A KÓMA:A halál tornácán!

Amit a kómáról tudni érdemes:A kóma ritkán tart néhány hétnél tovább. Azokat, akik ennél hosszabb ideig maradnak a tudattalan, eszméletvesztett állapotban, általában úgy jellemzik, mint vegetatív státuszú beteget. Azoknak a betegeknek, akik több mint egy évig vannak ebben a vegetatív állapotban, nagyon kicsi az esélyük az életbe való visszatérésre. A kóma sürgős, mihamarabbi orvosi ellátást igénylő állapot, mivel az agyfunkciók fenntartásához azonnali cselekvés szükséges. Ilyen esetben általában vér- és agyvizsgálatot rendelnek el, hogy kiderítsék, mi okozza a problémát. Ez elengedhetetlen a megfelelő kezelés érdekében.  A kóma tipikus jelei:  bezárt szemek, végtagok mozgásának hiánya – kivéve a,  reflexmozgásokat válaszreakció hiánya a fájdalmas beavatkozásokra – kivéve a reflexmozgásokat. Lehetséges okai: baleseti agysérülés – A kóma leggyakoribb oka a közlekedési balesetek vagy erőszakos cselekedetek miatti sérülés. stroke – Az agyba irányuló véráramban bekövetkezett akut csökkenés és változás okozhat kómát. cukorbetegség – A túl magas vércukorszint, mely hosszabb ideig magasan marad, vagy hirtelen nagyon leesik, szintén okozhat kómát. oxigénhiány – Akiket fulladásból mentettek meg, vagy szívinfarktus után újraélesztettek, nem biztos, hogy felébrednek, az agyban és a véráramban bekövetkezett oxigénhiányos állapot miatt. Teszt és diagnózis!Mivel a kómában lévők nem tudják panaszaikat elmondani, az orvosoknak, a fizikális vizsgálat, illetve a hozzátartozók elmondására kell támaszkodniuk. A következő kérdésekre számíthatsz: A kóma hirtelen vagy fokozatosan következett be? Megelőzte-e látásprobléma, szédülés, zsibbadtság? Volt-e a betegnek cukorbetegsége vagy strokeja? Milyen gyógyszereket szedett? Agyvizsgálat: CT: Az agysérülések vizsgálatához ez a legjobb eljárás, mivel a vérrögöket, vérömlenyeket is kimutatja. MRI:  A készülék a mágneses mezők és mikrohullámok segítségével ad képet az agyról. Ennek segítségével megkülönböztethetőek a sérült szövetek az épektől.
EEG: Ez a készülék az agyban végbemenő elektromos aktivitást méri. A mérés során apró elektródákat helyeznek a beteg  koponyájára, melyek továbbítják az agy működési hullámait a gépnek. A kezelés során a legfontosabb a légzés és keringés fenntartása. Lélegeztető-gép használata, illetve infúzió általi folyadék- és véradás is gyakran szükséges. A beteg gyakran kap intravénásan még a véreredmények megérkezése előtt antibiotikumot, melynek a diabetikus sokk, illetve az agyat veszélyeztető fertőzések megelőzése miatt van szükség. A kóma nem állapot, hanem folyamat, mondja Dr. Amy Mindell. Könyvének címe: “A kóma, mint gyógyító utazás”. A beteggel folytatott rendszeres “beszélgetés” célja alapvetően a támasz és szeretet nyújtása, de megannyi tapasztalat bizonyítja, hogy a kómából általában azok ébrednek fel, akiket rendszeresen sok fizikai és emocionális inger ér. Dr. Dimancescu 1%-nál is kevesebbre becsüli a kómából való visszatérés esélyét azoknál a betegeknél, akik, bár korrekt orvosi ellátást kapnak, nem részesülnek a kezdetektől a minden érzékszervi modalitásra kiterjedő ingerterápiában és tornában. Akik viszont komplex kóma kezelésben részesülnek, azok 92%-a felébred a kómából, s több mint 35%-uk felgyógyul.
A csoda receptje tehát kitartóan ingerekkel segíteni az agyat, hogy regenerálódjon. Ehhez nagyon fontos minden apró változást bátorítani, megerősíteni. Az agy nem egy szivacs, amit ha legyártottak, onnantól már csak használódik és romlik, hanem egy önmagát átszervezni, gyógyítani képes szervezet. Számos vizsgálat jelzi, hogy az agy hihetetlen képességekkel rendelkezik önmaga újrastrukturálására. Sorba dőlnek meg a feltevések az agy “előre huzalozottságával” kapcsolatban. Míg a számítógép valóban tönkremegy, ha megsérül egy alkatrésze, az agy képes arra, hogy az elpusztult neuronok feladatát más agysejteknek adja át. Még nem tudjuk pontosan mi történik a kómából való ébredés során, de az agy önkorrekciós képességeire számos bizonyítékunk van. Az orvosi technika fejlődése létrehozta az Élet és Halál közti Senkiföldjét. Az orvoslás megmenti a kómába zuhantakat az azonnali haláltól, majd ugyanez az orvoslás praktikus megfontolásoktól hajtva elveszi (visszaveszi?) tőlük később az Életet. Az Élet új technokrata szemlélete körvonalazódik, melyben az egyén felett álló hatalom dönt a tudomány álarca mögött arról, gazdaságos-e még minket életben tartani, megéri-e még a felépülésben reménykedni, hasznos-e minket intenzív kezelésekkel a kómából visszahozni. Rossz irányba halad az az orvoslás, amely elveszi az egyén saját élete feletti önrendelkezési jogát.