Igaz történet: Most kell bűnhődnöm fiatalkori botlásaimért!
Az első gondolatom nem a gyógyszer volt, hiszen a srác ismét csókolgatni kezdett. Csak másnap reggel kerültem haza. Elővettem a gyógyszeres dobozt, de csalódottan láttam, hogy üres. Kétségbeestem, de aztán megnyugtattam magam, hogy biztosan nem estem teherbe, hiszen hány olyan nő van, aki évekig próbálkozik, mégsem sikerül.Gyerekkoromban azt láttam, hogy a szüleim éjt nappallá téve dolgoztak, hogy meglegyen mindenünk. Este olyan fáradtak voltak, hogy alig tudtak rám mosolyogni. Az anyagi javak ellenére nem volt valami boldog gyermekkorom. El is határoztam, hogy nekem nem lesz gyerekem. Nem akarom, hogy ő is hasonlóan emlékezzen rám. “Nem kell gyerek!” Abortusz titokban Egy hónap múlva kiderült, hogy én nem ezekhez a nőkhöz tartozom. Nem szóltam senkinek, elmentem egy orvoshoz, aki ” “. Két hét múlva túl voltam az egészen. Megfogadtam, hogy most már mindig nálam lesz a tabletta. Sok mindenkitől hallottam, hogy lelkileg megviselte a baba elvesztése. Én valahogy inkább megkönnyebbülést éreztem. Nem szeretnék gyereket sem. Nem akarom lekötni magam. Egy baráttal is ez a helyzet. Legyen, de ne kössön gúzsba. Szabad akarok lenni, mint a madár. – Azt hiszem, mi nagyon jól meg fogjuk érteni egymást – mondta Tamás. És igaza lett, megtaláltam benne az énem másik felét. Minden nap ajándék volt számunkra. Nappal az iskolapadban ültem, délutánra én is pár órás munkát vállaltam. Este pedig buli.Azt hitte, rosszul hall. Tamás döbbenten fogadta bejelentésemet. – Azt hiszem, nem teljesen értettem… – Jól értetted. Abortuszon voltam – válaszoltam ingerülten, mert rosszul voltam és le akartam feküdni. – Miért nem szóltál? Vagy nem tőlem volt a gyerek? – Nem akartalak terhelni vele. Egyébként is van egy megállapodásunk. Egyikünk sem akar a másiktól semmit. A jelennek élünk, és élvezzük a lehetőségeket. – Azzal semmi probléma nincs. De biztos jólesett volna, ha elkísérlek. Ez olyan hihetetlen? – kérdezte. Jólesett a kedvessége. Balek voltam! Eltelt néhány hónap, amíg ismét férfira tudtam nézni. A baráti körömből került ki a következő fiúm is. Hamar kiderült, hogy nincs szerencsém ezekkel a kapcsolatokkal. De az is lehet, hogy egyszerűen csak balek vagyok, mert ismét intézkedett.. Egyébként itthon van Tamás. Találkoztál már vele? Szólni sem tudtam a döbbenettől: Tamás itthon van! És meg sem keresett. Mint valami eszelős, úgy bolyongtam az utcákon, hátha összefutunk. Naponta elsétáltam a játszótér felé, hátha meglátom. Szerencsém volt. Egyből megismertem, bár rengeteget változott. Hosszú, szőke haját rövidre vágatta. Fekete cucc helyett öltönyt viselt. – Szia, Gyöngyi! Rég láttuk egymást.- Igen, régen. De nem rajtam múlt. Nem én felejtettem el hazajönni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: