Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből, amit máshol nem értenek!

Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből, amit máshol nem értenek!

Hatalmas érdeklődés övezte a ”  Nyugat-Magyarországról, amit máshol nem értenek” . Ezen felbuzdulva úgy döntöttünk, készítünk egy sorozatot, melyben azokat a tájszavakat mutatjuk be megyénként, amiket más megyékben élők nem biztos, hogy ismernek.  A magyar nyelvterület viszonylag egységesnek mondható, de a nyelvjárásokra igaz, hogy mind hang-, mind szókészletünkben különböznek egymástól. A teljes magyar nyelvterületet összesen 10 nagy nyelvjárási régióra osztották fel, ebből három Magyarország határain kívül esik.   Borsod-Abaúj-Zemplén megye az északkeleti nyelvjárás része, melyhez Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Hajdú-Bihar megye és Szlovákia egy része tartozik. Ebből kifolyólag több átfedés is lehetséges, azonban egy megyén belül is rengeteg eltéréssel találkozhatunk: az is előfordulhat, hogy egyes szavakat már a szomszéd faluban sem ismernek. Többek között az északkeleti nyelvjárás nak köszönhetjük, hogy a köznyelvben csak egyféle “e” betűt használunk, mivel ez a nyelvjárás nem tesz különbséget a zárt és a nyitott “e” hang között. Az irodalmi nyelvre jellemző gyakori “e” hangnak szintén ez az oka: ha egy szónak több változata is volt (pl. zsömle-zsemle) akkor az “e” betűs verzió vált széles körben elfogadottá. Ennek ellenére nem minden tájszó került be az irodalmi nyelvbe: a szavak egy része a nyelvújító mozgalom után jött létre, valamint idegen nyelvi hatások (pl. szlovák, sváb) is tetten érhetőek. Ilyen idegen nyelvi hatás a megyében oly jellemző kicsinyítőképző (pl. makuka, lipityóka), de ez a sajátosság a településnevekben is visszaköszön (Rudabányácska, Bányácska, Komlóska, Vajdácska). Íme néhány példa a tájszavakra:

Címkék: ,
Tovább a blogra »