Nem minden tengeri rejtély rum gőzös babona!Az óceán szörnyeteg hullámai!
A nyílt tengeren, a partoktól távol lehet igazán átélni, hogy az ember és a technika mennyire kiszolgáltatott az időnként elszabaduló féktelen természeti erőknek. A Lloyd’s statisztikái szerint hetente átlagosan két hajó süllyed el a világóceánon tomboló viharok miatt. Nagyon valószínű, hogy közülük több is a természet egyik legfélelmetesebb jelensége, az óriáshullám áldozatául esik. A régi korok embere számára a világtenger a veszélyes és félelmetes jelenségek tárháza volt. A kísértethajókról, a vitorlásokat mélybe húzó tengeri szörnyekről és a távoli, furcsa népekről szóló történetek mellett az óceánokat megjárt hajósok gyakran megemlékeztek a hegy nagyságú, egész hajórajokat maguk alá temető óriáshullámokról is.

Az óceánon tomboló elemi erőkkel szemben az ember minden technikai tudása ellenére gyakran kiszolgáltatott helyzetbe kerül.
Egészen a 19. század derekáig – a modern tengertani tudományok megszületéséig – a szörnyeteghullámokat (monster wave, rouge wave, killer wave) ugyanúgy a rumtól élénk tengerészfantázia világába tartozónak vélték, mint például a bolygó hollandi alakját.

A régi korok tengerészei többször megemlékeztek a hajókat mélybe süllyesztő, hegy nagyságú óriáshullámokról, ám a szörnyeteghullámokat sokáig csak a fantázia termékének tartották.Noha az erős tengeri viharokban kialakuló, rendkívül nagy hullámok léte régóta ismert tapasztalati tény, a semmiből hirtelen felbukkanó szörnyeteghullámok keletkezése nem is olyan régen nyert csak tudományos bizonyosságot. Hatalmas hullámhegy képében bontakozott ki a végzet arca! Az óriás hullámokról szóló egyre pontosabb 20. századi észlelések, továbbá az egy-egy szörnyeteg hullámmal történt találkozást túlélő hajók sérülései mind arra utaltak, hogy az óceánok e roppant veszélyes természeti jelensége korántsem csak a tengerészek fantáziájában létezik. Az elmúlt néhány évtizedben több, mérésekkel is alátámasztott hiteles esetleírás tanúskodott az óriáshullámok félelmetes méretéről és pusztító erejéről. 2001 februárjában a dél-atlanti térségben hajózó M/S Caledonian Star óceánjáró egy akkora óriás hullámmal találkozott, amely bezúzta a vízvonaltól 30 méteres magasságban lévő parancsnoki híd ablakait. A hatalmas hajó az óriás hullámmal történt találkozás után két és fél óráig tehetetlenül hánykolódott a felszínen. Ezzel egy időben és ugyanebben a térségben majdnem végzetes óriáshullám érte el az M/S Bremen személyszállító hajót is.

Az M/S Bremen személyszállító kis híján egy óriáshullám áldozata lett a dél-atlanti vizeken.
Még 1966-ban, az elegáns M/S Michelangelo olasz luxus-óceánjárón okozott súlyos károkat egy 24 méter magas óriáshullám. 1995. január elsején az északi-tengeri Draupner olajfúró platformot a lézeres magasságmérés tanúsága szerint 29,1 méter magas óriáshullám találta telibe az egyik munkás halálát és súlyos károkat okozva. 2000 decemberében tizenegy európai szervezet közreműködésével hozták létre a MaxWave projektet, a világtengeren felbukkanó óriáshullámok feltérképezése céljából. Másfél évtizede a szörnyeteg hullámok léte már tudományosan is elfogadott tény volt, de a tengerkutatók úgy vélték, hogy ezek kivételesen ritka jelenségek. A MaxWave projektben az Európai Űrügynökség (European Space Agency, ESA) két műholdja is részt vett.
Az ERS-1, illetve az ERS-2 jelű műhold 2001-ben három hét alatt közel 30 ezer radarképet készített a világtenger előre meghatározott, egyenként 10×5 kilométeres területéről. A felvételek kiértékelése után kapott eredmény több mint döbbenetesnek bizonyult; a vizsgálat ideje, három hét alatt ugyanis tíz, 25 méternél magasabb óriáshullámot azonosítottak. Ezek a furcsa óriáshullámok sokkal nagyobb számban léteznek, mintsem azt bárki gondolta volna” Nyilvánvaló lett, hogy ezek a rendkívül veszélyes jelenségek a korábban gondoltnál sokkal gyakrabban előfordulhatnak. Az oceanográfusok napjainkban azon dolgoznak, hogy a lehető legpontosabban feltérképezzék azokat a területeket a világóceánon, ahol a szörnyeteg hullámok a leggyakrabban felbukkannak.

