Szomorú igazság: Félholtra vert férjek – 10 fontos tudnivaló bántalmazott férfiakról!

Félholtra vert férjek – 10 fontos tudnivaló bántalmazott férfiakról!

A bántalmazott férfi ezzel általában tisztában is van, ezért, mivel sem partnerétől, sem a társadalomtól, sem a rendőrségtől, sem civil csoportoktól nem nagyon várhat segítséget, legtöbbször önmagában keresi a hibát, vagy szőnyeg alá igyekszik söpörni a problémát. Ez azonban soha nem kifizetődő, ezért az alábbiakban olyan tényeket közlünk, ami egyrészt megkönnyíti a bántalmazásról szóló gender-semleges kommunikáció kialakításának folyamatát, másrészt segítséget nyújthat azon férfiaknak is ismerőseiknek, akiket ez a probléma közvetlenül is érint. Nem csak a nők, de a férfiak is igen gyakran esnek áldozatául családon belüli erőszaknak, de mivel ez társadalmunkban abszolút tabu téma, csak nagyon kevés eset kerül feljegyzésre. A számok ennek ellenére is sokkolóak. A 2005. április 1-je óta működő Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat szerint a segítséget kérők 74%-ban nők, és 26%-ban férfiak. A KSH 2011-es adatai szerint a hozzátartozók sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekmények áldozatai között 70-30 százalék volt a nők, illetve a férfiak aránya. A helyzet az USA-ban sem jobb, ahol évente közel egymillió férfi fordul a rendőrséghez védelemért. A házastársuktól elszenvedett sérülések tekintetében tehát a férfiak – a közhiedelemmel szemben – hasonló mértékű veszélynek vannak kitéve, mint a nők.   A segítő szolgálatok munkatársai, de különösen a rendőrök úgy vannak kiképezve, hogy egy bántalmazás során kizárólag a férfi lehet az elkövető, és a hölgy az áldozat. Amerikában például nem ajánlatos a rendőrséget hívni, ha egy férfit a felesége bántalmaz, mivel ezekben az esetekben igen valószínű, hogy a végén még a férfit állítják elő. A kifejezetten férfiaknak szóló tájékoztatások ezért az USA-ban kifejezetten azt tanácsolják, hogy – közvetlen életveszély esetét leszámítva – a bántalmazott férfi soha nem hívja a rendőrséget. Több olyan esetet is feljegyeztek, amikor annak ellenére a férfit állították elő, hogy látványos sérülései voltak, és a felindult állapotban lévő feleség még a rendőröknek is nekiment.   A közhiedelemmel ellentétben a nőknek a férfiak sérelmére elkövetett agresszív viselkedése nem feltétlenül puszta önvédelem. Egy 1000 fős reprezentatív kutatásból kiderülnek a leggyakoribb indokok is. A bántalmazó hölgyek 46 százaléka szerint partnere nem vette figyelembe az igényeiket, 44 százalékuk pedig így akarta kiharcolni a férfi figyelmét. Hasonló arányban képviseltetik magukat azok is, akik szerint a partnerük nem hallgatott rájuk (43%), vagy éppen verbálisan agresszív volt velük (38%). Érdekes módon a női elkövetők mintegy 38 százaléka számolt be arról, hogy nem gondolta volna, hogy támadása a férfinak fájni fog vagy megsérülhet.   A női agresszorok sokszor olyan eszközöket is bevetnek, melyek a férfi agresszorok esetében kevéssé ismertek, vagy egyáltalán nem használatosak. Tipikusan ilyenek az alábbiak:

• Öngyilkossággal fenyegetőzés
• Azzal való fenyegetés, hogy bántalmazással vagy szexuális abúzussal vádolják meg a férfit a bíróság előtt
• A férfi értéktárgyainak szándékos rongálása, tönkretétele
• A szex megvonása, kizárólag jutalomként való alkalmazása
• Annak kontrollálása, hogy a férfi mit mondhat, hova mehet, mit olvashat
• A gyerekekkel való manipuláció különféle formái: a láthatás korlátozásával való fenyegetés, a gyermekek elidegenítése