A Loretto kápolna lépcsője (Santa Fe, Új Mexikó, USA)!

A Loretto kápolna lépcsője (Santa Fe, Új Mexikó, USA)!

A közelmúltban több helyen ismét feltűnt az új-mexikói Santa Fe Loretto kápolna lépcsőjének a legendája. Egy bulvárlap nyomán a Fatáj Online is átvette, és mint szakmába vágó anyagot leközölte – változtatás nélkül, a legenda állításait tényként kezelve. Az írást olvasva rögtön látható, hogy szépen felékesített turista-mese. Sok ilyen van, nem akartam vele foglalkozni. A keresőbe két szó (loretto staircase) beírása után kiugrik a megfelelő magyarázattal szolgáló  Wikipedia cikk, és ennyi nekem elég is volt. Elmeséltem a családomnak, és el is felejtettem. De több helyen is szembe jött, aztán ma egy barátom is rákérdezett email-ben. Válaszlevél helyett készül ez a poszt.Hát nem. Egyrészt olyan világtalan építész nincs, aki tervez egy emelt szintet, és nem jut eszébe, hogy oda fel is kell jutni.  Ha ez nem volt elég meggyőző érv, akkor vegyük elő azt, hogy a korszakban (a XIX. század végén járunk) korábban épített hasonló méretű templomok karzataira rendszerint egyszerű létrák vezettek. A szerkezete ellentmond a fizika törvényeinek, nem szabadna megállnia.
  Az ő szavait  fordítom, kicsit egyszerűsítve, rövidítve: “…egy egyszerű lépcsőnek  két tartógerendája van, a lépcsőfokok ezen ülnek,  vagy valamilyen módon hozzájuk vannak kötve. Amikor felállítjuk a lépcsőt a helyére, a szerkezet súlya a tartógerendákon át a padlóra terhelődik. Az egyetlen különbség, hogy a Loretto Templomban a tartógerendák spirálisan meg lettek csavarva.” Stb.  Ha a poszt nem hirtelen felindulásból születne, lefordítanám a teljes szócikket, műszaki szemmel nézve is érdekes. A lépcső anyaga semmilyen létező fafajtával nem azonosítható.
Ehhez az állításhoz találtam a legkevesebb forrást. A Wikipedia szócikke szerint lucfenyő (spruce). Annyit fűz még hozzá, hogy a helytelen mintavétel megnehezítheti valamely fafajta azonosítását vagy kizárását. És valószínűleg elég nehéz mintát szerezni 🙁  Egy nem kimondottan szkeptikus forrásban  található vizsgálat szerint a lucfenyőnek egy ismeretlen alfajáról van szó. Máshol azt olvastam, hogy egy olyan luc, ami roppant tömör, szögletes sejtekkel rendelkezik. Ez arra utal, hogy északi eredetű (talán Alaszka). A szerző hozzáteszi még, hogy nem valószínű, hogy akkoriban ilyen távolságról hoztak volna faanyagot. Ennek kicsit ellent mond, hogy az ablakok festett üvegtábláit Párizsból szállították Új-Mexikóba, tengeren, folyón és vasúton.  Vagyis nem spóroltak a szállítási költségeken. Az 1870-es évek végén az új-mexikói Santa Fe-i Loretto-kápolna építésze váratlanul meghalt az építés alatt, vagyis éppen azután, hogy az már majdnem kész lett. Mekkora mázli, gondolhatnánk, legalább majdnem befejezte a remekművét. De aztán az építők, ahogy körbenéztek, rádöbbentek, hogy a karzatra nem vezet fel semmilyen lépcső. Azonban egy hagyományos lépcső nem lett volna jó, mivel a kápolna eléggé kicsi volt. Így nem tudták, hogy most mihez kezdjenek. Az apácák éppen ezért 9 napig imádkoztak Szent Józsefhez egyfolytában. 1873 és 1878 között a “Our Lady of Light” Akadémián, a Santa Fe-i új-mexikói katolikus lányiskolában épült Loretto-kápolna, amely a mai napig a Gothic Revival építészet ritka példája, a Pueblo és vályog. Lamy Jean-Baptiste érsekkel megbízta, és tervezte Antoine Mouly francia építész, Projectus fia segítségével, akikről azt mondták, hogy a párizsi történelmi Sainte-Chapelle-ban modellezték.  Mouly halála ellenére a kápolna legfőbb munkája 1878-ban fejeződött be. Az építészek azonban elégedetlenek maradtak: a kóruspályára való belépéshez nem volt lehetőség, csak kevés hely volt a lépcsőházban, és senki sem volt a legcsekélyebb hogy Mouly szándékában állt a kihívással foglalkozni. Nem elégedett azzal az uralkodó véleményével, hogy a létra elegendő lenne, a Loretto nővérei az isteni segítségért kerestek egy novénát imádkozva Szent Józsefnek, az ácsok védőszentjének. Francois-Jean “Frenchy” Rochas-nak hívták, aki egy 1880-ban Franciaországból emigrált franciaországi szakértő, és a lépcsőház építésének idején Santa Feba érkezett. Azon bizonyítékokon kívül, hogy Rochas egy másik francia vállalkozóhoz kapcsolódott, aki a kápolnában dolgozott, Cook 1895-ben halálos értesítést talált az Új-Mexikóban , amelyben kifejezetten Rochast nevezte el “a Loretto-kápolna szép lépcsőjének építőjeként”.   Ez azt bizonyítja, hogy az asztalos személyazonossága nem volt rejtély Santa Fe lakosainak abban az időben. Valószínűleg a Loretto-kápolna építésével tanúskodó Santa Feans nemzedék utáni utolsó tagjai után valószínűleg eltűnt a Loretto kápolnája, és a történelem hagyta el a legendát. A középső oszlop hiánya ellenére a lépcsőház belső támasz formájában (a két felfelé spirális gerenda közül az egyik, amelyhez a lépcsők kapcsolódnak) a központi támasz előnyös, amelynek görbületi sugara olyan szoros, hogy “egy szinte szilárd pole “, a Nickell által idézett faipari technikus szerint. Ezenkívül a külső rúd egy vasúti konzollal egy szomszédos oszlophoz van rögzítve, amely extra szerkezeti támaszt nyújt. Úgy tűnik, hogy ez a tény nem észrevette azokat, akik a lépcső “titkait” hangsúlyozzák.  Dzsingisz kán halála mellett az is rejtély, hogy hol van a sírja, ugyanis azt akarta, hogy titkos helyen temessék el, ezt pedig tiszteletben tartották a temetés szervezői azzal, hogy mindenkit megöltek, aki részt vett szertartáson. Egyes legendák szerint egy folyót tereltek Dzsingisz kán sírja fölé. Ami biztos, hogy a mai napig nem találták meg a titkos helyet.San Bernando múmiái: 1957-ben elöntötte az árvíz az Andok ölelésében található San Bernando temetőjét, emiatt a sírásóknak máshova kellett vinniük a maradványokat. Ekkor derült ki, hogy nagyon sok, régóta a földben fekvő hullán nem jelentkeztek a lebomlás jelei. A vizsgálatokból kiderült, hogy amellett, hogy a testek ismeretlen módon mumifikálódtak, még a ruházatuk is egészen jó állapotban megmaradt. A jelenséggel kapcsolatban több elmélet keletkezett. Ezek között van, amelyik a helyiek táplálkozási szokásaival, míg más a nagy magassággal magyarázza a rejtélyt.