Kontinens természetföldrajzi és geológiai értelmezések!
A kontinens hagyományos természetföldrajzi meghatározás szerint nagy kiterjedésű, összefüggő szárazföld. Ez az értelmezés azonban több problémát is felvet: Nem egyértelmű, hogy mi számít nagy kiterjedésű szárazföldnek. Így többé-kevésbé szubjektív módon tekintjük a 2 166 086 km² területű Grönlandot a legnagyobb szigetnek, a 7 617 930 km² területű Ausztráliát pedig a legkisebb kontinensnek. A földtörténet során a tengerek szintje jelentősen változhat, ezért kontinentális területek kerülhetnek víz alá, és válhatnak szárazfölddé. Ennek figyelembevételével egyesek az összefüggő szárazföld helyett az összefüggő kontinentális kérget tekintik kontinensnek. Ez alapján Amerika és Eurázsia is egy kontinens. A két földterületet ma elválasztó Bering-szoros a múltban többször is vált szárazulattá, és újra tengerré.
A kontinens fogalma a geológia értelmezésében a különböző kontinensek elkülönítése nem játszik akkora szerepet, mint a természetföldrajz esetében. Sokkal fontosabb a kontinens és az óceán elkülönülése. A litoszféra lemezekre tagolódik, melyek kontinentális és óceáni elemekből tevődnek össze. Ezen lemezek általában mindkét kéregtípust magukon hordozzák, de van példa arra is, hogy csak óceáni kéregből áll (Csendes-óceáni-lemez, Nazca-lemez). A kétféle kéreg közötti legszembetűnőbb különbség a vastagságukban és az őket felépítő kőzetek típusában mutatkozik. .
A kontinentális kéreg jóval vastagabb az óceáni kéregnél: az előbbi átlagosan 40 km vastag, de a kratonoknál 100 km is lehet; ezzel szemben az utóbbi maximális vastagsága 6 km, az óceánközépi hátságoknál azonban gyakorlatilag nulla. A kontinentális kéreg főként gránitból és granodioritból áll. A kontinentális kérgen belül megkülönböztetjük.
Az óceáni kéreg anyaga gabbró és bazalt.