Magyar hírességek akik köztünk élnek: Udvaros Dorottya és szülei története!

Magyar hírességek akik köztünk élnek: Udvaros Dorottya és szülei története !

Udvaros Dorottya (Budapest, 1954. augusztus 4. –) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Édesapja Udvaros Béla rendező, édesanyja Dévay Camilla színművésznő. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után 1978-ban a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött. 1981-ben a Nemzeti Színház (jelenlegi nevén Pesti Magyar Színház), 1982-től a budapesti Katona József Színház alapító tagja. 1994-től az Új Színház, 1997-től a Bárka Színház, 2002-től a Nemzeti Színház tagja. Udvaros Dorottyát kísérti édesanyja tragédiája, Schmied Zoltán, mint a jó pap, holtig tanul. Október 14-én Udvaros Dorottya, Kossuth-díjas színésznő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja és Schmied Zoltán színész lesz a Sláger Téma vendége. A szintén színésznő Dévay Kamilla a kommunizmus áldozataként, húszas évei derekán megjárta a börtönt és az internálótáborokat is, vidékre száműzték, ám pályája legvégén mégis együtt állhatott a színpadon lányával, méghozzá a szeretett fővárosban.Hogy mindez hogyan hatott Udvaros Dorottya életére, miképpen kísérti a Kossuth-díjas színésznőt folyamatosan édesanyja múltja, kiderül a vasárnapi adásból. Szó esik majd az idei év egyik legjobban várt filmjéről is. Az X – A rendszerből törölve thrillerben ugyanúgy Balsai Móni lesz a főszereplőtársa, a rendezője pedig a színdarabhoz hasonlóan Ujj Mészáros Károly. Udvaros Dorottya: “Anyám soha nem adta fel!” Kiderült, hogy feljelentette valaki. Történt ugyanis, hogy anyu az iskolában gép- és gyorsírást tanult, és le is tette a vizsgát. 1944 őszén annyira szükség volt szakképzett munkaerőre, hogy bevezették a munkaszolgálatot. Nagymamám mesélte, egy nap csendőrök állítottak fel hozzájuk, és elvitték három napos munkára anyukámat az egyik csendőrparancsnokságra. Nyilván szörnyűséges dolgok történhettek ott, erről ő soha nem mesélt. Egyszer kérdezte tőle egy kollégája, hogy miért nem tagadta meg, hogy ilyen helyre vigyék. Anyu visszakérdezett, hogyan lehetett volna engedetlen, amikor a lakásban bújtatott két embert, ráadásul a húga illegális kommunista pártsejtben dolgozott. Csak egy ember ment tanúskodni mellette…Apukám amolyan ifjú titánként kezdte a pályáját. Eminens volt a főiskolán, rögtön hívta a Vígszínház, sőt kilátásba is helyeztek egy moszkvai ösztöndíjat, ami rögtön főrendezői, majd igazgatói posztot jelentett volna számára. Ekkor jött a találkozás anyuval. Ismerősei óvták, hogy ne házasodjanak össze. Apu azonban ragaszkodott anyu vállalásához, és fontos volt, hogy a gyerekük a nevét viselje, ezért megesküdtek. Azzal a lendülettel persze repült is a színházból, és a karrier helyett ő is kitaszítottá vált.  De én csak magammal szemben! Ő a többiektől is megkövetelte a teljes odaadást, és nem tűrt semmi lazaságot, félmegoldást a színházban… Mindent felfokozottan élt meg, premierjei előtt kórházba kellett vinni, mert sokkos állapotban volt. Úgy készült minden előadásra, mintha az lenne az utolsó. Görcsösen kapaszkodott ebbe.  Te mennyire tudtál vele megértő lenni?
– Nem tudom… Volt időszak, amikor rengeteget civódtunk. Ágáltam, hogy nem lehet a múltban élni, a meg nem adatott lehetőségeken búsongani. Hogy tudjon örülni a sikereinek, a férje sikereinek, a lánya sikereinek, de csak ideig-óráig tudtam rá hatni. Egyszer Almási Tamás csinált egy filmet az internáltakról, és behívott egy smasszernőt, aki sokat kínozta őket, a többiek hajlamosak voltak megbocsátani neki, anyu viszont zokogógörcsöt kapott, nem volt hajlandó kezet fogni vele. Nem tudott se megbocsátani, se túltenni magát a történteken. Egyszer jött egy döbbenetes, Molnár Ferenc tollára méltó pillanat az életetekben: anyukád immár tízévnyi kihagyás után visszatért a színpadra, teljesült régi álma, Pesten is színre léphetett, a Janikában, éppen veled. Ez mit jelentett nektek? Kárpótlást?   Jutalomjátékot?
– Inkább keserűséget, szomorúságot. A megkésettség szívszorító érzését… Korábban biztosan más lehetett volna, amikor anyu ereje teljében volt. De akkor már hiányzott belőle az energia. Inkább aggódtam, hogy a nem túl hosszú színpadi jelenlétet végigbírja-e. Szokása szerint kezdés előtt két órával ott ült az öltözőjében, és koncentrált.