A Nagy Piramisba ágyazott matematikai és fizikai állandók!

A Nagy Piramisba ágyazott matematikai és fizikai állandók!

A piramis, ami azt illeti, az egyiptomiak legfontosabb piramisának tűnik, és sokan azt gyanítják, egy sor „titkot” rejteget a méreteinek meghatározása. Ha más nem is, mértani pontossága, amelyet a négy oldal közel azonos hossza, illetve vízszintessége fejez ki, jó okkal ejtette ámulatba napjaink látogatóit. Hogyan lehetséges, hogy olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeket nagy valószínűség szerint ma már nem tudnánk reprodukálni? A mértani pontosság fentebb említett, nyilvánvaló példái mellett az elképzelés, hogy ez a piramis – külső méreteiben, valamint a Király Kamrájának méretét és a Gízai-fennsíkon való elhelyezkedését illetően – számos egyéb mértani és matematikai viszonyt is magán hordoz, már az 1800-as évek óta jelen van. A Nagy piramis például észak felé van tájolva (jegyezzük meg, nem az elektromágneses északról beszélünk, hanem a tényleges északról, ami konzisztens az Élet Fájával kapcsolatos maja felirattal is), maximum négy fokpercnyi hibával (ami egy fok négy hatvanada), és ez igencsak elképesztő pontosság. Így tehát legalább egy tekintetben – a Gízai piramisok tájolása a négy égtáj felé – ezek az építmények igen magas precizitású geodéziai mérésekről tanúskodnak. Ez a tudatos tervezés, mint azt már felvetettem, ilyen formán pontosan visszatükrözi az egész Föld nyolc részre tagolását, mivel azt jelenti, hogy a Föld kerülete fel van osztva a piramis nyolc oldala által, ami az új, kőbe vésett mentális rend tökéletes replikája. Ebben a maja felirat tökéletes igazolását láthatjuk, amely matematikai értelemben nem is lehetne világosabb és precízebb. A Gízai nagy piramis tehát a Föld – az egyiptomiak számára elmét és civilizációt biztosító – nyolc részre tagolása előtti hódolatként lett megépítve. Okkal kapták tehát a Nagy piramis oldalai pontosan ezeket a méreteket, és okkal olyan hasonlóak. Amennyiben persze elfogadjuk, hogy a piramis kerülete a Föld kerületét veszi alapul, és tekintve annak pontosságát, ezt igen nehéz lenne elvetni, szembekerülünk egy sor kérdéssel, amelyek évtizedek óta kísértik az egyetemi berkeken kívüli piramis-kutatókat. Az ókori egyiptomiak hogyan ismertek ennyi természeti konstanst vagy geodéziai mérést, csupán korlátolt számú generációval a kőkorszakból való felemelkedésüket követően? Miért nem jegyezték le papírra mindezt a tudást? Azon is elgondolkodhatunk, hogyan rendelkezhettek a technikai szakértelemmel, amelyre a Nagy piramis vízszintes és függőleges vonalai ennyire precíz méretezéséhez volt szükség.  Így tehát ez az elmélet magyarázatot szolgál arra, miért lettek eleve beágyazva ezek a matematikai állandók a Nagy piramisba. Az azt építő egyiptomiak egyszerűen a rezgés fejlettebb állapotában voltak a Föld metafizikai rácsával, amely a maja beszámolók szerint a Hosszú Számítás kezdetén jött létre. Az emberi elme itt bemutatott eredetének értelmezése első ízben nyújt elfogadható magyarázatot arra, hogy az egyiptomiak hogyan ágyaztak be állandókat és távolságokat a Nagy piramisba, és miért ilyen mértani pontossággal. Például, ahogy a bibliai Ószövetségből ismeretes, Jahve gyakran teljes engedelmességet követelt és kapott meg, legalábbis a zsidóság akkoriban ezt ilyen módon tapasztalta meg. Ha Jaynesnek igaza van, az egyiptomiak és a sumerok ehhez hasonló viszonyt tartottak fenn istenekkel, és a metafizikus sík befolyásait feltehetően sokkal kényszerítőbbnek érezhették, mint bármely, a mi korunkhoz közelebbi ponton. Ezt azonban nevezhetjük egy fensőbb forrás ihletésének is. Ha a piramisok ilyen, fenséges ihletésű rezgésen alapszanak, nem meglepő, hogy a piramisokat építő dolgozók lakhelyei arra utalnak, hogy jól éltek, és nem sok jel utal azok rabszolga voltára. Jól étkezhettek, és orvosi kezeléshez is volt hozzáférésük. Ha a piramisokat az istenek tiszteletére építették, akik civilizációt ajándékoztak az embereknek, az építők munkájukat inkább szent szolgálatnak tekinthették, mintsem kényszermunkának.