Kalahári (sivatag)inkább félsivatag!

Kalahári (sivatag) inkább félsivatag!

Bár sivatag ként ismert, a Kalahári inkább félsivatag, mivel átlagos csapadékmennyisége sokkal magasabb, mint az igazi sivatagoké. Magas fennsíkot képez – 500-1000 méteres magasságban a tengerszint felett –, sík felszínét csak néhány domb, illetve régi, sziklás kiemelkedés töri meg. Az esős időszak a déli félteke nyara folyamán körülbelül öt hónapig tart: októbertől márciusig. Az egész sivatagban csak egyes helyekre korlátozódóan és rendszertelenül esik az eső. Nagyobb mennyiség, évente néha akár 450 milliméter is hullik északon és keleten, a délnyugati területeken ennek kevesebb mint a fele. A Kalahári-sivatag növényvilága északon magas szavanna-erdőkben folytatódik, a száraz déli részen bozótosokban és füves pusztában (sztyepp). Az északi területen nagy baobab-, eper- és fügefák, valamint afrikai ébenfák nőnek; a talajt nagyobb-részt fű borítja. Ahogy a szárazabb részek felé haladunk, a fák megritkulnak és kevésbé magasra nőnek. A fű már nem mindenütt takarja a földet, csak csomókban nő. A sivatag azonban legnagyobbrészt bokrokkal benőtt. A változásoktól indíttatva a sivatagban bivalyok, elefántok, vándorantilopok, gnúk és zebrák évszakonként óriási vándorlásba kezdenek. Az év folyamán nagy utakat tesznek meg legelőterületeket keresve. A nedves évszakban az áradások elől kitérve dél felé vonulnak, míg a száraz időkben ismét északnak veszik útjukat, hogy megkeressék a már csak ott fellelhető vizet. Százmillió éve, mióta az afrikai tábla levált és eltávolodott Gondwánától, a Kalahári-medencében és más mélyebb területeken gyűlt össze a magasabb területek erózió koptatta hordaléka. A vidék több lépcsőben száradt ki, legutóbb 5 millió éve az Antarktisz eljegesedése vont el a déli félteke légköréből nagy mennyiségű vízgőzt. Ennek ellenére 2 millió éve még egy óriási tó, alakult ki a Kalahári-medence közepén, a Makgadikgadi, melynek egykori partvonala az űrfelvételeken a mai napig kirajzolódik.  Kisebb méretű, hasonló teknők százával vannak a Kalahári területén. A Kalaháriban minden az éltető víztől függ. Az évi átlagban 450 milliméternyi csapadékból, az északi területekre több, a déliekre kevesebb jut. Az esők java része december és február között hullik hirtelen kerekedő, nagy viharok kíséretében. Emlősök:  Bivaly, elefánt, vándorantilop, gnú, zebra, szurikáta, oroszlán, gepárd, afrikai leopárd, foltos hiéna, barna hiéna, afrikai vadkutya, tarajos sül. Madarak: Gulipán, gyöngy- és halászbagoly, kárókatona, békázósas, haranggém, óriásgém, flamingó, nílusi lúd, vörös ásólúd, pusztai tyúk, szürke halkapó, nyűvágó, zöldgalamb, koronás daru, patkós és koronás bíbic, lile, ollóscsőrűmadár, gólyatöcs, szakállas saskeselyű, strucc, sólyomfélék, accipiter, kánya. Hüllők: Krokodil, homoki gekkó, sivatagi agáma, asszala kígyó, puffogó vipera, afrikai tojásevő kígyó. Rovarok: Hangya, futrinka, kérész, skorpió, sóféreg, termesz. Halak:  Harcsa, szájköltő sügér, ikrázó fogasponty, tigrismárna.