Zsolnay – A világhírű magyar gyár története!

Zsolnay – A világhírű magyar gyár története!

Zsolnay Vilmos 1828. április 19-én született Pécs városában. Édesapja, Zsolnay Miklós jó nevű kereskedő, édesanyja Ballay Teréz, aki a gimnázium igazgatójának volt a lánya. Az 1825-ben kötött házasságból hét gyermek született, elsőként Ignác, majd 1828-ban követte Vilmos, majd még további öt testvér. Szülei kereskedőnek szánták, bár ő maga festő szeretett volna lenni. Bécsben végezte a politechnikumot, majd még pár évig itt gyakorolta a szakmát, sőt szülei kívánságára még több európai nagyváros kereskedőházainál folytatta a tapasztalatszerzést.De bátyja továbbra sem tudott úrrá lenni a helyzeten, ezért a szerény méretű tégla vető és terrakotta-műhelyt 1865-ben ténylegesen átvette tőle öccse. Zsolnay Vilmos ekkor még változatlan intenzitással működtette a Bazárt, maga mellé véve Imre öccsét, aki kereskedőként segítségére lett az üzlet vitelében. Az 1870-es évekre a széria termelés hatására a levonóképes díszítés  terjedt el, így a máz alatti színezéshez a kobalt volt a legalkalmasabb festék.  Ezt a technikát a bécsi udvari tanácsos, Kosch segítségével honosította meg gyárában, és ekkor szerződtette első festőjét, a tehetséges Clavint. Az 1873-as Bécsi világkiállításon termékeivel, sikerrel szerepel, nagy bronzérmet és oklevelet kapott, valamint a király, Ferenc József-renddel tüntette ki. Ebben az időben készültek a kobaltceruzás, habán és népies motívumokat ábrázoló tálak és dísztárgyak. A gyár munkájában, vezetésében részt vesznek családtagjai is, Miklós fiának 1875-ben sikerül először az úgynevezett elefántcsontmázat előállítania.   1877-es év végére fejlesztette ki a magas tüzű zománctechnikát Wartha Vince professzor közreműködésével, amely ezek után jellemezte a Zsolnay gyár termékeit. 1878-as Párizsi világkiállításon elnyerte a nagy aranyérmet (Grand Prix) és a Francia kormány becsületrendet adományozott Zsolnay Vilmosnak. Ezt követően világszerte megnövekedett a kereslet a Zsolnay termékek iránt. solnay Vilmos alkotó munkásságának legjelentősebb eredménye az eosin feltalálása 1885-1886 körül, amely az 1900-as években éri el tetőfokát. Előállítják a Zsolnay jellegzetes termékének számító eosinmázat. A XVI. századi itáliai lüsztermáz alapján Wartha Vince, Petrik Lajos és Zsolnay Vilmos kísérleteket végzett, amelynek eredményeként sokkal szín gazdagabb fémfényű mázat, illetve fémszerű termékeket fejlesztettek ki. Az első eosin-mázzal bevont terméket egy kiállításon a Budai Anyagipari Tárlaton mutatják be. Technológia lényege, hogy a festék por alapot (zöldes-fémes színű, oldott állapotban azonban pirossá alakul, mint egy lüszter pép) –   ólmos mázra visszük fel és a hagyományosnál erősebben (kétszer) égetjük redukciós tűzön. Ezt a többféle lüsztert nevezik eosinnak, és az ezzel való díszítést eosinfestésnek. A lüszter festék a kerámiatárgyakon fémes csillogást idéz elő, amelyet fémoxid gyanta- vagy zsírsavas vegyületének megfelelő oldószerben (pl. levendulaolaj, karbolsav) feloldva ecsettel felfestve visznek fel a díszítendő mázas felületre. Hevítéskor az elégő szerves anyag fém vagy fémoxid finom rétege olvasztva hátra marad.

Valódi szellemiséget és kultúrát hozott létre mely nem csak a hazai, de a nemzetközi művészet történetnek is fontos részét képezi, szellemisége a mai napig formát ölt termékeiben. Ez a szellemiség a művészet szeretete, a folyamatos fejlődés és megújulás igénye, a mindig jobbra, szebbre való törekvés, összességében a szó minden értelmében történő az időt álló értékteremtés.  Zsolnay Vilmos a magyar kerámiaművészet legjelentősebb mestere volt, aki világszerte hírnevet szerzett nem csak magának, hanem hazájának is. 1935-re ismét 600-an dolgoznak a gyárban,így az üzem újra versenyképessé válik a konkurenciákkal szemben. 1938-ban megvásárolja a gyár a Nógrád verőcei kerámiaüzemet, majd 1940-ben a család bérbe veszi a kolozsvári Iris gyárat. A dolgozók létszáma a két gyáregységben eléri a 750-et.1948-ban a vállalkozás állami tulajdonba kerül, létrejön a Pécsi Zsolnay Nemzeti Vállalat. Az állami vezetés elvégzi a háború alatt üzemen kívül helyezett épületek felújítását, villamosításának, ipari fejlesztésekbe kezdenek. A vállalat egy ideig csak ipari porcelánokat gyárt. 1953-ban újra megindul a használati edény és díszmű porcelán gyártása, majd 1955-ben újraindul a kályha- és épület kerámia-gyártás. Ez a sokszínűség az egyik legnagyobb értéke a márkának, hogy több területen is olyat képes alkotni, amelyre sem külön, sem együtt nem képes egyetlen kerámiagyártó sem. Ez a felbecsülhetetlen érték teszi a Zsolnay-t Magyarország egyik legismertebb márkájává.  Termékei több mint 160 éves kutató, fejlesztői munka és legfőképpen tradíció eredménye, mely örök értéket képez mindenki számára, aki magáénak tudhat egy Zsolnay tárgyat.A jövőre nézve szeretnénk, ha a Zsolnay a 21. században új virágkorát élné, hogy a társadalmi, kulturális és szakmai jelentősége újra betöltené a régmúltban megszerzett helyét, mert a Zsolnay egy olyan felbecsülhetetlen értéke Magyarországnak, amely megőrzésre, támogatásra és elismerésre méltó.