Amikor a CIA véletlenül segített Iránnak atomfegyvert gyártani!

Amikor a CIA véletlenül segített Iránnak atomfegyvert gyártani!

2006-ban kiszivárgott, hogy a CIA néhány évvel korábban egy dezertált orosz atomtudóssal direkt hibás atombombatervet akart eljuttatni Iránnak, hogy ezzel hátráltassa az atomprogramjukat, de a tudós kiszúrta a hibákat, így lehet, hogy a művelet még segített is az irániaknak. A CIA szerint minden így volt kitalálva, és éppen a szivárogtatás hiúsította meg az akció. (Meg 2002-ben a Times csapatával közösen egy másikat a szeptember 11-i terrortámadás kezeléséért.) Szintén 2006-ban jelent meg a State of War (Hadiállapot) című könyve, amelyben főleg a CIA közel-keleti kémügyeiről számol be De a könyv talán leghajmeresztőbb állítása az volt, hogy az amerikaiak olyan lelkesen próbálták szabotálni az iráni atomprogramot, hogy véletlenül jó nagy lendületet adhattak neki.. A terv szerint az orosznak Bécsben kellett átadnia a dokumentumokat a helyi központú Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (az ENSZ atomenergia-szabályozó szerve) iráni képviselőjének. A CIA elképzelése szerint a tervekbe iktatott kritikus hibát az irániak nem szúrták volna ki egészen addig, amíg komoly idő- és pénzráfordítással meg nem építik a hibás szerkezetet, ezzel évekre visszavetve az iráni atomprogramot. Közben az amerikaiak láthatták volna, az iráni tudósok mit hoznak ki a tervrajzból, így pontosabb képet kaphattak volna arról, milyen szinten áll Irán nukleáris technológiája. A CIA ellenvetéseiről, mivel azok titkosított információkra vonatkoztak, sokáig semmi konkrétumot nem lehetett tudni. 2015-ben, feltételezett szivárogtató bírósági tárgyalása során azonban kiderültek olyan részletek, amelyek alapján a CIA narratívája is kibontakozott – és persze lényegesen eltérő képet mutatott.  A könyv megjelenése viszont keresztülhúzta a számításaikat, és az egészen addig aktív Merlin műveletet ezután egy csapásra beszántották.  Azért a CIA-nak sokáig nem kellett, hogy fájjon a feje a történtek miatt: a feltehetően amerikai-izraeli koprodukcióban készült Stuxnet kártevővel néhány évvel később sikeresen nyomorították meg az iráni atomprogramot, és nem mellesleg ezzel egyúttal megnyitották a kiberhadviselés korszakát. A hatalomra kerülése után Donald Trump többször is belengette, hogy felmondja az Obama-éra egyik legnagyobb külpolitikai sikerének tartott alkut, de végül idén januárban mégis haladékot adott neki. Később őt magát is érte kritika amiatt, hogy nem volt hajlandó a bíróságnak elmondani, Sterling volt-e a forrása, mert a Sterlinget ártatlannak tartók szerint ezzel megelőzhető lett volna, hogy az egykori CIA-ügynöknek börtönbe kelljen vonulnia. Az eljárás miatt a sajtószabadságért aggódók ugyanakkor győzelemnek tekintették, hogy az újságírónak sikerült megvédenie a forrásait. Hasonló példa az utóbbi évekből a titokzatos Horászán-csoport, amely a kezdeti hírszerzési jelentések alapján az Iszlám Államnál is veszélyesebb volt, mert közvetlenül az Egyesült Államokban tervezett terrorakciókat, viszont miután jó legitimációs indoknak bizonyultak a beavatkozásra, a szíriai légicsapások után felszívódtak, és kiderült, hogy úgy istenigazából soha nem is léteztek. A Merlin művelet története tehát nagyjából így foglalható össze: egy megkérdőjelezhető sikerű, megkérdőjelezhető szükségességű titkos akció kiszivárogtatása miatt ítéltek el megkérdőjelezhető módon egy embert, akinek a bűnössége megkérdőjelezhető.