A betegség, amitől minden lótartó retteg a kólika! 2.
A kólika szó orvosi definíciója „hasi fájdalom eredetű tünetegyüttes”, vagyis a kólika nem betegség, hanem számos kórkép közös tünete. Ebben a cikkben leginkább az úgymond „valódi kólikáról” lesz szó, mikor a fájdalmat az emésztőszervek megbetegedése okozza, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy a hasüregben foglalnak helyet a húgy- és nemi szervek is, illetve hogy mellűri fájdalom, sőt akár idegrendszeri tünetek is összekeverhetők kólikás nyugtalansággal. Az első kihívás tehát, mely elsősorban a tulajdonost vagy a lótartót terheli, a probléma felismerése és helyén kezelése probléma felismerése és helyén kezelése. Mik tehát a kólikás tünetek? A hasi fájdalom miatt gyakori a reflexes vizelet-visszatartás. Sok ló még a vizelési pózt is felveszi, majd a hasprés fájdalmassága miatt mégsem ürít vizeletet, amit a tulajdonos tévesen, „húgykólikaként” értelmez. A húgyutak megbetegedése lóban nagyon ritka, az ilyen vizelési panasz kólikás lovaknál 99%-ban melléklelet, az alap-probléma gyógyulásával, vagy már fájdalomcsillapító hatására megoldódik. A legfontosabb összességében, hogy ismerjük saját lovunkat, és a legapróbb vészjeleket is időben felismerjük. Sokszor hallani, hogy a ló már néhány napja „többet pihen”, vagy épp „nem kérte az esti abrakot”, „rosszkedvű”.
Mielőtt telefont ragadnánk, (egy-két perc alatt!) vizsgáljuk meg az állatot:
Ezeket a gyors vizsgálatokat érdemes egészséges lovon begyakorolni, hogy meg tudjuk ítélni a változást. Az utolsó etetés és az utolsó trágyaürítés időpontját, jellegét jegyezzük fel, gondoljuk át, történt-e takarmányváltás, féregtelenítés az utóbbi időben, illetve, hogy volt-e lehetősége a lónak számunkra ismeretlen, vagy túl nagy mennyiségű takarmányt felvenni (kiszabadult, legelői tartás, stb.). Ezen információk birtokában hívjuk fel az állatorvost, miközben valaki sétálni indul a lóval. A válasz nem egyértelmű. A hempergés ugyan valóban hatással lehet a belek fizikai helyzetére, de ugyanannyi eséllyel ront, mint javít egy kialakult bélcsavar súlyosságán, legtöbb esetben pedig semmilyen hatása nincs. Mindezzel együtt, biztosabb, ha nem hagyjuk a beteg lovat hemperegni, hiszen nem tudhatjuk, mi van odabenn. Fontos tény, hogy a ló nem dolgozhat többet az egyébként végzett napi munkájánál akkor sem, ha kólikázik, sőt inkább érdemes kevésbé kifárasztani, hiszen a szervezetének éppen hogy több energiára van szüksége a „betegség legyőzéséhez”. Ha a probléma nem oldódik meg néhány óra séta után, állatorvosi segítségre van szükség. Az ügetés diagnózis nélkül egyébként is inkább kerülendő, ugyanis több olyan, a belek kitágulásával járó kórkép ismeretes, amely esetén az ügetés okozta rázkódás bélrepedéshez vezethet. A dombra való felvezetés egy típusú bél-helyzetváltozáson segíthet, minden más esetben csak feleslegesen fárasztja, és szintén a bélrepedés veszélyének teszi ki az állatot. Előfordulhat olyan kólikás megbetegedés, mely a ló kiszáradásából ered, de ez állatorvos nélkül elbírálhatatlan. A legtöbbször a fenyegető gyomorrepedés miatt kifejezetten veszélyes a kólikás lónak bármit is adni szájon át. Mikor állatorvosként az ilyen magánakciók ellen felszólalunk, nem az irigység vagy pénzsóvárság beszél belőlünk, hanem valóban a ló és a lótartó érdekeit tartjuk szem előtt. Görcsoldó injekció: A Buscopan compositum vénás úton beadandó gyógyszer. A precíz, biztonságos vénás gyógyszer-beadás még egy nyugodt lónál is kihívás, így a laikusok 99%-a a véna mellé, orvosi nevén paravénásan adagolja a készítményt. A csalóka, hogy a gyógyszer (ami egyébként görcsoldó) így is hat, csak a ló vénája bánja. Ha a Buscopan nem segít, és végül mégis az állatorvos kezei között vagy a műtőasztalon köt ki a ló, az ép vénák hiánya 50%-al is csökkentheti a túlélés esélyét. A vénagyulladás pedig önmagában is lehet halálos betegség. Az a költség, amit egy ilyen „vénázással” megspórolunk, tízszeresen visszaterhelődik később. Orr-nyelőcső szonda: Az orr-nyelőcső szonda levezetése sok esetben életmentő, de nehéz, sok gyakorlást igénylő feladat. A lónak orrlyukanként három orrjárata van, ezek közül csak az egyiken vezethető le a szonda. Ha a másik kettő valamelyikébe toljuk, súlyos sérülést, a ló elvérzéséhez vezető csillapíthatatlan vérzést okozunk. Ha az orrjáratokon sikerül mégis túljutni, gyakorlat és kellő technika nélkül 90%-ban a nyelőcső helyett a légcsőbe kerül a szonda, ami a kisebb hörgők roncsolásához, tüdővérzéshez, vizes mosáskor félrenyeléses tüdőgyulladáshoz vezethet. Orr-nyelőcsőszondát kizárólag állatorvos vezethet le az állatnak. Ilyen esetben a legnagyobb ellenség az eltelő idő, így bármilyen típusú kólikáról legyen is szó, elsődleges a tünetek időbeni észrevétele, állatorvosi diagnózis felállítása és az időben megkezdett kezelés. Mire számíthatunk, ha megvan a diagnózis?
