De vajon a gyakorlatban mit jelent az orvosi műhiba, egyfelől a polgári, másfelől a büntetőjogban? Nagy port kavart fel a közelmúltban annak az agárdi kisfiúnak a halála, akinek az ügyében a szülei és a nagyszülei mellett egy természetgyógyászt és egy házi gyermekorvost is elítéltek. A sajtóban az eset „fényevőperként” vált ismertté. A szülők és a nagyszülők súlyos – 9 és 12 év közti – szabadságvesztés büntetést kaptak mulasztással elkövetett emberölés bűntette miatt. Ám a mi témánk szempontjából az ügy ötöd- és hatodrendű vádlottja, vagyis a gyermekorvos és a természetgyógyász – „bioenergetikus” – tettének jogi megítélése a lényeges. A gyermekgyógyász háziorvos a homeopátiás gyógymód híve volt. A kisbabát először kéthetes korában kereste fel, a kicsi testsúlya ekkor 3270 gramm volt. Az úgynevezett Apgar-értéket, amelyet az orvosnak a baba légzése, szívműködése, izomtónusa, reflexe és bőrszínének vizsgálata alapján kell kiszámítania, pusztán a szülők bemondása alapján állapította meg. Később az orvos ultrahangvizsgálatot írt elő, ám a szülők ezt nem végeztették el, az orvos pedig nem ellenőrizte, hogy a vizsgálat megtörtént-e. Amikor utoljára vizsgálta a gyereket, számos rendellenességet észlelt a baba fejlődésében, de semmit sem tett azért, hogy ennek okát kiderítse. Majd az ezt követő tíz hónap alatt – míg a gyerek élt – a gyermekorvos nem látta a babát. A gyermekgyógyász háziorvos a homeopátiás gyógymód híve volt. A kisbabát először kéthetes korában kereste fel, a kicsi testsúlya ekkor 3270 gramm volt. Az úgynevezett Apgar-értéket, amelyet az orvosnak a baba légzése, szívműködése, izomtónusa, reflexe és bőrszínének vizsgálata alapján kell kiszámítania, pusztán a szülők bemondása alapján állapította meg.