BREXITTEL KAPCSOLATOS TÁJÉKOZTATÓ!

BREXITTEL KAPCSOLATOS TÁJÉKOZTATÓ!

A Brexittel kapcsolatos legfontosabb tudnivalók magyar állampolgárok számára

1. Az Európai Unióból való brit kilépés, azaz a „Brexit” 2020. január 31-én megtörtént. A kilépés érinti az Egyesült Királyságban élő európai uniós polgárok, köztük a magyar állampolgárok helyzetét is. 2. A 2020. december 31-ig tartó „átmeneti időszakban” a jelenlegi szabályok maradnak érvényben. Ebben az időszakban tehát változatlanok maradnak az itt élő magyar állampolgárok (köztük a munkavállalók és diákok) jogai/kötelezettségei, a beutazás, tartózkodás, munkavállalás feltételei és a szociális jogosultságok.  3. 2021. január 1-től megszűnik az uniós polgárok szabad mozgása. A már az Egyesült Királyságban élő (vagy 2020. végéig még beérkező) és tartósan maradni szándékozó uniós polgároknak letelepedési kérelmet kell benyújtaniuk az „EU Settlement Scheme” rendszerben a tartózkodási jogaik megőrzéséhez.  4. Ebből következően a jelenleg is az Egyesült Királyságban élő és maradni szándékozó magyar állampolgároknak 2021. június 30-ig regisztrálniuk kell magukat  az „EU Settlement Scheme”-ben (EUSS). Kérjük tekintsék át a regisztráció részleteiről szóló tájékoztató részt is a honlapon és kísérjék figyelemmel az erre vonatkozó információkat.  5. A brit kormány vízumrendszert vezet be az Egyesült Királyságba 2021. január 1. után érkező magyar állampolgárok számára, kivéve a legfeljebb hat hónapos vízummentes beutazást (pl. turizmus). A január 1. után érkező magyar állampolgároknak tehát a munkavállaláshoz és tanulmányok végzéséhez vízumot kell kérvényezniük a brit hatóságoknál. A szükséges tudnivalókkal kapcsolatban kérjük, keressék fel a brit kormány angol és magyar nyelvű vízumtájékoztatóit. 6. Kérjük a magyar állampolgárokat, hogy ne a különféle, adott esetben túlzó sajtóhírek alapján tájékozódjanak. Elsősorban a brit kormány tekinthető hivatalos információforrásnak, ezért javasoljuk a brit kormányzati honlapon (www.gov.uk) közzétett és rendszeresen frissített tájékoztatók nyomon követését. Amennyiben bármilyen különbséget tapasztalnának a magyar kormány/nagykövetség, a sajtóhírek és a brit kormány tájékoztatói között, akkor a brit kormány tájékoztatóit tekintsék irányadónak. A 2020. december 31-ig beérkező magyar állampolgárokra vonatkozó „EU Settlement Scheme” (EUSS) rendszert, valamint a 2021. január 1-től életbe lépő vízumrendszert is a brit belügyi tárca működteti, így azokkal kapcsolatban a brit hatóságok tudnak felvilágosítást adni az esetlegesen felmerült problémákról. Bármilyen, az eddigiekhez képest a kilépést követően felmerült megkülönböztetést ugyanakkor jelezhetnek a konzulátus, illetve a nagykövetség munkatársainak is, mivel ennek alapján tudunk szükség esetén a brit kormányzat felé visszajelezni. Az Egyesült Királyság európai uniós tagsága a jogviszony létrejötte után 47 évvel és egy hónappal, közép-európai idő szerint péntek éjfélkor megszűnt, azaz jogilag kiléptek az EU-ból. Ez példátlan az EU történetében. Az uniós intézményekben a britek képviselete megszűnt, így mostantól nem szólhatnak bele a közös jogalkotásba, de legalább év végéig még kötelezően vonatkozik rájuk az uniós joganyag. Jelen tudásunk szerint december 31-én a britek uniós tagsága a gyakorlatban is megszűnik: kilépnek a közös piacból és a vámunióból, az EU büdzsébe sem fizetnek már be, de hatalmas kérdés, hogy mi lép mindezen viszonyrendszer helyébe. Az alábbiakban történelmi áttekintésbe helyezzük a brit EU-tagságot, az annak megszűnéséhez vezető folyamatokat és a kilátásokra is kitérünk.

Az Egyesült Királyság a második világháború utáni időszak egyik meghatározó konzervatív párti politikusa, a 2005-ben elhunyt Sir Edward “Ted” Heath egykori miniszterelnök vezette be az EU akkori elődszervezetébe, az Európai Közösségbe. Heath az oxfordi egyetem elvégzése után európai körútra indult, személyes tanúja volt egyebek mellett a spanyol polgárháborúnak és a nácik nürnbergi parádéjának, és több akkori konzervatív eszmetársával ellentétben élesen ellenezte az appeasement hírhedt – mindenekelőtt a háborút közvetlenül megelőző időszak miniszterelnöke, Neville Chamberlain nevéhez kötődő – politikáját, vagyis a kiegyezést Hitlerrel.  A háború után – éppen a második világháború előtti és alatti benyomásainak hatására – Heath az európai integráció elszánt híve volt, és már 1960-ban ő lett a felelőse a brit közös piaci csatlakozási tárgyalások korai – Charles de Gaulle francia elnök ellenállásán akkor még rendre elbukó – fordulóinak.  Azt, hogy az Egyesült Királyság – az Európai Unió legnagyobb kimaradó gazdaságaként – nem csatlakozott az euróövezethez, a kormányzó Konzervatív Párt keményvonalas Brexit-táborán belül is sokan hajlamosak a brit belpolitikai folklórban csak “mogorva skótként” emlegetett, darabos stílusú és ritkán mosolygó egykori munkáspárti pénzügyminiszter és későbbi miniszterelnök, Gordon Brown komoly vívmányaként elismerni. A brit Munkáspárt, miután Tony Blair vezérletével 1997-ben földcsuszamlásszerű győzelemmel kiütötte az akkor már 18 éve kormányzó, az euró meghonosítását kezdettől mereven elvető konzervatívokat a hatalomból, rövid habozás után maga is meglehetősen bizonytalan programot hirdetett az eurócsatlakozás kérdésében. Ennek lényege az volt, hogy az új Labour-kormány “elvben” elfogadja a valutauniós csatlakozás gondolatát, de csak akkor, ha teljesül öt alapfeltétel, és ha e feltételek teljesülése esetén népszavazás is jóváhagyja az euró meghonosítását. A schengeni csatlakozás alól az ország mellett Írország is kimaradási lehetőséget kapott, és a két ország távol maradása egymással összefügg. Az Ír Köztársaság és az Egyesült Királyság ugyanis már jóval Schengen létrejötte előtt kétoldalú utasforgalmi megállapodást kötött, amelynek alapján a két ország között gyakorlatilag megszűnt a határellenőrzés.  Az 1975-ös népszavazás után négy évtized elteltével mintha ismételte volna magát a történelem – csak a szereplők cseréltek helyet és az eredmény fordult ellentettjébe. David Cameron akkori konzervatív miniszterelnök 2013-ban hirdette meg, hogy a brit kormány 2017 végéig népszavazást tervez Nagy-Britannia EU-tagságáról, és ez bekerült a Konzervatív Párt 2015-ös választási programjába is. Cameron tervében ugyanakkor szerepelt az is, hogy London a referendum előtt újratárgyalja az Európai Unióhoz fűződő viszonyrendszerét Brüsszellel, és a brit választóknak e tárgyalások eredményei alapján kell dönteniük arról, hogy az EU-n belül, vagy azon kívül akarják-e tudni hazájukat. Az EU a sokadszori brit engedmény kérésekre nem volt túl rugalmas és utólag vannak olyanok, akik ezzel magyarázzák azt, hogy végül Cameronnak meg kellett tartania  beírt népszavazást.  A 2016-os népszavazási eredményhez a fent említett, hazugságokat is tartalmazó kampány mellett külső hatalmak és üzleti csoportok dezinformációs kampánya is hozzájárulhatott, ahogy az is, hogy a brit társadalom erősen frusztrálttá vált az elmúlt évekre számos gazdasági-társadalmi-szociális ok miatt (pl. a globalizáció árnyoldalainak hatásaitól kezdve ipari központok folyamatain át a közlekedési nehézségekig) és ezekből a hangzatos kampányszlogenek (vegyük vissza az országunkat, stb.) sokaknak akár kiutat is kínálhattak.