KERESZTELŐ SZENT JÁNOS!

KERESZTELŐ SZENT JÁNOS!

,,Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának evangéliuma kezdődik. Izajáspróféta megírta: Nézd, elküldöm követemet, hogy előkészítse utadat. Apusztában kiáltónak szava: ťKészítsétek az Úr útját, tegyétekegyenessé ösvényeit!Ť Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánatkeresztségét a bűnök bocsánatára.” Keresztelő Jánosnak a Jordán mellett indítottbűnbánó mozgalmába nyúlnak vissza. Az evangélisták közül az egyetlen,,történész” ennek az eseménynek páratlan üdvösségtörténetijelentőségét egy hatos tagolású időmeghatározásban fejezi kihatározott vonásokkal (Lk 3,1 sk.): Tiberius császár uralkodásánaktizenötödik éve az október 27. és szeptember 28. közötti időre utal,valószínűleg a Krisztus utáni 28/29. évben. Tulajdonképpen ez azegyetlen közvetlen évmegjelölés evangéliumainkban. Keresztelők — és keresztelési mozgalmak — nem voltak ismeretleneka korforduló zsidósága előtt. De közülük csak egy kapta meg már zsidókortársaitól ,,a Keresztelő” nevet. János alakja és keresztségekülönös, feltűnő lehetett. Alakjában semmi sem emlékeztetett az úgynevezett álmessiásokviselkedésére, akiknek föllépéséről az újszövetségi hagyomány isbeszél. Voltak, akik messiási prófétáknak adták ki magukat, skövetőiknek megígérték, hogy megismétlik Izrael eszményi őskorának, amózesi időknek csodáit. A Lk 2,30 szerint bizonyos, hogy Jánosföllépése előtt a pusztában élt, tehát azon a helyen, amelyhez Izraelvégső várakozásai fűződtek. A János-evangélium Betániát (1,28), később a Szalim közelében lévőAinont nevezi meg János működési helyéül. Amikor a zsidók a Jordándéli folyásának steppevidékén meglátták a Keresztelő bőrövvelösszefogott teveszőr ruháját és szűkös pusztai étkezését (Mk 1,6),egykori legizzóbb prófétájukra, Illésre kellett emlékezniök, akin,,szőrruha volt, a derekán pedig bőröv” (2Kir 1,8), s akinek azakkori zsidóság várakozása szerint a Vég előtt vissza kellett térnie,hogy Jahve vagy a Messiás előfutára ként fölkészítse a népet azüdvösség idejére. Jánosban a régi prófétaság szellemének megfelelő újIllés támadt. Az övénél nem kisebb bátorsággal hirdette meg a régifelszólítást: Tartsatok bűnbánatot! Térjetek egész emberségtekkelIstenhez és az ő eljövendő országához! A Keresztelő a nép minden tagját és osztályát, még vezető köreit is,kivétel nélkül megtérésre szólította föl. Már ő sem becsülte semmire,ha egyesek elbizakodottan megvetettek másokat, és vélt igazvoltukkalkevélykedtek. Ezt tette némely elkülönülő csoport, mint a farizeusokés az esszénusok, arra hivatkozva, hogy ők ismerik a törvényt.Ennek a végső fölkészülésnek a kifejezésére szólítja föl azembereket a ,,bűnbánat keresztségére” (Mk 1,4). Ez a bűnbánati keresztség is új volt Izrael földjén és népében. Semmi köze sem voltaz egyébként is csak a későbbi időkből kimutatható prozelitakeresztséghez. Azt az önként vállalkozó pogányoknak és nem a zsidóknakkellett fölvenniök, hagy megtisztuljanak rituális tisztátalanságuktól.Az, hogy Heródes vétkét János olybátran megnevezte, elfogatásához vezetett. Amint a zsidó történetíró,Josephus Flavius tudósít minket, Mahérusz várába zárták, a Holt-tengertől keletre, ahol Heródesnek pompás palotája volt.Tulajdonképpeni ellenfele, Heródiás csak az alkalmat várta, hogy akellemetlen erkölcsbírót végleg félretegye az útból. Megtalálta amódját, hogy mostohalányának, Szaloménak tánca révén egy nagy ünnepboros hangulatában csapdába ejtse a kéjsóvár vénembert, ésszörnyűséges ajándékot követeljen tőle: a rab János fejét (Mk 6,17–29). A megtéréstelutasító farizeusi jámborok meggyanúsították a Keresztelőt komor,aszketikus életmódja miatt (Mt 11,18 sk.). Jeruzsálem vezető köreihivatalosan megkérdezték a Keresztelőt, hogy ő-e a Próféta, azaz aMTörv 18,15-ben megígért üdvözítő (Jn 1,25). Sőt, amint Josephusmondja, Heródes Antipász messiási megmozdulástól, lázadástól tartott.Jeruzsálem vezető köreihivatalosan megkérdezték a Keresztelőt, hogy ő-e a Próféta, azaz aMTörv 18,15-ben megígért üdvözítő (Jn 1,25). Sőt, amint Josephusmondja, Heródes Antipász messiási megmozdulástól, lázadástól tartott.A néptömegben sokaknak elég éber volt a lelkiismerete ahhoz, hogyfogékonyak legyenek a bűnbánat hirdetőjének szavára. Sőt, ha aKeresztelő kivégzése után rögtön elterjedt a hír, hogy föltámadt, ésaz ő csodatevő ereje működik Jézusban (Mk 6,14), akkor ezek az embereknyilván meg voltak győződve a Keresztelő isteni küldetése felől. Még jellemzőbb, szinte végzetes volt János hatása a sajáttanítványaira. Hogy Jézus csak a Keresztelő fogságba vetése utánkezdett-e tanításával színre lépni és tanítványokat gyűjteni, amint aszinoptikus hagyomány állítja (Mk 1,14 sk.), vagy már János mellettműködött, és tanítványaival Jánoshoz hasonlóan kereszteltetett (Jn3,22; 4,1 sk.), ez nyílt kérdés maradhat. Annyi biztos, hogy a János-evangélium Keresztelő Jánost úgy jellemzi, mint akinek előkészítő ésúttörő feladata van az üdvösség idejének elérkezte előtt (Jn 4,27sk.). Míg az újszövetségi hagyomány egy része a Keresztelőt mindenelőzmény nélkül lépteti föl, tehát nem ismeri előtörténetét, semmeghívatásának történetét, a Lukács-evangélium elmondja születésénekés névadásának csodálatos körülményeit idős szülei, Zakariás zsidó papés Erzsébet otthonában. Ez — a 6. századtól nyomon követhetőhagyomány szerint — a Jeruzsálemtől 7,5 kilométernyire nyugatra lévőAin-Karimban történt. Még fontosabb az, amit egyetlen más prófétárólsem állítottak soha: János anyja méhétől fogva el volt telveSzentlélekkel. Az a tény, hogy a későbbi János-szekta utólag elrajzolta abűnbánathirdető alakját, mit sem változtat a Keresztelőüdvtörténetileg páratlan jelentőségén. Nem kisebb, mint maga Jézuslett isteni küldetésének és prófétai nagyságának örök tanúja azáltal,hogy fölkereste a Jordánnál, és megkeresztelkedve vallomást tettprófétai igehirdetése és Isten népének fölkészítése mellett (Mk 1,9).