Szent Mihály Arkangyal!

Szent Mihály Arkangyal! 

Szent Mihály Arkangyal első alkalommal 490-ben jelent meg a Monte Sant’ Angelo-n. A hagyomány szerint egy helyi nemes, Elvio Emmanuele elveszítette gulyájának egyik bikáját. Hosszú keresés után megtalálta a bikát egy barlangban, melynek kificamodott az egyik lába. Mivel nem tudta megközelíteni az állatot, Elvio kilőtt a bikára egy nyílvesszőt, hogy elpusztítsa, azonban az irányt változtatott és őt magát sebezte meg. Elvio meghökkent és (feltehetően vérezve) a helyi püspökhöz, Aubert de Avranches-hoz ment, aki elrendelte, hogy három napig imádkozzék és böjtöljön. „Én vagyok Szent Mihály Arkangyal és örökké az Isten jelenlétében tündöklöm. Ezt a barlangot én választottam és általam megáldatott. Nincs szükség a bika vérének kiontására. Azon a helyen, ahol ez a szikla szélesen megnyílik, az emberek bűnei bocsánatot nyernek és amit ezen a helyen imában kérnek, meg fogják kapni. Ezért menj fel a hegyre ehhez a barlanghoz és ajánld fel a keresztények Istenének!” A   templom később aztán Mennyei Bazilika néven vált ismertté.  Szent Mihály Arkangyalnak volt egy újabb jelenése ugyanitt, 1656-ban, egy nagy pestisjárvány idején. A helyi püspök Szent Mihály védelméért esedezett és az Arkangyal megjelent neki. A járvány ezután megszűnt és a hegyi kegyhely népszerűbbé vált, mint valaha. A magyar néphagyományban Szent Mihály ott van a haldoklók mellett, segít itt hagyni a földi világot, átkíséri a lelkeket a túlvilágra. Ehhez a jelenséghez kapcsolódik a Szent Mihály lova elnevezés. Innen a magyar néphagyományban a Göncölszekér másik neve, Szent Mihály szekere, sőt, a Tejút egyik középkori neve Szent Mihály útja.