A világtenger rendkívül összetett hidrodinamikai viszonyainak feltárása a modern fizikai oceanográfia egyik legnagyobb kihívása. A kihívás súlyának megértéséhez elég ránézni a földabroszra. A világtenger egésze kereken 363 millió négyzetkilométer, és az óceáni medencék közül a több mint 166 millió négyzetkilométer kiterjedésű Csendes-óceán területe önmagában is a negyedével nagyobb, mint az összes kontinensé együttvéve. Egy kis hullámzás tan! A tengeren a szél által keltett hullámok a leggyakoribbak. (Más okból, így szeizmikus esemény vagy tenger alatti vulkánkitörés miatt is keletkezhetnek pusztító hatású hullámok.)

A világtengeren a szél által keltett hullámok a leggyakoribbak. A folyadékdinamikában a szél keltette hullámok fogalma alatt a két eltérő sűrűségű közeg, a víz és a levegő határán a vízszintes légáramlás hatására kialakuló vízmozgást értjük. (A víz 820-szor sűrűbb, mint a levegő.)A hullámok magasságát a hullámvölgy legmélyebb pontja és a hullámhegy csúcsa között mért függőleges távolság (H) adja meg. A hullámok hosszúsága (L) alatt két, egymást követő hullámhegy közt mért vízszintes távolságot értjük, míg a hullámok periódusideje (T) két hullámhegy beérkezése közt eltelt idő, egy adott megfigyelési pontról mérve. Minél erősebb és hosszabb ideig tart a szél, annál magasabbra emelkednek a hullámhegyek. A megemelkedő tengeraljzat a súrlódás miatt lefékezi a körkörösen mozgó víz részecskéket, és a felduzzadó hullámhegy teteje a tehetetlenségi erő miatt átbukik. Az átbukási területet hívjuk szörfzónánakForrás: OSAA hullámok magasságával arányosan megnő a hosszúságuk, azaz a két hullámhegy közti távolság. Sokan úgy gondolják, hogy a pusztító erejű tengeri viharokban a hajók fedélzetére ömlő víztömeg okozza elsősorban a hajók elsüllyedését. Az óriás- vagy szörnyeteg hullámok sok mindenben eltérnek a hagyományos tenger hullámoktól. (A hullámzásnak három alaptípusát, a hullámfodrokat – ripples -, a tengerhullámokat – seas – és a holt hullámokat – swell – különböztetjük meg. Előbbiek a szél hatására kialakuló normál hullámok, a holt hullámok pedig a tehetetlenségi erő miatt a már szélcsendben tovagördülő hullámok.) Ezek a bestiák szélmentes, nyugodt körülmények között is kialakulhatnak. Sohasem a parti övben, hanem mindig a nyílttengeri régióban keletkeznek.

A szörfzónában is keletkeznek hatalmas hullámok, ám amíg tudjuk, hogy ezeket a sekély aljzat fékező hatása emeli magasba, a nyílttengeri szörnyeteghullámok keletkezési mechanizmusa még nem pontosan ismertForrás: PinterestAz eloszlásukban is mutatkozik valamiféle eddig még nem kellően feltárt törvényszerűség;a világtenger egyes jól körülhatárolható régióiban relatíve gyakoriak, más kiterjedt óceáni területeken viszont teljesen ismeretlenek. Az oceanográfiai kutatások azt mutatják, hogy a szörnyeteghullámok elsősorban néhány nagy tengeráramlat, így különösen a Golf-, az Agulhas-, valamint a pacifikus Kuroshio-áramlat mentén bukkannak fel.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: