Emberek, akik visszatértek a halálból: Így élték meg a túlvilági utazást!

Emberek, akik visszatértek a halálból: Így élték meg a túlvilági utazást!

Amikor meghaltam!  Egy Megan nevű felhasználó szerint a halálközeli élmény áldott, derűs, izgalmas, békés és nyugtató. „Úgy érzem, nincs olyan szó az angol nyelvben, amivel le tudnám írni, mit tapasztaltam akkor.” Bár Megan nem tudott szavakat találni, Vera igen: az ő sztoriját osztották meg a legtöbben, szám szerint 16 ezren. A lány 11 éves volt, amikor visszatért a halálból. Édesanyával a volt Szovjetunióban laktak, és a hibás vízmelegítőből szivárgó szén-monoxidtól komoly mérgezést szenvedtek. „Még most is látom magam, ahogy a halál beborít a nehéz és láthatatlan takarójával. A szívem elkezdett száguldozni, és azt éreztem, mintha egy-egy kést szúrtak volna a fejem mindkét oldalába. Tudtam, hogy meg fogok halni. Olyan volt, mint egy vészcsengő, ami jelzi, hogy mindössze egyetlen pillanatom van arra, hogy megmentsem a saját életem.” Barbara háromszor is tapasztalt halálközeli élményt akkor, amikor operálták, és több alkalommal is leállt a szíve. „Csak a hallásom maradt meg. Mindent kiválóan hallottam, a monitor pittyegését, az autókat, azt, ahogy az orvosok beszélnek, ám a többi érzékem nyomtalanul eltűnt. A teljes öntudatlanság felé úsztam, nyugodtnak, hidegnek éreztem magam, mint akinek nincs szüksége arra, hogy levegőt vegyen. Nem volt fájdalom, csak béke. Mindent beborított a feketeség. Aztán visszahoztak az életbe.”  Csalódás és fáradság! Aron úgy emlékezett a halálközeli élményére, mint valamire, ami elképesztő és felejthetetlen volt. Ő azonban nem békét érzett, hanem valami mást. „Amikor rájöttem, hogy eltávozom a világból, szomorú lettem. Az édesanyám jutott eszembe, aki a kórházban van és néz, illetve az orvosok, akik az életemért küzdenek. Bűnösnek éreztem magam, akinek szégyenkeznie kell, és bántam, hogy sok célomat nem érhettem el. Persze, elfogadtam a sorsomat, nem féltem, csak csalódott voltam. Az érzékeim is egymás után tűntek el. Először a tapintásom, aztán a hallás, az ízlelés, és utoljára a látásom. Minden fehér lett. Aztán egy hatalmas nyomást éreztem a mellkasomban, és visszatértem.” Nem mindenki számára békés az állapot! „Néhány perc múlva feltűnt mellettem az unokatestvérem, és azt mondta: Deanne, menj vissza. Gyerekkorom óta nem hívtak így, és ő azon kevesek egyike volt, aki tudta, hogy ez a kedvenc becenevem. Mikor megfordultam, hogy megnézzem, mit ért a „vissza” alatt, hirtelen a kórházi ágyon találtam magam. Rengeteg nővér és orvos állt körülöttem, mind azt mondogatták, hogy maradj velünk.”