Ma már csak legenda, de egykor a csodájára jártak a tihanyi visszhangnak!

Napjainkban már hiába kiabálunk, a tihanyi visszhangnak se híre, se hamva. Az újságok már az 1900-as évek elején pedzegették, hogy valami nem stimmel, a Balatoni Szövetség lépett is: felkérték Schuller Alajos mű­egyetemi tanárt, segítsen megoldani a problémát. A mérnök úgy vélte, a domb és a templom közötti épületek, illetve a magasra nőtt fák nyelik el a hangot – írja a Bors  Egy hangmérnök 1958-ban azt állította, hogy egy alpesi tetővel ellátott épület az, ami gátja a hang terjedésének. A hatóságok emiatt kötelezték a tulajdonost, alakítsa a házát lapos tetősre, de igencsak bosszús volt, amikor kiderült, az egésznek semmi értelme nem volt. Nem használt. A kutatók végül abban maradtak, hogy a visszhang eltűnéséért a kiterjedt növényzet, a megnövekedett forgalom és az elvárosiasodott környék a felelős – ahogy Örkény István is írta a Visszhang című egypercesében, ami 1968-ban jelent meg, hogy a tihanyi visszhangot „elrontották” az építkezések. Hová tűnt a Tihanyi visszhang? A Tihanyi visszhang legendája, keletkezése, és eltűnése! Kimondom, hogy Tihany, és jön is utána a visszhang szócska, nem tehetek róla, de számomra ez a kettő összefügg. Szerintem hamarabb jutott el hozzám anno kis totyogóként a Tihanyi visszhang fogalma, és meséje, mint ahogy tudtam volna úgy önmagában Tihany létezéséről, vagy bármi egyebet is Tihanyról. És azt hiszem nem vagyok ezzel egyedül így, évről, évre, napról napra kirándulók ezrei érkeznek Tihanyba, hogy megnézzék a mesés tájakat persze, de leginkább azért, hogy kipróbálják a Tihanyi visszhangot. De a csodálatos történetek, legendákkal szőtt mesék után csalódniuk kell, a Tihanyi visszhang már nem az igazi, sőt már alig maradt belőle valami, egyesek szerint már teljesen el is tűnt, de miért? Utánajártunk!  A Tihanyi visszhang legendája! Ne rohanjunk annyira előre, inkább kezdjük a történet elején, vagyis azzal, hogy hogyan alakult ki a Tihanyi visszhang. Először is azzal a tények, és unalmas tudományos magyarázatok helyett azzal a történettel kezdeném, ami kisgyermekként olyannyira elvarázsolt. A történet ugyanúgy kezdődik, mint a legtöbb tündérmese: egyszer volt, hol nem volt, volt egy meseszép tündérlány, aki történetesen éppenséggel a varázslatos Tihanyban lakott, és itt töltötte el mindennapjait. A nevén meg fogtok lepődni, Tihanynak hívták, Tihany pedig azzal töltötte mindennapjait, hogy leterelte aranygyapjas kecskéit a tóra, mindeközben pedig varázslatos hangon énekelt. A nevén meg fogtok lepődni, Tihanynak hívták, Tihany pedig azzal töltötte mindennapjait, hogy leterelte aranygyapjas kecskéit a tóra, mindeközben pedig varázslatos hangon énekelt. A vizek urának, nevezetesen Balatonnak egyetlen fia nem tudott ellenállni ennek a csodálatos dallamnak, ezért valahányszor meghallotta Tihany énekét fölemelkedett a tó mélyén hínárból szőtt, drágagyöngyök ezreivel díszített házából, annak ellenére, hogy apja, Balaton figyelmeztette és kérlelte, hogy ne figyeljen a csalogató hangra. Félelme nem volt hiába való, Tihany rájött, hogy hangját mindenki csodálja, és csak akkor volt hajlandó énekelni, ha gyémántokkal fizettek érte. Egy napon aztán megbetegedett Balaton fia, és egyetlen kívánsága volt, hogy halhassa utoljára Tihanyt énekelni. A vizek ura összegyűjtött hát egy ládikra való igazgyöngyöt és felvitte Tihanynak, odaadta Tihanynak, arra kérve, hogy énekeljen a fiának. A kincs megtetszett a tündérlánynak, és meg is tette, amit Balaton kért, de egy napon elfogyott a kincse, innentől fogva a tündérlány nem volt hajlandó énekelni, ki sem nyitotta száját, a fiú pedig meghalt, mert már nem volt, ami éltesse. Az pedig, hogy mi az igazság a Tihanyi visszhang létezése mögött, és miért van eltűnőfélben a következő oldalon olvasható!