Heraklész („Herkules” a latin alakja õsi görög nevének) Olimposz Isten!
Héraklész görög legendái eljutottak nyugatra is. Az etruszkoknál Hercle (Hercule, Ercole) is lényegében azonosítható Héraklésszel, és itt isteni tiszteletben részesült Tinia és Uni gyermekeként csakúgy, mint később Rómában. A római mitológiába azonban nem az etruszk fennhatóság idején került be, hanem később. Erre utal, hogy nem a főisteni pár (Iuppiter és Iuno Regina) gyermeke, hanem Iuppiter és Alcmene nászából származik, ahogy a görög változatban. Ez eléggé szokatlan a római mitológiában, ahol az istenek közel sem olyan kicsapongók, sokkal prűdebbek mint a görögben. Titus Livius szerint már Romulus meghonosította Rómában a Hercules-kultuszt. Romulus „pártolója volt a virtus szülte halhatatlanságnak, amely felé őt is vezette a végzet” (Livius).
Egyik legismertebb késői kultusza Commodus idejére tehető, amikor a császár Hercules alakját tette meg mintául saját isteni mivoltához. Nem csak felélesztette és kiterjesztette a hérosz tiszteletét, de maga is gyakran jelent meg Herculesnek öltözve. A késői császárkorban Pannonia provinciában Hercules kultuszai széles körben terjedtek. Scarbantiában és Savariában is állt Hercules-templom. A 2. században a hadsereg katonái között volt népszerű, ezt a Hercules-kultuszt váltotta fel a katonák között Mithrász tisztelete, amit viszont a kereszténység szorított ki. Hercules alakja a germán mitológiában Donarként tűnik fel. Felnõttként Herkules leginkább az ünnepelt Tizenkét Munkájáról ismert, melyeket azért hajtott végre, hogy bebizonyítsa Zeusznak, méltó a halhatatlanságra (ezek egyikét, Augiász Istállóinak kitakarítását az örökkévaló Gilgames hajtotta végre, akit néha összekevertek Herkulessel). Ezen munkák alatt Herkules kivívta három halhatatlan haragját, akik a mai napig ellenségei. Azzal, hogy megölte az emberevõ Stimfáliai Madarakat, felbõszítette Árészt, a hadistent, mert azok neki szentek voltak. Hogy idõlegesen elfogta Ker beroszt, a háromfejû kutyát, mely az olümposzi alvilág õreként szolgál, Herkules megsértette Plútót, ama világ urát. A Némeai Oroszlán, a Lerneai Hidra és más szörnyek megölésével pedig keserû ellenségre lelt, Tifon, más néven Tifoeusz, a hatalmas szörnyeteg személyében. Ráadásul Herkules megküzdött többek között Gerionnal, az Eritmantiai Medvével, Heszperidész sárkányával, és az Amazonokkal, kiknek vezetõjével, Hippolitával vetélytársak lettek. Bár volt pár találkozásuk a Földön a következõ évezredben, csak a modern érában barátkozott össze Thorral és a Bosszú Angyalaival, akik legnagyobb szövetségesei lettek. Mivel már harcolt Thorral a múltban, Herkules önkéntelenül is megtámadta õt, miután Odin elvette Thor hatalmának felét, s könnyû gyõzelmet aratott. Azonban, nem sokkal ezután, Herkulest becsapták, s aláírt egy szerzõdést, mely Plútó rabszolgájává tette. Thor berontott a túlvilágra, és kiszabadította Herkules, s ezzel kezdetét vette hosszú barátságuk. Azonban egy baráti rivalizálás megmaradt kettejük közt, mivel azon vitatkoznak, hogy melyikük az erõsebb. Herkules számára a válasz egyértelmû. Miután elkábította és behálózta Amora, a Varázslónõ, Herkules összecsapott a Bosszú Angyalaival. Bár visszanyerte öntudatát, Herkules mégis kivívta Zeusz haragját megmagyarázatlan földi útja miatt, s kitaszíttatott Olümposzról. Az Angyalokkal maradt, s idõvel csatlakozott is, olyan ellenfelek ellen harcolva, mint a Rettegés Triumvirátusa, Diablo és Sárkányember, a Vörös Õr (Sosztyakov), és a Szuper-Adaptoid. Miután megmentette Olümposzt Tifontól, Herkules engedélyt kapott, hogy visszatérjen szülõföldjére.
Herkules legközelebb akkor találkozott az Angyalokkal, mikor a Vadász elõl menekült, akinek hatalmában állt megrémíteni és elpusztítani az olümposziakat. Herkules végül felülkerekedett a Vadászon, Namor segítségével. Késõbb, amikor Árész és a Varászlónõ meghódította Olümposzt, Herkulest amnéziába taszították; egy cirkuszban kötött ki erõmûvészként. Sólyomszem talált rá, s Herkules csatlakozott az Angyalokhoz, hogy legyõzzék Árészt, s felszabadítsák Olümposzt. Zeusz utasította az olümposziakat, hogy fogják el az Angyalokat, akiket õ felelõsnek tartott fia sebesüléseiért. Magához térve Herkules igazolta az Angyalok ártatlanságát, és megmentette õket Zeusz dühétõl. Nem sokkal késõbb Herkules segített az Angyaloknak az Evolúciómester ellen az Evolúciós Háborúban, de az „istenlét fölé” fejlõdött közben és elenyészett. Miután Thor felfedezte isteni alakját a rejtélyes Fekete Galaxisban, Herkules visszatért a Földre, és Thorral maradt, felvéve a Harry Cleese álnevet. Azonban az Égiek arra készültek, hogy felkészítsék Herkulest egy egy új Égi teremtésére. Bár a folyamat félbeszakadt, amikor Thor megmentette õt, Herkules elvesztette önmaga egy részét. Ennek eredményeként vég nélküli harcokba kezdett, és Thor kénytelen volt kiragadni belõlük. Amikor Thor és Herkules visszatértek a Fekete Galaxisba, az Égiek folyamata befejezõdött, s Herkules visszanyerte teljes önmagát. Herkules az Angyalokkal maradt egy darabig ezután, de elhagyta õket, nem sokkal az Átkelés néven ismert konfliktus után. Nem sokra rá Zeusz felajánlotta, hogy visszaadja isteni hatalmát, de Herkules elutasította, elõnyben részesítvén halandó létét, hogy jobban megértse és értékelje az életet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: