A hippokratészi eskü latinul  ókori Görögországban keletkezett orvosi eskü,  i etika máig ható hivatkozási alapja.

A hippokratészi eskü latinul  ókori Görögországban keletkezett orvosi eskü,  i etika máig ható hivatkozási alapja.

született: Kos, i. e. 460    meghalt: Larissza, i. e. 375. Gö­rög or­vos, a kosz-i or­vo­si is­ko­la ve­ze­tő­je, ter­mé­szet­tu­do­má­nyi í­ró ant­ro­po­ló­gus.Nagy va­ló­szí­nű­ség­gel mond­ha­tó, hogy az ap­ja ve­zet­te be a még fi­a­tal Hip­pok­ra­tészt az or­vos­tu­do­mány­ba. Eb­ben a kor­ban u­gyan­is szo­kás volt az a­pá­ról-fi­ú­ra szál­ló mes­ter­ség ha­gyo­má­nya; de a leg­főbb bi­zo­nyí­ték az az es­kü ― melynek tel­jes szö­ve­ge fenn­ma­radt ― a­mely ki­mond­ja, hogy in­gyen kell ta­ní­ta­ni a mes­ter nem­zet­sé­gét, és a tu­dást sen­ki más­sal nem kö­zöl­ni, ― ta­nít­vánnyá sze­gő­dött i­de­gent ki­vé­ve ― csak sa­ját gyer­me­kek­kel. A Tör­vény né­ven is­mert es­kü egy ré­sze a kö­vet­ke­ző­kép­pen hang­zik: “szent dol­go­kat csak szent em­be­rek­nek mu­ta­tunk meg; a­va­tat­la­nok­nak nem sza­bad, míg be nem ve­zet­tük ő­ket a tu­dás or­gi­á­i­ba“. Hip­pok­ra­té­szi Gyűj­te­mény­ben 11 le­vél ma­rad fent, a­me­lyek em­lí­tik ezt a re­gé­nyes ba­rát­sá­got: az elbeszélés szerint Hip­pok­ra­tész ál­lí­tott ki or­vo­si i­ga­zo­lást ar­ról, hogy Dé­mok­ri­tosz nem ő­rült. U­gyan­is az ab­dé­ra­i la­ko­sok le­vél­ben kér­ték az or­vost, hogy a meg­ö­rült hon­fi­tár­su­kon se­gít­sen. Hosszas le­ve­le­zés u­tán Hip­pok­ra­tész Ab­dé­rá­ba u­ta­zott. A le­ve­lek ar­ról is be­szá­mol­nak, hogy Hip­pok­ra­tész u­ta­zá­sa e­lőtt írt egy Ha­li­kar­nasszosz­ban mű­kö­dő hon­fi­tár­sá­nak, Di­o­nü­szi­osz­nak, hogy tá­vol­lé­té­ben ne ma­rad­ja­nak a kó­szi­ak or­vos nél­kül. A ne­ve a­latt fenn­ma­radt í­rá­so­kat tar­tal­maz­za a “Cor­pus Hip­poc­ra­ti­cum” (Hip­pok­ra­té­szi gyűj­te­mény), bár a gyűj­te­mény nem min­den da­rab­já­nak hi­te­les­sé­ge i­ga­zolt. E­gyik leg­je­len­tő­sebb mun­ká­ja az “A­pho­risz­mo­i” (A­fo­riz­mák), a­me­lyek böl­cse­le­ti in­tel­mek, s a­me­lyek kö­zül több mind a ma­i nap­ig é­lő­ként fenn­ma­radt. “Pe­ri ark­ha­i­ész iét­ri­kész” (A ré­gi or­vos­tu­do­mány­ról) cí­mű mű­vét Pla­tón is i­dé­zi, mi­vel­hogy fi­lo­zó­fi­á­já­nak ter­mé­szet­tu­do­má­nyi a­la­po­kat a­dott. Fel­fo­gá­sá­nak lé­nye­ge a gon­dos meg­fi­gye­lé­sen és fel­jegy­zé­se­ken a­la­pu­ló ta­pasz­ta­la­ti tu­dás nagy­ra­be­csü­lé­se, és a kör­nye­zet dön­tő fon­tos­sá­gá­nak fel­is­me­ré­se volt. A gon­dos meg­fi­gye­lést fö­lé­be he­lyez­te az el­mé­le­ti spe­ku­lá­ci­ók­nak. A meg­fi­gye­lé­sek­ből vont le kö­vet­kez­te­té­se­ket az e­gyes be­teg­sé­gek le­fo­lyá­sá­ra és kri­ti­kus nap­ja­i­ra vo­nat­ko­zó­lag. Ki­dol­goz­ta a be­tegvizs­gá­lat mód­szer­ta­nát. Rész­le­te­sen le­ír­ta e­gyes be­teg­sé­gek (tü­dő­gyul­la­dás, gyer­mek­á­gyi láz, e­pi­lep­szi­a) tü­ne­te­it. Fel­vi­lá­go­sult lá­tás­mód­ját ta­nú­sít­ja, hogy a “Szent be­teg­sé­get”, az e­pi­lep­szi­át nem hol­mi dé­mo­nok ár­tó ha­tá­sá­nak tar­tot­ta, ha­nem az agy egy bi­zo­nyos meg­be­te­ge­dé­sé­nek. “Peri aerón hüdatón topón” (A le­ve­gő­ről, a vi­zek­ről és a he­lyek­ről) cí­mű mű­ve az ál­ta­lá­nos em­ber­is­me­ret föld- és nép­raj­zi ki­tel­je­se­dé­sé­hez já­rul hoz­zá i­ro­dal­mi tér­en és esz­kö­zök­kel. Hang­sú­lyoz­ta a ter­mé­szet gyó­gyí­tó e­re­jé­nek sze­re­pét. Nagy je­len­tő­sé­get tu­laj­do­ní­tott az e­gész­ség meg­őr­zé­sé­ben a he­lyes táp­lál­ko­zás­nak és a test­moz­gás­nak.