Egy ujj érintése is kárt tehet az inkák milliárdos kincsében!
Furcsa, és némiképp kételyeket is ébreszt a hitelességet illetően, hogy a fő attrakciónak számító aranytárgyakról mennyire keveset tudunk meg. Minden kincs alá ki van írva, hogy mikorra tehető a készítése és hány gramm a súlya, illetve van egy részletes leírás arról, hogy milyen díszítések vannak rajta. De az már nem szerepel a szövegben, hogy milyen körülmények között találták, milyen Azszerepet játszottak az inkák életében. Az aranypoharakról például jó lett volna tudni, hogy kik ihattak belőle, csak a vezető réteg, vagy a közemberek is, csak vallási ünnepekkor vagy a hétköznapokban is, és így tovább. A szőrtelenítő aranytárgyak kapcsán meg tök érdekes lett volna, ha az is kiderül, hogy mégis hogy szőrtelenítettek ezekkel, és minek. Csak a nők? Csak a férfiak? Vallási vagy higiéniai okból? Ugyanilyen rejtélyes marad például a szertartási kés is. Azt viszont el kell ismerni, hogy a kiállított arany ékszerek, maszkok, kesztyűk, lándzsák, fejdíszek valóban gyönyörűek, bár arról sem tudunk meg semmit, hogy mitől lehetünk teljesen biztosak abban, hogy valódiak. Az Inkák Aranya (sajnos így, nagy kezdőbetűkkel írják a szervezők) kiállítás megnyitójának egyik látogatója elhamarkodottan örült. Egy nagy, aranynak látszó trónszék ugyan valóban van a kiállításon, de ez nem eredeti tárgy. Valószínűleg azért állították ki, hogy lássuk, ilyen óriási holmik is készültek aranyból az Inka Birodalomban, még ha ezek nem is maradtak fenn, mert a spanyol hódítók beolvasztották őket. Persze a perui Aranymúzeumot nem lehet egy az egyben átköltöztetni Európába. Nem véletlen, hogy a témába vágó legutóbbi nagyobb szabású magyarországi kiállításon, a Szépművészeti Múzeum „…és akkor megérkeztek az inkák” című 2007-es tárlatán a tárgyak nagyjából 95 százaléka volt kerámia. Egyrészt ebből rengeteg készült, másrészt ezeket a spanyolok nem rabolták el, és nem olvasztották be, hogy aztán pénzt verjenek belőle.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: