A guillotine és a véres keszkenők igaz legendája!

A guillotine és a véres keszkenők igaz legendája! 

A király pere, halálra ítélése, majd pedig kivégzése amellett, hogy a régi rend, az ancien régime bukásának egyik szimbolikus pillanata lett, jól mutatta azokat a társadalmi-politikai feszültségeket, amelyeket a Bastille 1789. július 14-i lerohanásával a francia forradalom a felszínre hozott. S XVI. Lajos, majd felesége, Marie Antoinette október 16-i kivégzését ugyan (látszólag) a girondisták és a jakobinusok között zajló pillanatnyi politikai csatározások szülték, ám nem hirtelen felindulásból történt. Már az alkotmányos monarchia alatt érződött, hogy – noha a republikánus, köztársasági államformának akkor még alig akadt szorgalmazója – az uralkodó és családja, miként arról maga Lajos is vallott, nem találja a helyét a megváltozott rendszerben, s fogolynak érzi magát a párizsi Tuileriák épületében. XVI. Lajos se kapott kegyelmet, 380-an a harmadik szavazáson az azonnali ítélet végrehajtása mellett döntöttek. Így lépett ki a Forradalom terére (a mai Concorde térre) a király, aki az utolsó pillanatig bízott benne, hogy támogatóinak – köztük a nem sokkal korábbi, 1792. szeptember 20-i valmyi csata egyik győztes tábornokának, Charles François Dumourieznek – sikerül kimenekíteniük. Az, hogy az uralkodó család mennyire burokban élt, mennyire nem is sejtette, miként él a francia átlagember, jól mutatja be Sofia Coppola 2006-os Marie Antoinette című filmje. S noha a moziban látott korhűségén lehet vitatkozni, a királyi család arcán megjelenő döbbenet, mikor „megjön értük a nép”, tényleg jól illusztrálja azt, hogy legmerészebb álmaikban sem gondolták, egyszer őket is elérheti az erőszakos vég. A történelem fintora, hogy a hasonlóképp és okok miatt majdnem napra pontosan 144 évvel korábban kivégzett I. Károly angol király lefejezésének és az ottani társadalmi változásoknak – talán a monarchia későbbi restaurációja miatt is – nem lett olyan hatása a világpolitikára, mint a francia forradalom nyomán kibontakozó átalakulásoknak. Ahogy ugyanis Goethe is megjegyezte a valmyi csata utáni estén a porosz táborban: „Itt és ma a világtörténelem új korszaka kezdődik, és önök elmondhatják, hogy tanúi voltak.”