Legyünk vele tisztában! Minden, amit a szélütésről tudni kell!
A szélütést szenvedő betegek túlélése nagyban függ attól, hogy milyen gyorsan részesülnek orvosi ellátásban. Mindenkinek tudnia kell, hogy milyen tünetek észlelése esetén kell azonnal mentőt hívni. A szélütés a harmadik leggyakoribb halálok és a leggyakrabban rokkantságot okozó megbetegedés. A kelet-európai államok, azaz a volt szocialista blokk 350 milliós lakossága különösen veszélyeztetett, hiszen a betegség kockázati tényezői – a magas vérnyomás, a dohányzás és az elhízás – sokkal hangsúlyosabban vannak jelen ebben a népességben, mint a nyugati államokban. A szélütést már az ókori görögök is ismerték: váratlanul fellépő, ellenőrizhetetlen eseménynek tekintették. Ezért illette a betegséget Hippokratész „plesso” névvel, amely azt jelenti: villámcsapás által sújtva. A betegség mai elnevezése a XVI. századból származik, amikor a szélütést Isten csapása ként aposztrofálták (az angol stroke kifejezés ütést, csapást jelent). Ma összefoglalóan így nevezzük az agyi érkatasztrófákat, tehát az agy vérellátási zavara következtében létrejövő működészavart. A stroke népegészségügyi jelentősége igen nagy: hazánkban évente 40-50 ezer stroke eset fordul elő, szemben a 16 ezer szívinfarktussal. Az infarktuson átesettek 70-80 százalékának van esélye normális életvitelre, a szélütést szenvedetteknek viszont mindössze egytizedének. Éppen ezért komoly jelentősége van a stroke megelőzésének, amelynek sarokpontjai: a rendszeres testmozgás, a dohányzás mellőzése, a hipertónia hatékony kezelése, és a szívritmuszavarok megfelelő ellátása. A stroke hátterében – ugyanúgy, mint az iszkémiás szívbetegségekben – az érelmeszesedés (orvosi nevén atherosclerosis) áll. Az agy nagy területeit vérrel ellátó nyaki főverőérben lerakódó plakkok akadályozzák a véráramlás útját, illetve az érfalról leszakadó vérrög akár teljesen el is zárhatja a véráramlást. Létrejöhet szélütés oly módon is, hogy a szívben, vagy a szívbillentyűkön képződött vérrögök leválnak, és azok a vérrel az agyi erekbe jutva elakadnak. A féloldali végtaggyengeség, illetve bénulás, az átmeneti látásvesztés az egyik szemen, a kettős látás, a látótérkiesés, a beszédértési zavarok, a szóformálási nehézségek, a zavartság, a szédülés, a fejfájás, vagy a hirtelen fellépő eszméletvesztés mind-mind a stroke gyanúját kelthetik. A stroke-beteget optimális esetben a mentő egyenesen a stroke-centrumba viszi, mert az akut iszkémiás stroke ellátása a jól szervezett stroke-osztályokon a legeredményesebb. Ezeken az ellátó helyeken lehetőség van a beteg kórházba érkezése és a kezelés megkezdése között eltelt idő minimalizálására, ami döntő fontosságú a szűk időablakot igénylő speciális kezelés szempontjából. A betegség heveny szakasza után, a beteg állapotának stabilizálása követően azonnal megkezdődik az intenzív rehabilitáció, amelynek célja az önellátó életmód, az önálló járás, a beszéd és a helyzetváltoztatás képességének elérése, az életminőség javítása és a beteg visszavezetése a családba és a társadalomba. Ezt a sokrétű tevékenységet gyógytornászból, fizikoterápiás szakemberből, logopédusnál, pszichológusból és egyéb képzett egészségügyi szakemberekből álló rehabilitációs team végzi.Szükség lehet a nyaki érszűkületet megszüntető műtéti beavatkozásra is. Mindemellett a betegnek fel kell hagynia korábbi káros szokásaival, mindenekelőtt a dohányzással és a túlzott mértékű alkoholfogyasztással.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: