Mátyás-királyból hogyan lett „igazságos” uralkodó?
– Az a gyanúm, hogy bizonyos zsarnokság nem állt messze Mátyás királytól, de olyan sok tekintetben segítette elő az ország biztonságát és fejlődését, hogy megkapta az igazságos nevet. Halála utána trónviszály következett be, és állandó torzsalkodás kezdődött, a főurak kirabolták, megtámadták egymás kastélyait, nagy volt az ellentét. Ez a széthúzás végül a török hódoltsághoz vezetett.
Mátyás idejében is voltak belső problémák, mégis egy erős, központosított hatalmat tudott létrehozni, a főurakat pedig úgy tudta a maga pártjára állítani, hogy a fennálló ellentétetek ajándékokkal, funkciókkal letompította, melynek következtében igen eredményes lett uralkodása.
Ha a nemzetközi történetíró hagyományt nézzük, akkor is azt láthatjuk, hogy igen pozitív jelzőkkel illetik Mátyás királyt. A 19-20. században feljegyzett folklórban ugyancsak pozitív képet kaphatunk Mátyás királyról, pedig nem lehet feltételezni, hogy bárki Bonfini vagy Heltai Gáspár műveit olvasta volna. A nép emlékezetében – habár történelmi valóságot nem közöl – az egykori kortársak szemléletével megegyező, a jó király alakjában jeleníti meg Mátyást.
A nemzetközi folklorisztikában gyakorta elterjedt motívum ez. A Bibliából is ismert, hogy Jézus Krisztus, ahogy megfordul az egyszerű emberek között, nem ismerik fel. A Jézussal kapcsolatos folklóranyagban ugyancsak ez történik. A Jézus Krisztus és Szent Péterrel a földön járt típusú történetek nem csak Kelet-Európában, hanem még a mai muzulmán területeken is fennmaradtak. Az arab irodalomban pedig Hárún ar-Rasíd az álruhás, aki titokban figyeli a népét. Az álruhába öltözött Mátyásnak tehát hatalmas nagy a nemzetközi előzménye, és későbbi párhuzama is van.
Az, hogy ez Mátyás idejében is ismert folklórmotívum volt, tanúsítja a kortárs Bonfini is, aki leírja, hogy Mátyás kölesárusként ment be a török szultán sátrához, hogy meglesse, mit eszik a szultán.
Az álruhás-Mátyás történetek tehát a saját korában sem voltak ismeretlenek, ugyanakkor még nem olyan szép kerek formában, mint ahogy a későbbi évszázadokban a folklórban megjelent, tehetséges írók és a nép fantáziája által.
– Nem csak Hunyadi János, hanem Mátyás-mesék is feltűnnek Európa más népeinél is. Miben térnek el ezek a mesék a magyar Mátyás-meséktől?
– Természetesen a magyar néphagyomány a leggazdagabb az egész Mátyás-kultuszt tekintetében az ő alakja Hunyadi Jánossal egybefonva megjelent minden balkáni népnél is. Sőt, Mátyás király mulatozásáról bolgár hőskölteményekhez hasonló mulatóénekeket is ismerünk. A horvátoknál, szlovéneknél is szép számmal is megtalálható Mátyás alakja a folklórban.
Ami nincs meg a magyar anyagban, az az Orpheus-mondakör hatására létrejött történetek, mely szerint Mátyás király a kedveséért lemegy az alvilágba, hogy megmentse őt. Nálunk ez a hagyományban nincs meg, nem úgy, mint a szlovén folklórban. Amiben szintén igen gazdag a szlovén népköltészet. az az, hogy egyik meséjük szerint Mátyás király halála után a fekete seregben egy barlangban vár arra, hogy egyszer visszatérhessen. Ez a történet elsősorban a szlavón területen maradtak meg, de párhuzamai részben megmaradtak a magyaroknál, a szlovákoknál, sőt a ruszinoknál is.