Obstipáció: Ez bélsárrekedést, a bél valamely szakaszán száraz trágya fölhalmozódását jelenti. A prognózis jó, szondán adott kezeléssel és kellő mennyiségű infúzióval a ló – és a belek- állapotának ellenőrzése mellett a legtöbb esetben konzervatív úton, vagyis műtéti beavatkozás nélkül, biztonságosan megoldható a probléma. Ha azonban egy-két napon belül az intenzív kezelés ellenére sem javul a ló állapota, az érintett bélszakaszt műtéti úton ki kell mosni, ellenkező esetben a pangó bélsárból felszívódó méreganyagok, illetve az obstipált bélszakasz falának túlzott igénybevétele visszafordíthatatlan következményekhez, a ló elhullásához vezethetnek.
Bal felső tágremese-helyzetváltozás, másik nevén lép-vese szalag okozta lefűződés. A bél-helyzetváltozások közül a legjobb prognózisú kórkép. A vastagbél egy szakasza a ló lépe és bal veséje közötti szalagra csúszik, ott a termelődő gázoktól kissé megduzzad és megreked. Ebben az esetben az óvatos dombra-vezetés, illetve lassú ügetés rendszeres rektális ellenőrzés mellett segíthet, ugyanis az említett szalag a hasüreg bal felső negyedében foglal helyet, vagyis a bél súlyánál fogva hátrafelé visszacsúszhat a helyére. Ha azonban a gázfelhalmozódás olyan mértékű, hogy a bélszakasz a szalag fölött beékelődik, és infúzió, séta és más kezelések ellenére több mint 24 óráig nem mozdul, műtéti megoldásra van szükség.
Vastagbélcsavar: A vastagbél tengelye körül fordul meg 180, 360, vagy akár még több fokban. A legritkább esetben oldódik meg műtét nélkül. A lefolyás gyorsasága attól függ, a csavar milyen mértékben zárja el a bélszakasz falában futó tápláló-ereket, illetve a bél üregét. Spirális csavarnál a lefolyás hosszabb, akár napokig tarthat, míg egy teljes elzáródás akár 4 órán belül a ló elhullásához vezet.
Vékonybél csavar, lefűződés, sérv, stb: A vékonybeleket érintő megbetegedések általában a legnagyobb fájdalommal járó, legveszélyesebb kórképek, szinte minden esetben műtéti beavatkozás szükséges a gyógyuláshoz. A döntés gyorsasága nagyban befolyásolja a túlélési esélyeket, ugyanis néhány óra alatt a lefűződött bélszakasz elhal, így a műtét során el kell távolítani. 8-10 méternél hosszabb vékonybél-szakasz műtéti kivágása után a ló életképtelen lenne, de egy ennél rövidebb szakasz eltávolítása is lényegesen rosszabb kórjóslatú, mint mikor egy időben végzett műtét során a teljes bélrendszer épen hagyása mellett, csak kicsavarni és kimosni kell a területet. A megfelelő vízellátás elengedhetetlen, sőt figyelni kell arra is, hogy télen sok ló nem hajlandó meginni a túl hideg vizet, ezzel okozva súlyos obstipációt. A megfelelő mennyiségű jól emészthető rosttartalom, vagyis jó minőségű ad libitum szálas takarmány etetése, a fokozott nyáltermeléssel és a mechanoreceptorok ingerlésével segíti az egészséges bélpasszázst.A kiegyenlítetlen működés kiváltó oka sajnos megfejthetetlen. Időjárás, fronthatások, rossz fogazat, a mozgás hiánya, takarmányváltás és számos egyéb ok is szerepet kaphat. Bár a lovak helyes és tudatos tartásmódja, takarmányozása és mozgatása fontos a kólikás kórképek elkerülésében, sajnos számolni kell azzal is, hogy a lehető legnagyobb odafigyelés mellett is kialakulhat lovunknál szinte bármilyen kólikás megbetegedés. Ilyen esetben a legnagyobb ellenség az eltelő idő, így bármilyen típusú kólikáról legyen is szó, elsődleges a tünetek időbeni észrevétele, állatorvosi diagnózis felállítása és az időben megkezdett kezelés.