A nárcizmus legfontosabb jelei!

A nárcizmus legfontosabb jelei!

A nárcisztikus személyiség általában egy gyenge, önmagát szégyellő belső ént igyekszik elfedni a külvilág felé sugárzott magabiztosság és arrogancia révén. Elvárja, hogy a többi ember minden egyetértsen vele, sőt, csodálják őt, mindehhez pedig a végsőkig képes rendületlenül ragaszkodni. Eközben viszont tudat alatt retteg, nehogy kiderüljön, kit takar valójában az idealisztikus álca.  A klinikai értelemben vett patológiás nárcizmus olyan személyiségzavart jelöl, amelynél az érintett fő problémája, hogy önbecsülése különböző vetületeit nem tudja egyben tartani, emiatt pedig önértékelését nem képes kiegyensúlyozottan szabályozni. Az önbecsülés karbantartása időről időre minden ember számára nehézséget jelent, ám a nárcisztikus személy korai sérülései miatt egészen speciális módon próbálja megóvni magát az aktuális frusztrációktól. A nárcisztikus személy grandiozitása egy súlyosan leértékelt, bizonytalan, szégyenteljes, fajdalommal teli belső valakit óv egy kórosan rögzült személyiség szerkezetben, káros pszichológiai mechanizmusok segítségével. A káros mechanizmusok a kicsinység, a bizonytalanság, az elutasítottság, az értéktelenség traumatikus belső élményeinek elhárítását szolgálják, de egy kóros személyiségszerkezetben érvényesülnek és segítik elő fennmaradását. Utóbbi inkább feltételes szeretet: tehát akkor kapják, amikor valamit jól csinálnak – például nem sírnak, nem zavarják és nem terhelik a szülőket, a kedvükben tudnak járni, ügyesek, okosak, szépek, valami módon “tökéletesek”. A megbecsülést ezzel vívják ki, emiatt viszont kialakul bennük egy olyan belső kép, hogy tökéletesnek, kifogástalannak kell lenniük, hogy megkapják a szeretetre emlékeztető dolgot.  A grandiózus állapot látszólag könnyen leírható. Itt az érintett – többé-kevésbé feltűnően – többnek, nagyszerűbbnek hiszi magát másoknál, azt gondolja, neki több jár az élettől, mint másnak. Feljogosítottnak érzi magát arra, hogy előnyöket élvezzen másokkal szemben, hogy olyan kiemelt helyzetben legyen, amilyen másoknak nem adatott meg. A szövődmények más része kapcsolati és társas. A kóros nárcizmus hosszú távon érzelmi veszteségek hez, szakmai és morális ellehetetlenülés hez vezethet, vagy olyan kapcsolati rendszerhez, amely stabil képet mutat ugyan, de érzelmileg üres. Mivel az érintettek kapcsolatrendszerüket arra használják, hogy önbecsülésüket táplálják általa, majd az embereket általában elértéktelenítik, rengeteg konfliktushelyzet adódik az életükben. Egyik legnagyobb gondjuk a kapcsolati világ leamortizálása.