Babona és Népi Hiedelmek!

A babona vagy hiedelem szűkebb értelemben olyan, a világ mágikus szemléletéből fakadó hitet, vagy erre épülő tevékenységet jelent, ami (tévesen) közvetlen (ok-okozati vagy jel-jelöleti) összefüggést tulajdonít ilyen viszonyban valójában nem álló dolgoknak, az események mozgatóiként sokszor természetfölötti erőket elképzelve . Tudományos vizsgálata többek között a néprajz és a szociálpszichológia feladata.

A babona szűkebb fogalmához általában hozzátartozik, hogy:

• mind a természettudományos ismeretekkel, mind a rendszert alkotó vallások dogmáival szemben áll, ezek alapjaira helyezkedve cáfolható;
• egy adott kultúrán, népcsoporton belül elterjedt hiedelmek nem alkotnak összefüggő rendszert  és nincs sem világkép-, sem társadalomszervező erejük (ellenkező esetben inkább mitológiáról beszélünk), noha lehetnek feledésbe merült vallási vagy mitológiai rendszerek maradványai. A hiedelmek rendszert nem alkotó összességét történetileg kialakult népcsoportok esetében gyakorta hiedelemvilágnak nevezzük.
• a hiedelmek kollektív és általában anonim jellegűek, ezért például a jól ismert alkimisták tanai, általában az áltudományok, vagy betegek tévképzetei – bár sokszor babonákból táplálkoznak vagy azokhoz igen hasonlóak – csak nagyon tág értelemben nevezhetőek babonának; a babonás hiedelmek csoportra és nem egyénre jellemzőek, és inkább mémként terjednek, semmint kizárólag egy egyénhez lennének kapcsolhatóak.
• tartósak, sok babona hosszú évszázadokon át is kimutatható, kultúrtörténeti korszakokon át él és hat.
• A babona szó megfelelője az európai civilizáción belül a Római Birodalom latin nyelvének superstitio szavára A tizenkilencedik században kialakult klasszikus néprajztudomány szerint a babona (ti. egy hiedelem babonának minősítettsége/minősíthetősége) nem kultúrafüggetlen, hanem csak az uralkodó (hivatalos) nézetek és a népi elképzelések szembeállításaként értelmezhető. Hiedelem, elítélő szóval babona tehát a hivatalos (állami, egyházi, tudományos) intézmények által képviselt eszméktől függetlenként létező, a népi tudatban gyökerező, és abban továbbélő eszme, elképzelés. Az ilyen eszmerendszer vagy hiedelemvilág legfőbb feladata az „intézményesült” eszmék által ki nem elégített társadalmi (vallásos, spirituális) igények kielégítése.  A babona a hitetlen ember számára fogódzópont előre nem látható helyzetekben, és inkább valláspótlék, mint hamis istentisztelet. A hívők esetében a babonaság lehet tréfa is. A komolyan vett babona bűn az első parancsolat és a vallásosság erénye ellen, a katolikus egyház komolyan óvja tőle híveit. Magyarországon a nagyszombati katolikus tartományi zsinat 1611-ben és 1629-ben a következőképp fogalmazott:

  „A ráolvasást, mágiát, jövendölést, sorsvetést, tenyérjóslást, kuruzslást a prédikációban gyakran ostorozzák, és ha valakiről kiderül a babonaság, értesítsék róla a püspököt.”

  „Az egyszerű nép könnyen babonás, sok helyen javasasszonyok babonával gyógyítanak és ráolvasásokat művelnek. A plébános kérdezze gyónásban és azon kívül is, gyógyítanak-e babonás módon embereket vagy állatokat, és térítse el ettől az embereket.”

  Néhány manapság is elterjedtebb babona

  • péntek 13.
  • fekete macska
  • négylevelű lóhere
  • szerencsepatkó
    
    Kéményseprő
    
    üstökösök mint a háború előjelei
  • Gyakori tévedések listája: köznapibb tévhitek

  • A babonás hit azt tartja, hogy: „a kis gyereket nem jó átlépni, mert kicsi marad”; pedig a lényeg: nehogy véletlenségből rálépjünk.

