Tölcsérhálós pók – Atrax robustus
A tölcsérhálós pókok mintegy 36 különböző faja él Ausztráliában, amelyek nevüket a jellegzetes kúp alakú szövedékeikről kapták. Ezek a pókok életük legnagyobb részét a kialakított vackukban töltik, amelyeket nedves, hűvös, védett helyekre építenek, főleg sziklák és fatuskók alatt, de akad olyan egyed is, amely a földbe építi rejtekhelyét. A hímek legtöbbször nyáron és ősszel elhagyják tanyájukat és útnak indulnak párt keresni maguknak. Ilyenkor szoktak az emberek a garázsokban, illetve házaikban tölcsérhálós pókokba botlani. Legismertebb külső jegyeik: nagy méretük, barnásfeketés színűk és lapos hasuk, amely sötét szilvaszínű. Ez az egyik legveszedelmesebb pókfaj a Földön, olyan mélyre tud szúrni csáprágójával, hogy szabályosan le kell tépni az emberről, ha megmarja. Orvosi beavatkozás nélkül az érintett áldozat órákon belül meghalhat. A hím példányok marásával egy úgynevezett atraxotoxin rendkívül erős méreg kerül a szervezetbe, amely két percen belül a vérkeringésbe jut és akár 15 percen belül sokkot, halált okozhat. Fontos kiemelni, hogy csakis a tölcséres pókok hímjei rendelkeznek toxikus méreggel. A megmart emberek tünetei leggyakrabban az erős verejtékezés, a szemhéjak hatalmasra duzzadása, az erős nyáltermelés, a nyelvrángás, a kibírhatatlan izomgörcsök, valamint az ajakzsibbadás. Pár óra elteltével ezek nagy része valamelyest enyhül, de helyükbe lép a még veszélyesebb keringési elégtelenség és a légszomj. A tölcséres pók megismerhető hatalmas csáprágójáról, amely a többi pókétól eltérően nem csipeszszerű, hanem egyfajta tőrként szolgál és jóval erősebb is. Lábai segítségével emeli fel testét a talajtól és a csáprágókkal lefelé, egymás után többször döf. Olyan erővel tud szúrni ezekkel a tőrszerű rágókkal, hogy képes akár átlyukasztani egy ember lábkörmét is. A tölcsérhálós pók marása elleni ellenanyag 1980-ban jelent meg, azóta nem volt halálos kimenetele a csípésnek.
Nem kell félni, Magyarországon ezek a pókfajták nem őshonosak, azonban számos esetben megesett már, hogy egy-egy példányt különböző szállítmányokkal véletlenül hoztak be Európába vagy hazánkba. Többször is volt arra példa, hogy a sajtó megrémisztette a lakosságot ezeknek a pókoknak a megjelenésével. Azonban, eddig a legtöbb esetben arról volt csak szó, hogy ezeket a pókokat összetévesztették egy hasonló kinézetű egyeddel.
Azt se felejtse el senki, hogy a legtöbb pók félénk, csak akkor támad emberre, ha fenyegetve érzi magát, legtöbbször önvédelemből marnak meg bennünket!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: