Ami megtörténhet, az meg is történik!

Ami megtörténhet, az meg is történik!

Hónapja sincs, könnyedén lépdelt Veres János. Kezében a bivalybőrből készült – hogy tartós legyen – táska. Benne súlyos milliárdok, ezermilliárdok: a 2009-es költségvetés vaskos kötetre rúgó tervezete. A Pénzügyminisztériumból vitte át a pénzügyminiszter. Rutinosan. Járt már ez úton. Ünnepélyesen mosolygott „az értéket felismerő” vakuk és a kamerák kereszttűzében. Mint per után a főkönyvelő, kit felmentettek, s nyújtotta át az Országgyűlés elnökének: „az egyensúly és a felzárkózás, a felemelkedés mérföldköve rejlik benne!” Az ellenzék – mint tűzoltó, ‘kinek túlóráját csak akkor fizetik ki esztendő múltán, ha megítéli a bíróság – persze lázad. Abban egyetértenek, hogy féket kell vetni az osztogatásnak és a fosztogatásnak. Ez utóbbinak, mióta kilépett a kormányból, harcos harcosa lett az SZDSZ is: törvényjavaslatban szorgalmazzák, hogy maximálják és rögzítsék a költségvetés kiadásait. Mi több: abban is egyetértenek a Fidesz–KDNP duóval, hogy csak adócsökkentéssel lehet életben, s fellendülőben tartani a magyar gazdaságot!   Ígéret ide, ígéret oda: megtoldva a negyvenhatot, negyvenhetedszer is (Benyújtva: 2006.12.18.!) 166 igen, 23 nem, 177 tartózkodás mellett elutasította a Tisztelt Ház. Az MSZP-ből ketten is hittek (Iváncsik Imre, Szekeres Imre) a miniszterelnök-pártelnök szavainak, s igennel szavaztak; az MDF-ből négyen: Karsai Péter, Katona Kálmán, Pettkó András, Hock Zoltán. Az SZDSZ –- tán őszödre emlékezve – egy az egyben nemet mondott, miként a bátrabb szocialisták is: Barabásné Czövek Ágnes, dr. Hajdu Attila, dr. Havas Szófia, Koscsó Lajos, Kovács Tibor, Podolák György és Vitányi Iván. A párt többi tagja, első emberükhöz (Gyurcsány Ferenc) hasonlóan, teljesen elbizonytalanodott, s tartózkodott. Nem okozva számukra csalódást, csatlakozott hozzájuk, az MDF-ből dr. Dávid Ibolya, Herényi Károly és dr. Boross Péter is.
Murphy óta tudjuk: ami megtörténhet, az meg is történik!