Az idegösszeomlást, hogy lehet észre venni és kezelni!

Az idegösszeomlást, hogy lehet észre venni és kezelni!

Tünetek: remegés, étvágytalanság, izzadás, hasmenés, alvásproblémák, fokozott szívdobogás, izomfeszültség. Idegösszeomlása bárkinek lehet, férfiaknak és nőknek, idősebbeknek és fiatalabbaknak egyaránt. Viszont minél idősebb valaki, annál kisebb ennek a kockázata, ugyanis a szorongásra való hajlam a kor előrehaladtával csökken – de csak nyugdíjas korban, 30-40 évesen még nem. Idős korban az emberek általában már nem “idegösszeomlással” reagálnak a krízishelyzetekre, inkább egy gátolt depressziós állapottal. Ezekben a helyzetek a szorongásért felelős agyterületek kezdenek el dolgozni, túlstimulált állapotba kerül az egész szimpatikus idegrendszer. Ez indítja el azokat az élettani folyamatokat, amelyek az “idegösszeomlás” testi tüneteit okozzák. Ördögi körről van szó, mert a szimpatikus idegrendszer túlstimulálódása okozta vegetatív panaszok még inkább feszültséget okoznak az érintettekben, azt érzik: nem elég, hogy kétségbeejtő helyzetbe kerültek, még fizikailag is betegek is lettek.  Idegösszeomlásnál fizikai tünetek is jelentkezhetnek, olyanok, mint amilyenek a klasszikus szorongásnál is kialakulhatnak. Ez a gyakorlatban alvásproblémát, fokozott szívdobogást, izzadást, remegést, étvágytalanságot, hasmenést vagy olyan állandó feszültségérzést jelent, amely izomfeszültség formájában is jelentkezik. Ha már pszichiáter vagy pszichológus segítségére is szükség van, akkor a terápia alapvetően két irányban történik: egyrészt erősítik a beteget, próbálják rávezetni arra, hogy a világ nem dőlt össze, létezik kiút. Az ilyen jellegű krízisintervenciónál sokkal szélesebb terepet kap a mentális szakember, adhat konkrét tanácsokat is, ami a hagyományos pszichoterápiában nem mindig elfogadott, sokan ugyanis nem tartják helyesnek, ha a segítő szakember direkt módon beavatkozik kliense életébe. Ott inkább az a cél, hogy az érintetteket rávezessék a megoldásra.  Általánosságban elmondható az is, hogy akinek eleve van valamilyen mentális zavara, például depressziója vagy személyiségzavara, az nehezebben küzd meg a krízisállapottal. Ilyenkor az érintett nagyobb eséllyel kerül ki a helyzetből rosszabb mentális állapotban, mint volt előtte. Az idegösszeomlás okai:  Haláleset, súlyos betegség tudata, magánéleti, kapcsolati válság, munkahelyi konfliktus vagy éppen a munkahely elvesztése egyaránt oka lehet ennek a jelenségnek. Az idegösszeomlás tünetei:Hasonlóan a szorongáshoz a pszichés krízishelyzetet testi tünetek is kísérhetik, például gyengeség, kézremegés, alvászavarok, verejtékezés, gyorsabb pulzus, szívdobogásérzés, étvágytalanság, hányinger, hasmenés. Szövődményként depresszió is kialakulhat.  Az idegösszeomlás kezelése:  Gyakori, hogy az idegösszeomlásnak nevezett állapottal nem is fordul a beteg orvoshoz, pszichológushoz, hanem megpróbál saját erőből kikerülni belőle. Fontos, hogy legyen körülötte támogató „háló”, hiszen legtöbbet a barátokkal vagy a családtagokkal folytatott beszélgetések segíthetnek.