Muhammad Ali halhatatlan volt, ám a saját maga áldozata lett!
Cassius Marcellus Clay néven született 1942. január 17-én Louisville-ben (Kentucky). Szülei középosztálybeliek voltak. Római nevét a 19-ik századi jóindulatú ültetvény birtokos Cassius Marcellus Clay hadnagy után kapta, világos bőrét pedig ír származású édesanyjának köszönheti. Akkoriban sokak számára a boksz egyfajta kitörési lehetőséget jelentett. Ali is úgy gondolta, hogy egy fekete ember számára ez a leggyorsabb út a sikerhez. “Nem voltam olyan jó a suliban. Nem lehettem volna focista, vagy kosaras, mivel ehhez főiskolára kell menned, meg kell szerezned egy diplomát, átmenni mindenféle vizsgákon. Egy bokszolónak csak keményen kell edzenie, be kell állnia profinak, nyerni, és máris pénzénél van. Ha elég jó, akkor többet keres, mint amennyit a labdajátékosok egész életükben.”Az olimpiáról visszatérve, 18 évesen már kész volt profi pályafutásának elkezdésére. Első mérkőzéséig addigi edzőjével, Fred Stonerrel maradt. Utána azonban jött Archie Moore, majd végül a legendás Angelo Dundee-nál kötött ki. Clay sok különleges meccsen esett át, a legmegdöbbentőbb azonban az lett, amikor el kezdte jósolgatni, hogy melyik menetben fogja leteríteni ellenfelét. Gyakran verseket is költött jövendőbeli mérkőzéséről, melyekben leírta annak kimenetelét. Bár az is előfordult, hogy őt ütötték le, ilyenkor fölállt, és csak azért is beváltotta jóslatát. Később még korábbi edzőjét, Archie Moore-t is kiütötte a negyedik menetben. Joe Pollino, Linston edzője maró anyaggal kente be tanítványa kesztyűjét, amitől Clay egy-két ütés után ideiglenesen elveszítette látását. Két meneten keresztül vakon küzdött az életben maradásért, majd lassan visszanyerte szeme világát. A hatodik menet elején aztán Liston váratlanul összeomlott, és a hetedikre már ki se jött. (FHM, 2000. november)
Clay óriási szenzációt keltett a cím elnyerésével, két nappal később azonban még erre is rálicitált: felvette az Iszlám vallást, nevét pedig megváltoztatta Muhammad Alira. A 60-as években, a Vietnámi Háború eldurvulásával egyre több fiatalt hívtak be katonai szolgálatra. Alit is besorozták, de ő ezt vallási okokra hivatkozva megtagadta. A bíróság 10 ezer dollár büntetést és 5 év börtönt szabott ki rá. Órákkal később a New York-i Bizottság bevonta bokszengedélyét, a Bokszvilágszövetség (WBA) pedig megfosztotta bajnoki címétől. Ali fellebbezett, ezt követően még három évet kellett várnia, de végül a Legfelsőbb Bíróság neki adott igazat. 1970-ben Ali már alig várta, hogy visszaszerezhesse egykori címét, melyet az igazi bokszrajongók még mindig neki tulajdonítottak. Kezdetként az igen ígéretes, fehérbőrű fiatal Jerry Quarry ellen állt ki (ő volt Ali első olyan ellenfele, aki fiatalabb volt nála). Bár a meccset megnyerte, de látható volt, hogy mennyit ártott neki a kimaradás. Sokkal lassabb volt, mint a 60-as években, több ütést szedett be, és már nem nagyon táncolta ki őket, nem ugrott ki előlük. Ereje azonban nem sokat csökkent, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a meccset Quarry szemének jelentős felrepedése miatt le kellett állítani.Veresége után Ali kész volt folytatni az utat, hogy ismét megszerezze a világbajnoki címet. Következő meccsére 1971. júliusában került sor, a korábban már említett ex-amatőr csapattárs, Jimmy Ellis ellen. Bár a 12-ik menetben Ali kiütötte őt, kölcsönös tiszteletük továbbra is erős maradt. Ezután következett Buster Mathis, Jurgen Blin, Mac Foster, Al Lewis, Bob Foster, és egy visszavágó Quarry ellen, mind sikerrel. Foreman volt ekkor a vitathatatlan nehézsúlyú bajnok, miután 1974. elején alaposan megverte Ken Nortont. 40 győzelmének többsége a korai menetekben ért véget, Ali két vereségét kitevő Fraizer és Norton is két, vagy annál kevesebb menetet bírtak ki ellene. Verhetetlennek tűnt. Sokan komolyan féltették Alit, túlélhet-e egyáltalán egy ekkora ütőerejű monstrumot. Õ azonban csodás formában volt. Edzője, Dundee arra vezette rá, hogy különböző szögekből próbálja ütni Foremant, és ne szemből, ahogyan azt Fraizer is tette. A nyolcadik menetre Foreman már nagyon elfáradt, elhibázott egy ütést, válaszul viszont kapott egy óriási bal horgot, majd egy még nagyobb jobbost. Leterült a földre, életében először leütötték. Kétségbeesetten nézett a sarok felé, valószínűleg csak körvonalakban láthatta már az edzőjét – a bíró kiütést hirdetett, beszüntette a küzdelmet. Ezután pokoli lárma következett, rajongók tömege ugrott fel a ringbe, hogy gratulálhasson az új nehézsúlyú világbajnoknak. 32 évesen ismét övé lett ez a cím. 1980. október 2-án, 20 évvel az első profi mérkőzése után Ali ismét belépett a szorítók közé. A harc már a kezdetektől egyoldalú volt, végig a fiatalabb Holmes uralta a terepet. Tíz menetnyi élőhulla-boncolgatás (Sylvester Stallone szavaival élve) után Aliék bedobták a törülközőt, a meccs véget ért. 1982-ben Dr. Dennis Cope, a Californiai Egyetem (Los Angeles) Egészségügyi Ambuláns Gondozóközpontjának igazgatója kezdte el kezelni Alit Parkinson szindróma miatt. Később kollegájával, Dr. Stanley Fahn-nal azt a feltételezést állították föl, miszerint Ali Pugilistic Parkinsonisben, tehát az ökölvívás által okozott Parkinson kórban szenved, ami az ismétlődő fejtraumák következménye. Az egykor mindenkinek odamondó, a ringben, meccsközben üvöltöző Ali egészsége nagyon gyorsan romlott, az eredmény pedig ismert, több évtizeden keresztül harcolt a Parkinson-kórral, ami végül 2016-ban legyűrte őt. Meghalt Muhammad Ali A kiváló bunyós 74 évet élt!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: