folyamat megfordítható, megállítható abban a pillanatban, ha egy ördögűző paphoz fordulunk segítségért. Irina nővért egy vastagabb lánc segítségével nem csupán keresztre feszítették, hanem a szájába törölközőt tömtek, napokig éheztették, de még csak vizet sem adtak neki. Úgy gondolták, testét megszállta a gonosz, és a démont csakis egy ortodox ördögűző szertartás során lehet kiűzni belőle. A huszonhárom éves lány, akit valójában epilepsziás rohamok gyötörtek, három napig éhezett a kereszten. Leállt a keringése, veséje felmondta a szolgálatot, teljesen kiszáradt és végül szívinfarktus végzett vele.A kolostor pópája négy apáca segítségével „végzett” a fiatal apácával, aki mindössze egy hónapja élt náluk. A pópa azzal védekezett, hogy vallási szempontok alapján elengedhetetlen volt az ördögűzés, és ő a legjobb tudása, segítő szándéka szerint járt el.A kihallgatások és a bírósági tárgyalások során kiderült, Irináért naponta többször is imádkoztak, testéből számtalan alkalommal megpróbálták kiűzni az ördögöt, ám ő a testi fenyítések ellenére is csak vergődött a kereszten, egyértelmű jelét adva annak, hogy valóban a Sátán gyermeke. Az elmúlt hetekben röppent fel a hír, hogy egy számítógépes szakemberekből álló csoport sikeresen megfejtette egy 17. századi apáca titokzatos, meglehetősen istenkáromló üzenetét. A nővér önkívületi állapotban különös betűket vetett papírra, kezét elmondása alapján maga a Sátán vezette. De valóban démonok szállták meg a lányt vagy komoly pszichiátriai problémák késztették tettére? Rengeteg hasonló eset ismert, és mint látni fogjuk, az igazság eldöntése korántsem egyszerű, a mai napig heves vitákat gerjeszt a tudósok és a hit képviselői között. Különös, epilepsziás tünetekkel tarkított rohamok jelentkeztek nála, úgy érezte, nem ura saját testének, mintha valaki vagy valami teljesen más irányítaná. Hamarosan egy pszichiátriai klinikára került, ahol epilepsziával diagnosztizálták, bajain az orvosok mégsem tudtak enyhíteni, ráadásul a vizsgálatok is eredménytelenek voltak, semmilyen szervi elváltozást nem sikerült megállapítani nála.

Anneliese Michel portréja

Nem sokkal később az események még bizarrabb fordulatot vettek, a lánynál hallucinációk jelentkeztek, úgy vélte, pokoli démonok szólnak hozzá és szörnyű tettekre sarkallják. Bár a kezelőorvosok a rossz gyógyszerekre adott válaszreakciókat látták ezekben a tünetekben.  Az addig ismert békés, csendes leányzó már a múlté volt, egy erőszakos fenevad lépett a helyébe. Hihetetlenül agresszív lett, még a szüleire is rátámadt, szinte földöntúli düh fogta el, ha szenteltvíz került a közelébe. Eközben egyre sűrűbbé váltak az ördögűzések, ezek gyakran hosszú órákig is eltartottak. A megpróbáltatások hatására Anneliese teste rövidesen feladta a küzdelmet, 1976-ban halt meg alultápláltság és kiszáradás miatt. Több hívő úgy véli, a fiatal lány a démonokat egyfajta „krisztusi teherként” cipelte vállain, hogy vezekeljen az emberek bűneiért, ezért sírja mára igazi zarándokhellyé vált.

A küzdelem a démonokkal egyidős az emberiséggel! Az ördögűzők tevékenységét a római katolikus egyház legfőbb intézménye, a Szentszék 2014-ben ismerte el hivatalosan. A tevékenységet a Nemzetközi Ördögűzők Társasága végzi, az 1990-ben alapított szervezetnek világszerte 250 pap a tagja, feladatuk pedig – nevükhöz híven – a gonosz, ártó lelkek kiűzése az emberekből.

Jézus kiűzi az ördögöt egy megszállt emberből. Fontos megjegyezni, hogy a papok nem tevékenykedhetnek kényük-kedvük szerint, az ördögűzést az egyház nagyon szigorúan szabályozza. A megkötések közül talán a legfontosabb, hogy tisztázni kell, a tapasztalt viselkedés magyarázható-e mentális betegségekkel. Ennek kiderítése szakorvos feladata. Ha az alapos kivizsgálások ellenére sem tudják magyarázni a tüneteket, akkor a pap kezdeményezheti a rítus lefolytatását a megyéspüspöknél. Az ördögűző személyéről és a szertartás lefolytatásáról a végső döntést az egyház hozza meg. A szakértők szerint tipikusan ilyen a skizofrénia vagy éppen a Tourett-szindróma. Utóbbi egy idegrendszeri betegség, amit az akaratlan mozgások és hangadások jellemeznek. A kórra jellemző, hogy időnként a helyzethez nem illő szavak és káromkodások hagyhatják el a beteg száját. Skizofrénia esetén a démoni megszállottságra hasonlító tüneteteket produkálhatnak az érintettek: vizuális és auditoros (hangi) hallucinációkat, paranoiát, téveszméket és erőszakos kitöréseket. Az epilepszia által gyötörtek sokszor hirtelen görcsbe rándulhatnak a rohamok során, ami szintén emlékeztethet a megszállottság jeleire.