    • Ne vakard a kis gyerök talpát, mert nem tanúl mög járni. (Helytelen és bajok okozója a talp vakarása, csiklandozása.)
    • Fürösztéskor a kicsit (kis gyereket) nem jó egyedül hagyni az asztalon, mert elkapják a boszorkányok. (Ha gondatlanságból ott hagyják, leficzkándozhatik a mozgékony kicsiny, s a gondosságot hiába hangoztatná, „a boszorkány” azonban megteszi a kívánt eredményt.)
    • Ha ásítasz, keresztet vess a szádra, nehogy a gonosz bemönjön! (Az illetlen szájtátást palástoltatja.)
    • A házat magára ne hagyd, mert a „kisértet” betelepszik.
    • Ha az ajtó kinyílik utánad, möghalsz. (Rendesen be tedd az ajtót.)
    • A ki nagyon becsapja az ajtót, az előtt a menyország ajtaját is becsapják. (Illetlenség az ajtó csapkodása.)
    • A kést evéskor élével felfordítva ne hagyd, ne tedd az asztalra, mert véreset ád a tehén. (Elővigyázat, nehogy megvágd magad.)
    • Ha. nyitva van a halott szeme, valakit vár maga után.
    • A ki benéz a halottas ház ablakán: hályog támad a szemén. (Illetlenség a bebámészkodás.)
    • Ha a leány fütyül: sír a szűz Mária. (Illetlennek tartja a nép, ha a nő fütyül.)
    • Az utczán éve ne járj, mert felöszöd az utad. (Nem illik enni az utczán.)
    • Mind megannyiban észrevehetjük az oktató jelleget, az illemre és helyes cselekvésre való figyelmeztetést s míg egyikben az ünnepek megülésére int; addig a másikban az állatok védelmére tanít s ha a nép mindezekre nem a babonás hiedelemmel kapcsolatosan volna figyelmeztetve, bizonyára a küszöbön vágná a fát, illetlenül becsapta, vagy nyitva hagyná az ajtót, be bámészkodik a halottas-ház ablakán, csiklandozná a kis gyerek talpát, fütyülne a leány és fésületlenül menne ki a házból; ámde így, félve, hogy megtépázzam a boszorkányok, rendesen megfésülködve lép ki s a fecske és gólya fészkét megóvja, nehogy szerencsétlenség érje a házát s ünnepnapokon nem mer varrni, se mosni, félve a kelésektől és pattanásoktól.

    • BABONÁK:

      • Ha a kis gyerök az első fürösztéskor a kézit nyitva tartja, akkor jószívű, ha becsukva tartja, zsugori lösz.
      • A kis lánynak a bőcsőjibe babát vagy orsót köll tönni, hogy házias, — a kis fiújába szerszámot, hogy munkás lögyön.
      • A kis gyerök talpát kúdusbottal köll mögverni, akkö’ hamar é’jár.
      • Ne ringasd a kis gyerök bőcsőjit mikor üres, mert möghal a kicsiny, ki benne szokott fekünni.
      • Piros pántlikát köss a kis gyerök kézire, hogy mög ne verjék szömmé’.
      • Ha gyerök-ágyas van a házná, napáldozat után nem jó semmit kiadni a házból, mert a gyerök mög lösz rontva.
      • Ha a leánynak, vagy legénynek sarkába hágsz (véletlenül), mögéröd a házasságát.
      • A menyasszony czipó’jóbe, mikor esküdni mén, ezüst-pénzt köll tönni, hogy szöröncsés lögyön.
      • A menyasszonynak gyűszüből köll inni, hogy ment lögyön a nyavalyától s rontástól.
      • Az ifjú párnak nem jó gerenda alatt állni.
      • Ha a bútorok ropognak, valaki möghal a háznál.
      • Akit a görcs fog, jegykendőt köll a derekára kötni, mindgya möggyógyul.
      • Ha a pohár magától elreped, halál lösz a háznál.
      • Ha a leány kötője elódzódva leesni készül, mögverik.
      • Ráczpappal találkozni szerencsétlenség; hogy ez elháríttassék, utána köll köpni. .