A manufaktúra 1777 óta működik a Károlyi grófok birtokán. A 19. század első felében több mint húsz kőedénygyárat alapítottak Magyarország területén, és ezekből ma már csak kettő található. Az egyik a Stingl Vince által 1826-ban alapított herendi, a másik a gróf Károlyi István (1797–1881) által 1831-ben alapított hollóházi gyár. A cég híres lett kézzel készült edényeiről, melyeket rózsák, mezei virágok, tarka csokrok borítanak. A hollóházi üzem vezetését apja halála után, 1902-ben ifjabb Istványi Ferenc vette át. Bár ifjú korában valószínűleg sok időt töltött a gyárban, mégis szakmai hozzáértése elmaradt apjáé mögött. Köszönhető ez annak is, hogy előbb mezőgazdasági, majd Drezdában kereskedelmi akadémiát végzett, így a műszaki dolgok idegenek maradtak számára. Különösen sajnálatos tény ez akkor, amikor az agyag-porcelán iparban a gyártási technológia és az anyagismeret döntő kérdés, hiszen egy egészen kis eltérés is jelentős változást okozhat a végtermék minőségében. Az ifjabb Istványi ugyan nagy lendülettel látott a gyár vezetéséhez, de hamarosan gondok jelentkeztek.A második világháborúban súlyos károkat szenvedett a gyár. 1948-ban államosították, majd helyreállították. A gyárát és vagyonát elvesztő Szakmáry Károly nem várta meg a procedúra lefolytatását és jól sejthető végeredményét, hanem elhagyta az országot. Brazíliába emigrált, soha többé nem tért vissza hazájába, ott is halt meg 88 éves korában, 1989-ben. 1992-ben privatizálták a gyárat, majd visszakerült állami tulajdonba. Később olyannyira ellehetetlenült a gazdálkodása, hogy felszámolták, és 2013-ban az állam újra alapította a céget. 2020. januárjában nyilvános liciten ismét privatizálták a Kft-t, amely magyar magántulajdonba került. A pm018 Kft. vásárolta meg a tulajdon 100%-át.

• Első neje korai halála után, Istványi hamarosan újra nősült. 1874. november 28-án Kassán vette feleségül a második nejét, Huber Eugénia Máriát (*Kassa, 1854. október 15.), akitől született fia, ifjabb Istványi Ferenc, a későbbi gyár bérlője.
• Ifjabb Istványi Ferenc László Károly (*Hollóháza, 1876. február 23.–†Szikszó, 1926. június 6.), a Holloházi Porcelángyár bérlője, magyar királyi gazdasági felügyelő.
  2005. március. 28. 11:38 2005. március. 29. 11:43 Magyar márkák története

  A rekonstrukciót követően Hollóháza lett “a porcelándesign magyarországi gyakorlati megvalósítója”. A gyárnak a 70-es években sikerült olyan híres művészeket megnyernie dekorációk készítésére, mint Victor Vasarely vagy Szász Endre . Az utóbbi által tervezett készletek a hollóházi porcelánok új stílusát teremtette meg.  A gyár privatizációjára 1992-ben került sor, ekkor lettek a Hollóházi Porcelángyár Rt. legnagyobb tulajdonosai a Corvinbank (50 százalék) és az IBUSZ Bank (29 százalék), míg a fennmaradó részen az alkalmazottak és önkormányzatok osztoztak. A két bank tulajdoni része később állami kézbe került, s máig a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) portfoliójában van. A hollóházi porcelán ma már a világ minden táján megtalálható, id. George Bush ebédlőjében éppúgy, mint a Vatikán gyűjteményében. Védjegyük 1992 óta a babérkoszorúval övezett koronás holló, alatta a felirat: Hollóháza Hungary. Persze ez nem azt jelenti, hogy ennek alapján már meg is van az értéke. Minden korszakban gyártottak első osztályú termékeket és selejtet is. Én úgy látom, hogy mostanában a nem túl régi és hagyományos díszítésű darabok nem nagyon mennek, főleg, ha nem teljes a készlet. Így ez a töredék étkészlet nem ér forintban túl sokat, de azért akinek van egy másik ugyanilyen töredék étkészlete, nagyon jól fel tudja használni.
  A mi családunknak is van egy Hollóházi tálja, alján a Szakmáry jelzés és, hogy típusedény. Én sokáig azt gondoltam róla, hogy legalább száz éves, mert a belseje ugyan hibátlan, de mégis nagyon patinás, szinte barna színű. A porcelántörténetnek utána olvasva, már tudom, hogy Európában kétszer is feltalálták a porcelánt. Elsőként az Olaszok a fehér lágyporcelánt, melyet nagyon szép fehér színben elő tudtak állítni, de ennek a hibája, hogy az idővel öregedik és megbarnul. A mi porcelán tálunk is csak 60 éves, de mégis úgy néz ki, mint egy százéves. A németek pedig olyan keményporcelánt fedeztek fel, mely bizony dacol az idővel és száz évesen is hófehér szinte újszerű tud maradni. A Hollóházi gyár, csak a második világháború után tért át a keményporcelán gyártásra, előtte az olaszos lágy porcelán technikát használták.