A leg kedveltebb uralkodó! Wittelsbach Erzsébet magyar királyné

Wittelsbach Erzsébet magyar királyné:, becenevén Sisi– (München, 1837. december 24. – Genf, 1898. szeptember 10.) Ausztria császárnéja, Magyarország és Csehország királynéja (1854–1898), Ferenc József felesége. Apja Miksa József bajor herceg, anyja Mária Ludovika Vilma bajor hercegnő volt. Erzsébet bajor hercegnő Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő negyedik gyermeke a tíz közül, 1837 december 24-én született este 10 óra 43 perckor, egy vasárnapi napon, egy foggal a szájában, ami a hagyomány szerint rendkívüli pályát és nagy szerencsét jelöl. Szülei elsőfokú unokatestvérek voltak. Apja, Miksa József herceg a Wittelsbach-ház szerényebb, nem uralkodó, Pfalz-Birkenfeld-Gelnhausen oldalágából származott (címzése Herzog in Bayern). . Erzsébet évek múltán is elismeréssel és tisztelettel emlékezett meg egykori tanáráról. E rövid idő alatt próbálta elsajátítani a társasági illem szükséges alapjait.A fiatal császárné bécsi tartózkodásának kezdetétől nem találta helyét a számára idegen udvari környezetben, annak merevsége folytán, melyet számára mindenekfelett uralmat gyakorolni kívánó anyósa, Zsófia főhercegné testesített meg. Az uralkodó leterheltsége következtében nagyon keveset lehetett együtt feleségével, olyannyira elfoglalták a mindenkori államügyek, melyek a házasságkötést követő években mind belpolitikai, mind külpolitikai tekintetben válságos időszakot jelentettek. 1857 tavaszán Erzsébet hosszúra nyúló családi konfliktus elmélyülésével, gyermekei „felügyeleti jogáért” vívott küzdelemben időszakos eredményt ért el, az uralkodó támogatásával, úgy határoztak, hogy a tervezett magyarországi szemleúton gyermekeik is megjelenne. Debrecenben tartózkodó szülőket késve értesítették, akik gyermekük haldoklására érkeztek meg Pest-Budára.^[18] Az alig kétéves Zsófia május 29-én tífuszban hunyt el. A tragédia hatására Erzsébet teljesen összeomlott, s a jelzett időszakban anyósa gondoskodása alatt folytatódott Gizella nevelése. Elhatalmasodó depresszióját a (kislánya halálát követő) feldolgozatlan gyász is felerősítette, a családi konfliktussokkal párosulva idegállapotának megromlásához vezetett, a hosszú éveken át tartó permanens küzdelem az uralkodó szeretetéért, anyósa befolyásának csökkentéséért, és az udvari környezetben való professzionálisabb képzés kiegészítésére, nyelvkészsége fejlesztésére magyar társalkodónőt keresett. Legyőzve az udvari ellenállást, az 1864-ben udvartartásába kerülő Ferenczy Ida személyében nemcsak kitűnő beszélgetőpartnerre, hanem bizalmas barátra is lelt. Döntésével ismét újabb, az udvari személyi politikát alapjaiban érintő bonyodalmat okozott. Bár a kortársak egy része, illetve a kultusz közismertsége révén a mostani közvéleményben is Erzsébet személyes közbenjárásnak, illetve az uralkodóra gyakorolt „jó” befolyásának tulajdonítanak tévesen számos (az enyhülés folyamatát eredményező) politikai döntés meghozatalát, közöttük az ostromállapot megszüntetését az esküvői ünnepségek apropóján, ahogyan a későbbi amnesztiahullámot is. Ennek hátterében a keresztény-feudális uralkodókép továbbélésének hagyománya állt, miszerint az alattvalóknak is részesülniük kell az uralkodó örömünnepeiből.Erzsébet anyósát szülésből kizáró törekvése, mely közrejátszott a budai helyszín választásban, rendkívül pozitív fogadtatást eredményezett Magyarországon, hangsúlyozva annak jelentőségét, amiben évszázadok óta nem volt részük a magyar alattvalóknak. (Ezt megelőzően az utolsó Magyarországon született királyi sarj, I. János fia, János Zsigmond volt, 1540-ben.) Erzsébet 1898. szeptember 9-én Genfbe utazott annak ellenére, hogy kísérete nem tartotta kellően biztonságosnak/előkészítettnek látogatását,^[71] próbálva lebeszélni ez irányú terveiről, sikertelenül.^[72] Másnap a kis számú (úti)kíséretének vele maradt tagjával, Sztáray Irmával a Beau Rivage Szállóból a Genfi-tó partján húzódó sétányon a hajóállomásra sietett, amikor Luigi Lucheni olasz anarchista fellökte, és egy hegyesre élezett reszelővel szívtájékon szúrta.