A múmiák , amik ellent mondanak a fizika ismert törvényeinek -San Bernado múmiák.

A múmiák , amik ellent mondanak a fizika ismert törvényeinek -San Bernado múmiák.

A kolumbiai temetőt rejtély övezi, hiszen a testek maguktól mumifikálódnak a helyszínen. Az ókori egyiptomiak évszázadokon keresztül tökéletesítették a mumifikálás technikáját, amelyet egy San Bernardóban található temető magától produkál. A Kolumbiában fellelhető temető valahogyan természetes úton mumifikálja a koporsókban fekvő testeket.
A furcsa jelenséget 15 éve fedezte fel egy sírásó, Eduardo Cifuentes. Az ő munkájának köszönhető, hogy a mai napon megtekinthető San Bernardo múmiáinak egy része. A férfi elmondta, hogy a testek már 1957 óta hasonló állapotban vannak, csak senki sem figyelt fel rájuk.  Tudtad, hogy van egy növény, amiből ha jó sokat eszel, halálod után mumifikálódsz? Elég bizarul hangzik, nem? Pedig a kolumbiai San Bernardóban meg vannak róla győződve, hogyha minden nap elfogyasztasz egy guatilát, belőled is lehet kiállítási tárgy egy mauzóleumban. Már ha persze ez a vágyad. Nekik ez. Isten hozott Kolumbia legmorbidabb településé. Arbeláez felé ugyanaz a gazdagság fogad minket, mint Chinauta körül. A köderdők mélyén gondosan elzárt luxus lakóparkok sorakoznak saját portaszolgálattal, élményfürdővel, mélygarázzsal. Nem tudom, hogy a városi elit ezeket csak nyaralónak használja vagy tényleg benne élnek, mindenesetre Erivel eljátszunk a gondolattal, hogy itt bizony tudnánk élni. Nem hiszem, hogy ennél a falunál van elzártabb település Cundinamarcában, lévén csak földúton érhető el, ami azért errefelé már elég ritka. Nem tudom miért van ez így, mivel San Bernardo kaliberekkel nagyobb település, mint volt például Arbeláez, ráadásul fontos mezőváros, granadilla és guatila földek veszik körbe. Ez utóbbi növény több mint fontos a város életében. Két éve egyszer már sikerült véletlenül kifognunk egy izgalmas temetőt az ecuadori Tulcánban, de ez még rajta is túltesz. Maga a park semmi extra, de a közepén álló mauzóleum egyszerűen letaglózza az embert. Az épületet zárva találjuk, de az ajtón lobog egy papír egy Dora nevű nő számával, ő állítólag a kulcsok őre. Mióta a Los Llanoson elhagytam a telefonomat, nem tudunk hívást kezdeményezni, így elbaktatunk a temetővel szembeni boltba, és megkérjük az ott ücsörgő nénit, hogy csörgesse már meg nekünk Dorát. Nehezemre esik elhinni, hogy ezek a jó San Bernardó-iak kiállították szüleik és nagyszüleik holttestét a mauzóleumban, pedig tényleg így tettek. Perverz egy népség. Ahogy belépünk mindenfelé üvegvitrinben fekvő halottakat látunk meglepően jó állapotban. Némelyikben csecsemők holttestei tűnnek fel. Mindegyik vitrin felett fent lóg a falon egy kép és rövid élettörténet az elhunytról. Van, akit már az 1950-es években eltemettek, van, akit alig tíz éve. Nyilván hülyeség. Ha ez így lenne egész Guatemala mumifikálódna még halála előtt, mert ott mindenbe beleteszik ezt a növényt. Ha nem ismerős a neve, ne lepődj meg, mert ahány ország, annyi elnevezés. Guatemalában huisquilnek, Brazíliában chuchunak, Hondurasban patastének, Dominikán tayotának, Hawaiin pipinolának, Mexikóban pedig chayotének hívják. Az egy dolog, hogy egyesek mumifikálódnak a temetőben, viszont amit Dora mond zárásként, egészen morbid: – San Bernardóban mindenki abban reménykedik, hogy egyszer őt is kiállítják a mauzóleumban. Én is szeretnék mumifikálódni.  A hegy tetején egy kőtenger húzódik, némelyik sziklára vallásos képeket festettek. A Szűz Mária felett terebélyeskedő pávát nehezen értelmezem, de Jézus arcképe egészen jól sikerült. Vagy fél órán át fotózunk, majd visszaszállunk a taxiba, és azon az úton, amin jöttünk, Fusagasugába utazunk.  Hogy mikor hagyjuk el a várost, fogalmam nincs, hiszen még mindig van olyan szeglete a völgynek, ahol nem jártunk. Holnap megmásszuk a Cerro Quininit, és ha minden jól megy (mondjuk nem mumifikálódunk), akkor utána irány Melgar. Az Andok-hegység által körülvett San Bernardo nevű Kolumbiai város különös titokzatossággal rendelkezik. 1957-ben áradás tört ki a temető területén, így a sírmunkásoknak át kellett helyeznie a maradványokat egy új helyre. Miközben keresgéltek, elképedve látták, hogy sok maradvány teljesen „frissnek” tűnt, semmilyen bomlásnak, vagy oszladozásnak nem volt jele annak ellenére, hogy már elég régóta ott voltak. A testek egy része most már múzeumban hever, viszont a múzeumnak nincs semmilyen intézkedése a holttestek megőrzésére, megóvására. Viszont minden logika ellenére a San Bernardo-i múmiák továbbra sem hajlandóak rothadni és bomlani.
(tizes lista).