Önértékelési zavar vagy kisebbségi érzés!

Önértékelési zavar vagy kisebbségi érzés! Hogyan tanuljuk meg szeretni önmagunkat?

A kisebbségi komplexusban szenvedő emberek kevésbé élvezik az életet, környezetüket nemritkán fenyegetésként, embertársaikat ellenségként érzékelik. Érzelmi világukat a tehetetlenség, bűntudat, szorongás és rejtett agresszió határozhatja meg. Másfelől azonban a kisebbségi érzések természetes kísérői az én fejlődésnek egy fiatal emberi lény esetében, akinek először meg kell tanulnia világosan megkülönböztetni magát a szüleitől, és felfedezni saját lényének egyediségét.  A rövid ideig tartó kisebbségi érzések természetesek, mindig szemben áll velük a felismerési és cselekvési szükséglet, ha hosszabb időre átvennék a főszerepet érzelmi világunkban és tartósan alaphangulattá válnának. Ahelyett, hogy éveken át tétlenül szenvednénk, elnyomnánk vagy pótcselekvésekkel kompenzálnánk azokat, fontos önmagunknak beismerni, hogy kisebbségi érzésekkel küzdünk, tudatosan szemügyre venni a helyzetet és egészséges önbizalmat felépíteni. A megmagyarázhatatlan kisebbségi érzések a gyerekkorban gyökerezhetnek. Tartósan megragadnak a lélekben, és bár gyakran áldozatul esnek az elfojtásnak, tudattalanul tovább élnek. A gyermeki lélek fogadásra van beállítva, bizalommal telt, gyakran és könnyen megsebezhető. A gyerek, szubjektív érzékelésének köszönhetően, mindenért felelősnek érzi magát, ami fájdalmas dolog a családjában történik. Ha például a szülők folyton veszekednek vagy el akarnak válni, ha a családban valaki megbetegszik vagy meghal, a gyerekek azt hiszik, erről ők tehetnek. Emiatt pedig az a meggyőződés alakul ki bennük, hogy jobb lenne, ha a világon se lennének.  Sok gyerek öntudatlanul szolidaritást vállal egy olyan rokon kisebbségi érzésével, akit a saját szülei megvetnek vagy kirekesztenek – néha még akkor is, ha ezt az illetőt az életben nem látta. Főként a „szendvicsgyerekek” (akik középen állnak a testvérek sorában) hajlamosak öntudatlanul is azonosulni a szülők egy kirekesztett közeli rokonával, a család „fekete bárányával”. Az ilyen idegen érzéseket az emberek maguk is „démoniként” érzékelik, hiszen megmagyarázhatatlan, kiszámíthatatlan és uralhatatlan magatartást eredményezhetnek. Az olyan átvett érzések, amelyeknek nem ismerjük az eredetét, elbizonytalanítanak és kisebbségi érzést váltanak ki. Sok gyerek öntudatlanul szolidaritást vállal egy olyan rokon kisebbségi érzésével, akit a saját szülei megvetnek vagy kirekesztenek – néha még akkor is, ha ezt az illetőt az életben nem látta. Főként a „szendvicsgyerekek” (akik középen állnak a testvérek sorában) hajlamosak öntudatlanul is azonosulni a szülők egy kirekesztett közeli rokonával, a család „fekete bárányával”. Az ilyen idegen érzéseket az emberek maguk is „démoniként” érzékelik, hiszen megmagyarázhatatlan, kiszámíthatatlan és uralhatatlan magatartást eredményezhetnek. Az olyan átvett érzések, amelyeknek nem ismerjük az eredetét, elbizonytalanítanak és kisebbségi érzést váltanak ki.  önértékelés – önbizalomhiány – önbizalom fejlesztése – önbizalom  Az önértékelés, hogy hogyan értékeljük saját magunkat, a különböző élethelyzetekbeni teljesítményünket, az egyik legfontosabb pszichológiai tényező.  Egészséges önbizalom, vagyis a  különböző helyzetekben való saját részvételükre, teljesítményekre vonatkozó pozitív elvárás nélkül, önbizalomhiány fennállása esetén, nem vagyunk képesek arra, hogy sikeresen kezdeményezzünk kapcsolatokat, párkapcsolatot, barátságot, és az iskolai, tanulmányi és munkakeresési, munkahelyi karrierünk sem igazán fog felfelé ívelni.  Viszont az önbizalom egy fejleszthető képesség, amit legjobb, ha pszichológus segítségével, pszichológiai kezelés során teszünk, mivel biztos, stabil és tartós eredményt akkor fogunk elérni.  A mélyebb pszichológiai okok feltárása és feldolgozása nélkül önállóan úgy tréningezhetjük magunkat, fejleszthetjük önbizalmunkat, ha kis, hétköznapi, könnyen elérhető célokat fogalmazunk meg és tűzünk ki magunk elé. Ezt vagy ezeket lejegyzeteljük és megpróbáljuk véghezvinni. Minden egyes kis cél megvalósítását és az oda vezető utat is leírjuk. Ezek olvasásakor szembesülünk saját erőnkkel és megtanuljuk hogyan tudunk valamit elérni. Sok sikert!