1918 ősze: Magyarországon pusztít a spanyolnátha!

1918 ősze: Magyarországon pusztít a spanyolnátha!

Iszonyatos járványt hozott az ősz Budapestre és az országra 1918-ban. A spanyolnáthajárványról van szó, amelynek kitörésekor, júniusban a magyar sajtó egy része leszerepelt  álhíreivel, a veszély lekicsinylésével, de a Pesti Hírlap még a járvány legsúlyosabb pillanataiban, ősszel is hazudott olvasóinak. Ugyanígy komoly a kormány, a főváros és a közegészségügyi hatóságok felelőssége is: képtelenek voltak az orvos- és gyógyszerhiányon segíteni, a szervezetlenség miatt is nehezen tudtak megbirkózni a járvánnyal, amely elsősorban a hátország lakosságát, azon belül pedig különösen az életerős fiatal felnőtteket tizedelte meg 1918 szeptemberétől. A kutatók „a kitörési pontról” vitatkoznak ugyan, de egy tudós, Johan Hultin a 2000-es években – a hidegben konzerválódott genetikai anyagot megvizsgálva – félelmetes felfedezést tett alaszkai holttestek elemzése nyomán. Kiderítette, hogy az 1918-es spanyolnáthajárványt egy madárinfluenza-vírus, méghozzá az A típusú H1N1 változata okozta. Ez a vírus olyan veszélyes, hogy a kutató által megtalált kórokozókat a legszigorúbb körülmények között őrzik ma is. Kiderült, hogy az 1918-as kórokozó a jelenlegi influenzavírusoknál 39 000-szer „virulensebb” volt.. Az újság szerint így „három heti nemtörődömség után, Bódy polgármester […] magához kérette dr. Szabó tisztiorvost”. A polgármester szerint ha „a járvány nem szűnik meg, mindazon helyeket, ahol a közönség nagyobb tömegben jön össze […] bezáratja” – itt elsősorban az iskolákra gondolt –, a kórházakban pedig külön osztályok berendezésére utasított, hogy ott lássák el a spanyolnáthában megbetegedetteket. A Magyarország július 7-i, másik cikkében pedig „erős náthához” hasonlította az egyébként gyilkos kórt. A téves hírek is nyilván hozzájárultak így ahhoz, hogy az emberek nem tettek óvintézkedéseket, és bár gyógymódot nem találhattak a vírus ellen, de későn kezdték el kerülni a túlzsúfolt, a vírus terjedése szempontjából veszélyes helyeket. A vírus több hullámban pusztított a civilizált világban, áldozatainak számát tízmilliókra becsülik, de az 50–100 milliós becslések is gyakoriak – például a National Geographic is 20 és 100 millió közé teszi az 1918–1919-es járvány áldozatainak számát. Ami a közvetlenül az első világháború végén kitörő „eredeti” fertőzést illeti, az angolszász források szerint előbb 1918 tavaszán és kora nyarán, majd szeptember-októberben és végül 1919 januárjában volt egy-egy nagyobb gyilkos hullám. A középkorúak közül az eleve súlyos betegségekkel küszködőket veszélyeztette a vírus: Ady Endre 1919. január végén halt meg, január 28-i nekrológjában a Népszava megemlítette a spanyolnáthát halála közvetlen okaként. A Pesti Napló nekrológja szerint is hozzájárult halálához a járvány.
Mivel a fiatal felnőttek védtelenebbek voltak, közülük sokan vesztették életüket Magyarországon 1918 őszén. Családi tragédiák soráról számolt be ekkor a sajtó: híres emberek gyermekei haltak meg egymás után