Hofi Géza a nép hangja “figyelj haver!”
Hofi Géza (született Hoffmann Budapest, 1936. július 2. –Elhunyt: Budapest, 2002. április 10. 65 évesen.)Sir helye: Farkasréti temetőben nyugszik. Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar humorista, előadóművész, színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a magyar kabaré történetének egyik leghíresebb és legtöbbet emlegetett alakja. A magyar kabaréműfaj külön úton járó, kiemelkedő népszerűségű mestere, aki önálló produkcióival egyéni stílust teremtett.Kossuth-díj: 1998 Jászai Mari-díj:1970, 1973 Kiváló művész:1988 Érdemes művész: 1977 További díjak:A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996) Hoffmann Géza a kőbányai Maglódi úti általános iskolában kezdte tanulmányait. 1955-ben tette le az érettségi vizsgát a Széchenyi István Gimnáziumban, ami után három alkalommal is sikertelenül jelentkezett a színművészeti főiskolára, csupán Básti Lajos engedte át az első rostákon. Az Ascher Oszkár által kért szavalatai sosem sikerültek, erre említette, hogy a paródia neki jobban megy, de Ascher válasza az volt, hogy ő meg ahhoz nem ért. Később kőbányai porcelángyári munkásként iratkozott be Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, ahol többek között Sas József és Sztankay István voltak társai. „1959 őszén ismertem meg Hoffmann Gézát, Debrecenben, a Csokonai Színház portáján. Mondhatom, siralmas találkozás volt, én ugyanis zokogva álltam két óriási bőrönd között. Odalépett hozzám egy magas, vékony, fekete hajú fiatalember, és nagyon félszegen, nagyon halkan bemutatkozott, majd megkérdezte, segíthet-e valamiben? Bőgve elmondtam, hogy nincs albérlet, senki nem adott szobát.1963-ban visszaköltözött Budapestre, és immár Hofi Gézaként az Országos Rendező Irodától kapott működési engedéllyel fellépéseket vállalt az egész országban. Számait saját maga írta és zenéjét is ő állította össze. Ákos Stefi, Alfonzó, Bilicsi Tivadar, Brachfeld Siegfried, Mezey Mária és Toldy Mária társaságában lépett fel. 1964-ben szerepelt a Magyar Televízió Utánzók Klubja című műsorában Louis Armstrong-paródiájával, amit saját maga írt. 1974 januárjában átvette a Magyar Televízió elnökének nívódíját, októberben pedig a Mikroszkóp Színpad Magától nem megy című műsorában előadta magánszámát Építem a csatornámat címmel. Három év után a televízió bemutatta Kádár-paródiáját, amiért 1975. február 22-én a Magyar Rádió és Televízió elnökének nívódíjában részesült. Április 4-ére hivatalos meghívót kapott az Elnöki Tanács fogadására. 1975. december 14-én a Magyar Televízió rögzíti az Építem a csatornámat című magánszámát, melyet 1980-ban tűztek műsorra. 1976-ban a Magyar Rádió nívódíját vette át, valamint Lepedős a háztetőn című magánszámável jelentkezett a Mikroszkóp Színpad Ki fog gólt lőni? című műsorában. 1980 márciusában vendégszerepelt a Német Demokratikus Köztársaságban, majd áprilisban Horváth Ádámmal elkészítettek a Felmegyek hozzád vasárnap délben zenéjére (Hófehérke és a hét törpe) egy zenés klipet. Áprilisban a Zalka Máté Vadásztársaság tagja lett. Szeptemberben a Mikroszkóp Színpad Hogyan? Tovább! című műsorának keretében adta elő Nevezz csak Cucinak! című számát. A december 29-ei előadás alkalmával a díszlet mellé zuhant, melynek következtében több bordája is eltört, de végigjátszotta az előadást. A televízió szilveszteri adása bemutatta A tiszta őrültek háza című magánszámát. 1981. június 11-én felmondott a Mikroszkóp Színpadon, szeptembertől mint a Magyar Televízió főmunkatársa dolgozott. 1990 júniusában átesett egy szívinfarktuson. A Honvéd Kórház orvosai és a Kecskeméti Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató intézet igazgató főorvosa, Remes Péter és csapata ápolta. 1991. április 1-jén lépett fel újra. Májusban Szakszervezeti Művészeti kulturális díjban részesült. Szilveszterkor újból látható volt a televízióban. 1995-ben elnyerte a Déryné-díjat, amelyet csak színésznők kaphatnak.2001. május 27-én volt az Élelem bére 1500. előadása, októberben pedig elnyerte a Pro Cultura Urbis Közalapítványi díjat, amit 2002. január 17-én vett át Schiffer János főpolgármester-helyettestől a Madách Kamarában rendezett ünnepélyen. 2002 februárjában tért vissza a színpadra, ahol még két hónapot játszott. 2002. március 3-ai előadását rögzítette a Hungaroton, ez Napsugaras jóéjszakát címmel látott napvilágot a művész halála után. 2002. április 7-én volt utolsó fellépése a Madách Kamara Színházban. 2002. április 10-én hajnalban érte a halál álmában. Síremléke a Farkasréti temetőben található. 2007. július 15-ről 16-ra virradóan megrongálták Farkasréti temetőben lévő sírját.