Reinkarnáció elhallgatott tudomány!

Reinkarnáció elhallgatott tudomány!

A reinkarnációra utaló tapasztalatoknak nincsenek sem földrajzi, sem kulturális korlátai. A bolygó minden részén, az összes ismert kultúrában előfordulnak. Természetesen a reinkarnáció sokkal több puszta emlékeknél. Ahhoz, hogy a reinkarnáció ténylegesen megtörténhessen, az idegen személyiség tudatának be kell lépnie az azt megtapasztaló személy testébe. Az ezoterikus irodalomban ezt nevezik szellem- vagy lélek vándorlásnak…A reinkarnációra utaló tapasztalatoknak nincsenek sem földrajzi, sem kulturális korlátai. A bolygó minden részén, az összes ismert kultúrában előfordulnak. Természetesen a reinkarnáció sokkal több puszta emlékeknél. Ahhoz, hogy a reinkarnáció ténylegesen megtörténhessen, az idegen személyiség tudatának be kell lépnie az azt megtapasztaló személy testébe. Az ezoterikus irodalomban ezt nevezik szellem- vagy lélek vándorlásnak. Azt mondják, az anyaméhben, illetve talán már a fogantatás során, vagy röviddel azt követően zajlik le, amikor a ritmikus impulzusok lassacskán az embrió szívdobogásává alakulnak át. Az egyén szelleme vagy lelke nem feltétlenül költözik át más személybe. A buddhista tanok szerint például a lélek vagy szellem nem mindig a földi síkon, emberi formában reinkarnálódik. Az is elképzelhető, hogy egyáltalán nem reinkarnálódik; olyan lelki tartományba jut, ahonnan vagy nem tér vissza, vagy pedig csak egy olyan feladat teljesítése érdekében, amelyet az előző inkarnációban kellett volna megvalósítania. A reinkarnáció típusú tapasztalatok gyakoriságát és minőségét illetően elég jelentős különbségek vannak. Úgy tűnik, a hit lényeges tényező. Ott, ahol a reinkarnációt a valóság részének tartják, gyakrabban fordulnak elő reinkarnáció típusú tapasztalatok. A reinkarnációt megtapasztaló egyén kora is a változók egyike. Zömében két és hat éves kor közti gyermekeknél jellemző. Nyolc éves kor után a tapasztalatok rendszerint elhalványulnak, és néhány kivételtől eltekintve serdülőkorban teljesen eltűnnek. A reinkarnált személy halálának módja is befolyásoló tényező. Akik erőszakos halált szenvedtek, úgy tűnik, gyakrabban reinkarnálódnak, mint azok, akik természetes úton haltak meg. A reinkarnáció típusú tapasztalatok gyermekek esetén jellemzően világosan elkülöníthetők, míg a felnőtteknél többnyire homályosak, halvány sejtések és benyomások képében mutatkoznak csak meg. Ezek közül a legelterjedtebb a déjà vu: egy első ízben látott hely vagy tapasztalt esemény ismerősként való megtapasztalása. Létezik, és kevésbé gyakran, de előfordul a déjà connu élménye is; mikor egy személyt, akivel először találkozunk, ismerősnek érzékelünk. Az egyik, Stevenson által bemutatott eset alanya egy Ma Tin Aung Myo nevű burmai lány. Azt állította, ő egy, a második világháborúban meggyilkolt japán katona reinkarnációja. Ebben az esetben hatalmas kulturális különbségek vannak a tapasztalatokról beszámoló személy, illetve az azokat megtapasztaló személy közt. 1942-ben Burma japán megszállás alatt állt. A szövetségesek rendszeresen bombázták a japán ellátási vonalakat, különös tekintettel a vasútra. Na-Thul falva sem volt ez alól kivétel, mivel közel helyezkedett el egy fontos állomáshoz Puangban. A rendszeres támadások nagyon megnehezítették a falubeliek életét, akik mindent megtettek a túlélés érdekében. A túlélés záloga a japán megszállókkal ápolt jó viszony volt. Daw Aye Tin (aki Ma Tin Aung Myo anyja lett a későbbiekben), a falu lakója számára ez a burmai és a japán konyha érdemeinek a faluban állomásoztatott zömök, rendszeresen meztelen felsőtesttel megjelenő japán katonai szakáccsal való megvitatásában nyilvánult meg.