Rettegett bűnözők, kegyetlen gyilkosok: íme, a legmegrázóbb, igaz történet: Treblinka Rettegett Ivánja!
Ugyan John Demjanjuk kilétével és történetével nem sokan vannak tisztában, de kétségkívül ez az egyik legvitatottabb mind közül. Az Ukrajnából Amerikába vándorolt férfit ugyanis 1985-ben azzal vádolta meg az amerikai kormány, hogy egy náci háborús bűnös. Természetesen mindent tagadott, azonban dokumentumokkal tudták alátámasztani, hogy John Demjanjuk igazából Ivan Demjanjuk, aki a treblinkai haláltábor őre volt.Ő felelt a fogvatartottak elgázosításáért, akiket többek között vascsővel vert, illetve más módszerekkel kínzott. Épp emiatt kapta nevét Rettegett Iván orosz cárról, aki szintén a brutalitásáról volt híres. Demjanjukot egyébként meg is fosztották amerikai állampolgárságától, kiutasították az országból, majd kiadatták Izraelnek, hogy ott feleljen a bűneiért. Bár 1988-ban végül akasztás általi halálra ítélték a férfit, azonban fellebbeztek, mivel még mindig nem volt elég bizonyíték John ellen. Az ítéletet ezt követően megsemmisítették, John pedig 1993-ban visszatérhetett Amerikába, csakhogy itt kezdett el bonyolódni a sztori. Újabb információk kerültek elő, amik bebizonyították, hogy ugyan Treblinkában nem, de Sobibórban szolgálatot teljesített, így 1999-ben újra eljárás indult ellene. 2002-ben ismét elvették az állampolgárságát, majd hét évvel később megint kiutasították az országból, mivel nem tudta igazolni, hol volt a háború alatt.
Johnt kétszer is kiutasították Amerikából, végül bűnösnek ítélték.
Évtizedeken át kutakodtak annak ügyében, hogy kiderüljön, vajon John és Ivan ugyanaz a személy lehet-e, de nem meglepő módon erre a sorozat sem tud konkrét választ adni. Lehetőséget adnak a nézőnek, hogy ő maga döntse el, hisz-e a felsorakoztatott bizonyítékoknak, amikből azért van bőven. Talán a legmegrázóbb közülük a tábor túlélőinek részletes beszámolója arról, milyen kegyetlen módszerekkel okozott fájdalmat a fogvatartottaknak Demjanjuk, akire még ilyen hosszú idő után is tisztán emlékeztek. Sőt, több szemtanút is találtak, akik Ivan Demjanjukra ismertek rá a megvádolt férfi személyében. A bizonyítékok mellett, azonban sok kétely is felmerül, így nem túlzás azt állítani, hogy talán soha nem derülhet ki: csak feleslegesen, tévedésből hurcoltak meg éveken keresztül egy nyugdíjas férfit vagy valóban John követte el azokat a szörnyű tetteket. Ugyanis a film által feldolgozott sztori azzal indult, hogy az oroszok elküldték Ivan Demjanjuk SS-igazolványát az amerikaiaknak. A védők és szakértők hosszas vizsgálat után arra jutottak, hogy a dokumentum hamis lehet. Sheftelék erre felhúztak egy összeesküvés-elméletet, ami lehet, hogy nem is csupán elmélet. Miszerint a szovjetek a hamis dokumentummal az antikommunista amerikai ukrán és a zsidó közösségek között akarták szítani a feszültséget. A vádlott az évtizedeken át húzódó eljárás alatt végig tagadta, hogy ő lett volna a treblinkai hóhér.
A Rettegett Iván-ügy, és az erről szóló film jóval túlmutat azon, hogy Demjanjuk bűnös volt vagy sem. Ez a történet arról szól, hogy a történelmi igazságot a jog eszközeivel egyáltalán meg lehet-e találni. Létezik-e valódi történelmi igazságtétel? De más dilemmák is felmerültek. Lehet-e Izraelben azt mondani a borzalom szemtanúinak, hogy amit mondanak, az nem igaz, de legalábbis kevés ahhoz, hogy valakit elítéljenek? Lehet-e őket nyilvánosan szembesíteni azzal, hogy a 45 évvel korábbi vallomásuk és az aktuális között ellentmondás van? Lehet-e Izraelben megkérdőjelezni a holokauszt valamelyik részletét? Demjanjuk ügyvédei a védelem érdekében ennél is tovább mentek. Nem egy esetben nyilvánosan nevetségessé tettek, hiteltelenítettek idős, meggyötört, leromlott egészségű túlélő tanúkat. Sőt, idővel a tanúk felelősségét is felvetették. „Miért élték pont ők túl a borzalmat? Mit tettek a túlélésért? Illetve miért nem tettek semmit, hogy megmentsenek másokat?”Az 1393. sorszámot viselő, az SS trawniki (Lengyelország) kiképzőtáborában kiállított igazolványon jól olvasható az a szolgálati megjegyzés is, hogy tulajdonosát, Ivan Demjanjukot 1943. március 27-én “átvezényelték” Sobiborba. Az ottani tábor pedig – ellentétben a nácik által létrehozott koncentrációs táborok többségével – kifejezetten haláltábor volt. Míg a “munkatáborokban” csak a dolgozni képtelen foglyokat gyilkolták meg, addig a haláltáborokba küldött zsidóknak, romáknak semmi esélyük nem volt az életben maradásra. Ezzel mind a német (SS) tisztek és parancsnokok, mind a megszállt államokból toborzott (ukrán, észt, lett, litván, lengyel) segédszemélyzet tisztában volt.
Emiatt – a munkatáborok egykori őreivel ellentétben – Demjanjuk nem hivatkozhat arra, hogy nem tudott a foglyok módszeres legyilkolásáról – mutatott rá az ARD televízióban Kurt Schrimm német főügyész. A ludwigsburgi ZANSV (náci bűntettek felderítését végző központi hivatal) vezetője a közszolgálati adóban leszögezte: mindazok, akik Sobiborban (illetve Majdanekben, Treblinkában, Belzecben, Auschwitz-Birkenauban, vagyis a náci haláltáborokban) szolgáltak, bűnrészesek voltak. Schrimm nem zárta ki, hogy Demjanjuk után még további “kis halak” perbe fogására is sor kerülhet. Az igazolványkép alapján a treblinkai haláltábor néhány egykori foglya Demjanjukban vélte fölismerni a tábor egy szadista őrét, aki Rettegett Iván gúnynéven volt közismert. Demjanjukot az amerikai hatóságok 1986-ban kiadták Izraelnek, egy jeruzsálemi bíróság két évvel később bűnösnek mondta ki. A halálos ítélet kimondása a levegőben lógott. Életben maradását a vádlott a Szovjetunió felbomlásának köszönhette. Az 1991 után hozzáférhetővé vált levéltárakból új dokumentumok kerültek elő. Ráadásul mentőtanúk is akadtak, akik azt vallották: nem Demjanjuk, hanem egy bizonyos Ivan Marcsenko volt a treblinkai tábor rettegett szadista őre. (Ő még a háború alatt meghalt.) Az izraeli legfelsőbb bíróság így 1993-ban megsemmisítette az ítéletet, és a “nem annyira rettegett Iván” (mint megfigyelők akkoriban írták) visszatérhetett az Egyesült Államokba, visszakapva amerikai állampolgárságát.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: